Svájci rendőr szigor kellene a még több európai gáz- és árampiaci integráció helyett

Balogh József
Reménykedtem benne hogy a magyar sajtó nem fogja átvenni a Bruegel intézet egy hónapja kiadott jelentését az európai energiapiacok működéséről. Alábecsültem a Portfolio éberségét – a múlt héten jelent meg egy remek összefoglaló a Bruegel tanulmányáról. Mint közgazdasági elméleti dokumentum, az eredeti jelentés kiváló, gyakorlati szempontból azonban sajnos néhány felvetése félreérthető. Ez azért veszélyes, mert az európai energiaszabályozás jelen pillanatában minden félreértés a piac ellen dolgozik. A szabályozó testületek Csiperózsika álmukat alusszák, a politikusok hárítanak ("... van független EU és nemzeti regulátor is, Őket tessék keresni ..."). Ha mégis valami zavar kerül a rendszerbe (és sajnos a fenti Bruegel elemzés egy ilyen potenciális zavar lehet), akkor annak a vége rendszerint az, hogy a liberalizált piac nem működik, tessék mindent visszaállamosítani.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Nagyon röviden a Bruegel elemzése két alapvető feltételezésre épül:

  1. Az európai elektromos és földgáz piacok az Energia Válság (nekem már nagybetűs kifejezés) alatt jól működtek.
  2. A jövőben még tovább kell integrálni az EU áram-/földgáz piacokat.

Ez a rövid írás azt szeretné bemutatni, hogy mind a két fenti feltételezés hibás.

Az európai energiapiacok 2022-ben megbuktak. A kereskedés 2022 nyarán gyakorlatilag leállt. A Fekete Péntek 2022. augusztus 26. volt: a következő évi zsinóráramot 1,003 euro/MWh-n "kereskedték", a határidős földgáz ára pedig 340 euro/MWh volt. A kereskedés szót azért tettem idézőjelbe, mert a napi eladott/megvett mennyiség annyira lecsökkent, hogy ezt már nem lehet kereskedésnek nevezni. A piaci szereplők arra vártak, hogy a politikusok és regulátorok végre ismerjék fel a legfontosabb szabályozási problémát: az energiatőzsdék margin követelménye extra magas árak és ármozgások mellett inkább (f)elszámolás, mint számolás.

Gáz- és árampiaci kereskedelmi és beszerzési kérdésekről is szó lesz a Portfolio április 11-i Vállalati Energiabeszerzés című konferenciáján. További részletek:

Mi történt? Az EU, a nemzeti politikusok és a regulátorok addig "patópálkodtak", míg a nagykereskedelmi piacokon az árak elkezdtek esni – és ez a lefelé korrekció máig tart. 

Takarékosan bánik az igazsággal, aki azt hirdeti most, hogy az európai energiapiacok az Energia Válság alatt jól működtek.

Ez az üzenet csak a patópálkodó politikusokat és regulátorokat segíti: megerősítve érzik magukat, hogy az "Ej, ráérünk arra még" volt a helyes válasz az eddigi legsúlyosabb európai Energia Válságra.

A második alaptétel az, hogy további szabályozásra van szükség az össz-európai energiapiacok még szorosabb integrálására. Itt két megjegyzésem van. Először is: az EU határkeresztező áram/gázkereskedelemre vonatkozó szabályok rengeteget javultak az elmúlt néhány évben. Ma például már lehet napközben is áramot és gázt adni-venni egész Európában (intraday trading). A horvát-magyar határon idén januártól már tizenöt perces alapon lehet áramot importálni, vagy exportálni. Földgázban is az egy nappal korábban beadott nemzetközi menetrendet napközben többször lehet módosítani. A két magyar energia-tőzsdén (HUPX és CEEGEX) is van napon belüli kereskedés.

Energiapiaci szempontból nehéz belátni, mit lehet még tovább integrálni ezen a jelenleg jól működő határ-kereskedelmen.

Az áram- és földgázszállító- és elosztórendszerek adott állapotából az EU tényleg kihozta a maximumot. Sőt, az elektromos rendszert talán-talán túl is feszítette az erőltetett piac összekapcsolással (lásd, Single Day-ahead Coupling és a fenti horvát példánál a már említett 15-perces Market Time Unit).

A második megjegyzésem a címben már említett szabálykövetésről szól.

Az EU-ban, különösen annak a (dél-) keleti részén, nem új szabályokra van szükség, hanem a már meglévőket kellene svájci rendőr szigorral betartatni.

Itt a példák listája sajnos végtelen. A magyar szabályozó testület kőkeményen hajtja be az ún. "felügyeleti díjat" a kereskedőktől, de harminc éves működése alatt eddig egy esetben járt el határkapacitás aukció manipulációja miatt. Romániában a helyi regulátor egy 98%-os különadót vezetett be a nagykereskedelemre az Energia Válság alatt, amit az ukránok azonnal le is másoltak, igaz már a "csökkentett", 80%-os adókulccsal; és mind a két különadó a mai napig ott van. A bolgár-török gázátadó pontra a két "nemzeti bajnok" olyan több éves megállapodást kötött, amivel mindenki mást sikerült a versenyből kizárni.

Ameddig az EU, vagy az ACER (a 2011 óta működő EU szabályozó testület) a fenti és ezekhez hasonló szabályozási anomáliák ellen nem lép fel, addig teljesen felesleges új szabályokat bevezetni.

Összefoglalva: a Bruegel jelentésének abban teljesen igaza van, hogy itt Európa energia jövőjéről van szó. Én azt gondolom, hogy az EU energiakereskedelemben (főleg annak dél-keleti részén) most nem extra integrációra, hanem a már meglévő előírások szigorú betartására van szükség. Az európai energiapiacok akkor fognak igazán jól működni, ha az EU-szabályok követése nem a kivétel lesz, hanem a főszabály.

Címlapkép forrása: Getty Images

© 2024 Portfolio

Impresszum     Szerzői jogok     Jogi nyilatkozat     Médiaajánlat     Adatvédelem     ÁSZF