Kiszivárgott az EU-s terv, ami még jobban fájhat Magyarországnak

A finn soros elnökség hétfőn, azaz tegnap küldte el a tagállamok kormányainak a 2021-2027-es uniós költségvetés minden területen konkrét számokat tartalmazó javaslatát, hogy a jövő heti EU-csúcson már erről tudjanak egyeztetni. Ez az 51 oldalas anyag jutott a brüsszeli lap birtokába (és később a Politico is kitette) és ebből az alábbi információk tudhatók jelenleg saját értelmezési keretünk szerint:

• Ahogy a néhány hete, most is kompromisszumosnak igyekeznek beállítani a finnek a költségvetési javaslatukat, hiszen az 1,03-1,08%-os sáv helyett most 1,07%-os konkrét számot terveznek a közös költségvetés plafonjaként (a közösség bruttó nemzeti jövedelme 1,07%-a lenne tehát a kötelezettségvállalás kerete, a tényleges kifizetések szintje pedig 1,06%). A nagy nettó befizető tagállamok csak 1% körüli plafont akartak, az Európai Bizottság másfél éve 1,114%-os javaslatot tett le az asztalra, a haszonélvező országok inkább 1,16-1,20% körüli, az Európai Parlament 1,30%-os plafont szorgalmaz, a mostani 2014-2020-as ciklus 1,16%-os plafonjához képest. Az októberi finn javaslatra a magyar kormány képviselője vélemény cikkben fakadt ki, amelyet keretbe ágyazva itt írtunk meg.
• Az 1,07%-os plafon 2018-as árak mellett 1087 milliárd eurót jelentene (a kifizetési plafon 1080 milliárdot), ami 48 milliárd euróval kisebb, mint a Bizottság saját javaslata (1135 milliárd euró), ami már akkor „kiverte a biztosítékot” sokaknál. Abban ugyanis az volt, hogy például Magyarország a felzárkóztatási és agrártámogatásoknál reál értelemben a lehetséges legnagyobb, 24%-os támogatás csökkenést szenvedné el. A mostani finn javaslat viszont ezt a védőhálót 27%-nál húzza meg, tehát még több forráscsökkenést szenvedne el Magyarország.
• Érdemes megjegyezni, hogy a finn javaslat szerint ennél is jóval nagyobb lehetne a forráscsökkenés. Az egyes országok GDP-je szintjén is korlátozzák az elérhető forrásmennyiséget és a finnek Magyarország gazdasági fejlettsége esetén (a 65-70%-os gazdasági fejlettségi sávba esik) 1,55%-nál húzzák meg az elérhető forrástömeget. Ez a mostani ciklusban még 1,95% volt.
• Mivel a kiinduló költségvetési torta mérete sokkal kisebb lenne GNI-arányosan (1,07%), mint a mostani ciklusé (1,16%) és számos új célra a korábbinál több forrást akar költeni a Bizottság illetve a finn elnökség is, így a három nagy kiadási cél belső aránya is fontos korlát például a magyar források kapcsán. Jó hír lehetne ebből a szempontból, hogy most a finnek a kohéziós politikára szánt források belső arányát 29,1%-ról 29,6% és 29,8% közé, az agrárpolitikáét 28,6%-ról 30,5-30,9%-ra emelték saját néhány héttel ezelőtti javaslatukhoz képest. De ahogy fentebb levezettük, ez a relatív több forrás mégsem segít Magyarországon.
• A módosított finn tárgyalási keret a gazdagabb átmeneti régióktól is átcsoportosít forrásokat a legelmaradottabb régiók felé, ám ez aligha változtat érdemben számos közép- és kelet-európai tagállam mérlegén. Mindösszesen 374 milliárd euró jutna a költségvetés második fejezetébe (felzárkóztatás), de ebből csak 313 milliárd euró maradna a gazdasági, szociális és területi kohézióra, miután 10 milliárdot átcsoportosítanának az európai hálózatfinanszírozási eszközre (CEF). 
• A Közös Agrárpolitika (KAP) első pillérére (3-ik fejezet, piaci támogatások és közvetlen kifizetések) 254,247 milliárd eurót különítene el a finn elnökség, a második pillérre (vidékfejlesztés) 80,037 milliárd euró jutna. Fontos, hogy a nagybirtokok támogatásának felső határát 100 ezer eurónál húznák meg, a közvetlen kifizetéseknél pedig az uniós átlag 90% alatt lévő balti országok és Románia felzárkóztatását valamennyi uniós tagállamnak - így Magyarországnak is - finanszíroznia kellene. Nemcsak az átlagon felüli hektáralapú kifizetésben részesülőknek kellene tehát áldozatot vállalni az átlag alattiak felzárkóztatásában.
• Fontos az is, hogy a reál értelemben 27%-kal eső magyar források kapcsán hogyan alakul a kötelező társfinanszírozási ráta. Ez ugyanis jelentősen enyhíti az itthon ténylegesen elosztható források volumenét. Ebben a finnek ugyanazt javasolják, mint másfél évvel ezelőtt a Bizottság tette: a felzárkóztatási forrásoknál meg kell duplázni, azaz 15%-ról 30%-ra kell emelnie a tagállamoknak a kötelező társfinanszírozást.
• Ez azt jelenti, hogy 100 eurónyi EU-pályázati támogatásból eddig 85 euró érkezett jellemzően Brüsszelből, és 15 euró a magyar költségvetésből, a következő ciklusban ez úgy alakul, hogy 70 euróra esik a brüsszeli támogatás és 30 euróra a magyar. Mivel reál értelemben a brüsszeli támogatás 27%-kal esik, miközben a magyar társfinanszírozás kötelezően duplájára emelkedik, a kettő eredőjeként a ténylegesen elosztható magyarországi forrástömeg 10-15% között esik csak reál értelemben, így ez kisebb reálgazdasági fékező erőt jelenthet, mintha önmagában csak a Brüsszelből érkező forrásokra koncentrálnánk.
• A 2021-2027-es források elvesztésének elkerülésére újra az n+2-es szabályt vezetnék be a finnek is (ahogy a Bizottság is). A finnek könnyítésként még azt javasolják, hogy az első év (2021) felzárkóztatási büdzséjét 2022 és 2025 között is hozzá lehet adni majd az éves kerethez 25-25%-os leosztásban, így a ciklus kései indulásából adódó forrásvesztési kockázat kisebb lesz a rákövetkező években.
• A finn elnökség 12,9 milliárd eurót szán a 7 évre „eurózóna-büdzsének” is nevezett versenyképességet és konvergenciát segíteni hivatott pénzügyi eszközre (BICC). Ez kisebb, mint ami minap körvonalazódott a tagállami alku alapján (17 milliárd euró) és sokkal kisebb, mint a korábbi nagy francia tervek (több százmilliárd euró). Az euróövezeten kívüliként Magyarországot is érinti viszont a konvergencia és reform eszköz (CRI), amire hét év alatt 5,511 milliárdot lehetne igénybe venni. Mivel a bolgárok, horvátok és románok határozottan törekednek a pénzcserére, így rajtuk kívül a még kimaradó tagállamokra legfeljebb néhány milliárd eurónyi szabad forrás jut. Ez tehát csak kissé javítja azt a borús forrásvesztési képet, ami fent kirajzolódik, ha például Magyarország is lépéseket tenne az euróbevezetés felé a 2021-2027-es ciklus alatt.
• Ami a jogállami kondicionalitást illeti, a mechanizmusnak a jogállam terén meglévő általános hiányosságokra kellene választ adnia. Ez a fajta feltételesség “egyedi” lesz a finnek javaslata szerint: egyik célja az uniós büdzsé szabályos végrehajtását akadályozó vagy azt veszélyeztető vagy “az EU pénzügyi érdekeit eléggé közvetlenül érintő hiányosságok” kezelése lesz. A hiányosságokat “világos és kielégítően pontos kritériumok” alapján azonosítanák be. Ilyenek előfordulása esetén a Bizottság megfelelő és arányos intézkedéseket terjesztene elő, amelyeket a Tanácsnak fordított (ez a szövegben zárójelbe van téve - a szerk.) minősített többséggel kell elfogadnia.

Címlapkép forrása: Európai Tanács médiatár a 2019. október 17-18-i EU-csúcsról