Kiszivárgott a nagy terv, ami egyszerre fájhat és segíthet Magyarországnak

A brüsszeli lap megszerezte az Európai Bizottság ma nyilvánosságra kerülő Méltányos Átállási Mechanizmus (Just Transition Mechanism, JTM) jogszabály javaslatának részleteit, így annak tervezett finanszírozási részleteit is. A pontos keretek majd a mai bizottsági ülés utáni sajtótájékoztatón hangozhatnak el, de nagy vonalakban várhatóan az alábbiakat fogják majd bejelenteni. Efelé mutat az is, amit a Politico kedd reggeli brüsszeli hírlevelének adott nyilatkozatában Valdis Dombrovskis európai bizottsági alelnök is elmondott. Így tehát a JTM főbb keretei:

• A JTM az Európai Zöld Megállapodás (EGD) célkitűzéseinek egyik fő finanszírozási csatornája. Az EGD azt szeretné elérni, hogy 2030-ig legalább 1000 milliárd eurónyi forrás áramoljon a klímavédelmi beruházásokba, hogy ez segítsen elérni a kontinens számára a 2050-es klímacélt, amely mellett a decemberi EU-csúcson Lengyelország kivételével már elkötelezte magát minden tagállam. A speciális lengyel helyzetre lásd a cikk végi ábrát.
• A Bruxinfo összesítése alapján a JTM három finanszírozási tételből állna össze, mintegy 90-120 milliárd eurós lenne a kerete és így nagyjából eleget tenne a decemberi EU-csúcson megfogalmazott célnak: legalább 100 milliárd eurónyi forrást tudjon mozgósítani a tagállamok számára a következő években.
• A JTM első pillére az EU-büdzséből, azaz a közpénzből álló Just Transition Fund (Méltányos Átállási Alap) lenne, amelynek „magja”, hogy a korábbi tervekkel ellentétben nem 5, hanem 7,5 milliárd eurónyi tételt csípnének le a kohéziós forrásokból (vagy agrárforrásokból, ez a kiszivárgott anyag alapján még nem egyértelmű). Ez lenne az a pont, ami elvileg fájna Magyarországnak is, hiszen a 2021-2027-es büdzsé egyik fájó pontja éppen az, hogy jelentősen csökkennének a hazánknak is elérhető felzárkóztatási források, de a JTF számára még ebből vennének el további forrásokat.
• Ezt a 7,5 milliárd eurós tényleges forrást különféle pénzügyi konstrukciókkal 30-50 milliárd eurósra lehet majd hizlalni. Például úgy, hogy a Bizottság előírná: a JTF-ből az egyes tagállamoknak folyósított pénzhez a tagállamoknak ezen összeg minimum másfél, maximum 3-szorosát hozzá kell majd tenniük társfinanszírozásként a nekik elkülönített strukturális alapokból (ERFA, ESZA+). Ez tehát azt jelenti, hogy a klímavédelmi célokra igen erős forráslekötést szabna meg a Bizottság mindkét fontos alapban egy ilyen komplex szabályrendszer alapján.
• A mechanizmus második pillére az egykori Juncker-terv folytatásának szánt InvestEU beruházási programon belül egy kifejezetten a méltányos átállás céljára rendelt külön forrás, ami Brüsszel becslése szerint további 35-40 milliárd euró beruházást mobilizálhat. 
• A harmadik pillért az Európai Beruházási Bank (EIB) hiteleszköze biztosítaná úgy, hogy annak alapja egy 1,5 milliárd eurós költségvetési garancia lenne, amit a pénzintézet 10 milliárd eurós kölcsönkerettel megfejelne, és ez 25-30 milliárd eurót „fialhatna”. 

Ki és hogyan kaphatna a mechanizmusból?

A JTM olyan régiókra és szektorokra fókuszál majd, amelyek számára a fosszilis tüzelőanyagoktól, mindenekelőtt a széntől és a súlyosan szennyező ipari létesítményektől való függőségük miatt a legnagyobb kihívást jelenti a klíma- és energiapolitikai átállás. 

A rendelettervezetet kísérő magyarázó szöveg hangsúlyozza, hogy a Méltányos Átállási Alap valamennyi tagállamnak támogatást nyújt majd (szenes tüzelésű erőművek és más, nagy szennyezésű ipari létesítmények 108 európai régióban fordulnak elő és 237 ezer embernek adnak munkát csak a szénbányászatban és a kapcsolódó iparágakban. 

A dokumentum tervezete még nem pontosította, milyen szempontok figyelembevételével állapítják majd meg az egyes országokra jutó pénzes „borítékokat”, de

a források elosztása tükrözni fogja a tagállamok arra való képességét, hogy a klímasemlegességhez vezető úton szükséges beruházásokat finanszírozzák.

Az allokáció során figyelembe veszik majd a nagy szennyező régiókban az átállási kihívás mértékét (a megfelelő ipari kibocsátásokon keresztül), a szociális kihívás mértékét, amit a munkahelyek potenciális elvesztése és a dolgozók átképzése jelent, továbbá az adott tagállam gazdasági fejlettségét. 

A források eléréséhez a tagállamoknak átmeneti átállási terveket kell majd beterjeszteniük, megjelölve az intézkedés által érintett régiókat. A terveknek szervesen illeszkedniük kell a nemzeti klíma- és energiastratégiákba, amelyek végleges változatát a nyárig fogja kiértékelni a Bizottság. A kormány éppen a minap fogadta el ezeket azzal párhuzamosan, hogy a Mátrai Erőmű hosszú távú megtartása mellett is elköteleződött annak "zöldre" átalakítása mellett:

A JTF-ből alapvetően olyan tevékenységeket lehet majd finanszírozni, amelyek támogatást nyújtanak a fosszilis alapú termeléssel összefüggő, vagy nagy károsanyagkibocsátású létesítmények bezárására, vagy azok zöld átalakítására. A brüsszeli lap összegzése szerint első ránézésre úgy tűnik, hogy a pénzügyi támogatásokat megújuló energiára, vagy még kifejlesztés alatt álló tiszta technológiákra lehetne fordítani, földgázzal működtetett erőművekre és más gázinfrastruktúrákra, és nukleáris célú beruházásokra nem. 

A Fitch Solutions minapi elemzése a 2021-2027-es költségvetés végső alkuja kapcsán a három legnagyobb vitás pontot járta körbe és az alábbi ábra jól szemléleti a három közül egyiket: a fosszilis tüzelőanyagok arányát a végső áramtermelésben, amely a tagállamokat erősen megoszthatja abban, hogy kinek mennyi pénzt juttassanak a közös kasszából. Amint látható: a lengyel helyzet különösen nehéz, éppen ezért adtak nekik még időt a decemberi EU-csúcson, hogy az EU-források pontosabb ismeretében tudjanak majd júniusig elköteleződni a 2050-es klímacél mellett. 

A magyar fosszilis tüzelőanyag arány a teljes áramtermelésben kevesebb, mint 20% és ott is lényeges a Mátrai Erőmű hozzájárulása, amely ráadásul lignittüzelésű. Így az állami kézbe kerülő erőműre várhatóan jelentős uniós forrásokat tud majd a kormány kapni a következő években a JTM-ből. Közben a lengyeleknél ez az arány csaknem 80%-os és a lengyel-magyar különbség annál is komolyabb, mint amit a szénhasználat aránya sejtetni enged, hiszen a nem ipari kibocsátásokban Magyarország lényegében már most teljesítette a 2030-as célokat, míg Lengyelország nagyon messze áll ezektől. Az is nagy különbség, hogy míg a lengyeleknél mintegy 100 ezer bányász dolgozik, addig idehaza kb. 5 ezer fő.

Mekkora legyen a torta mérete és ki mennyit fizessen?

A Fitch Solutions elemzőinek meglátása szerint hatalmas viták vannak a tagállamok között a 2021-2027-es költségvetés ügyében, mert egymással versengő elképzeléseket és nagyon eltérő pénzügyi pozíciókat kellene összehangolni. Mindez szerintük egyrészt annak a veszélyével jár, hogy legalább 2020 közepéig elhúzódik a tagállamok közötti végső alku, így csúszással indulhat majd a 2021-2027-es büdzsé, másrészt azzal, hogy próbára teszik az új uniós vezetés hitelességét is (új bizottsági, tanácsi és parlamenti elnök, a tagállami alkut a parlamentnek is el kell még fogadnia).

Amint egy minapi elemzésünkben mi is rámutattunk: a 2018-as pénzügyi évben Magyarország volt a legnagyobb nettó haszonélvezője a most futó 2014-2020-as uniós ciklusnak, miközben a nettó befizető tagállamok (főként Németország, Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) erősen ellenzi, hogy a 7 éves keretköltségvetés főösszege az együttes bruttó nemzeti jövedelem 1%-ánál érdemben nagyobb legyen.

Az Európai Bizottság 1,11%-os, az Európai Parlament 1,3%-os, Magyarország pedig legalább 1,15-1,2% körüli főösszeget szorgalmazna, így

tehát látható, hogy hatalmas ellentétek feszülnek már ott, hogy a torta mérete egyáltalán mekkora legyen és a Brexitből eredő lyukat és egyéb kiadásokat ki milyen arányban tömje be.

Amint az alábbi két ábrán látszik: a Brexit miatt és egyéb, növekvő kiadási célok miatt minden tagállamnak megnőne a saját bruttó nemzeti jövedelme arányában a befizetési kötelezettsége. Még a legnagyobb nettó befizető Németországnak is jelentősen megnőne ez a kötelezettsége mind milliárd euróban, mind GNI-arányosan.

A három legfőbb vitás pont

A Fitch Solutions szerint tehát a költségvetés mérete és a tagállami hozzájárulások kérdése az egyik fő vitapont. A másik pedig a kiadási prioritások meghatározása (pl. kohéziós és agrárforrások, külső határvédelem, kutatás-fejlesztési célok, klímavédelem, stb.). Utóbbi az egyébként is erős kelet-nyugati, illetve észak-déli megosztottságot tovább erősíti az EU-n belül. Ehhez a témához tartozik az is, hogy a klímavédelmi átálláshoz Lengyelországnak például extrém nagy uniós segítségre lenne szüksége, ami ráerősít az egyébként is meglévő kelet-nyugati szembenállásra.

Ezt pedig harmadik fő vitapontként szintén erősítik a jogállamisági kérdésekről folytatott viták, és az, hogy az EU-pénzek folyósítását kössék-e ilyen jogállamisági feltételrendszerhez (7-es cikk szerinti eljárás most csak Lengyelország és Magyarország ellen folyik, mindkét tagállam nagy nettó haszonélvezője az uniós támogatásoknak).

Címlapkép forrása: MTI Fotó: Komka Péter