Intenzív, több százmilliárd forintot megmozgató forinthitelezési verseny indulhat a kedvezményes végtörlesztés hatására a következő hetekben Magyarországon. Minél több devizahitelt forintosítanak a mostani devizahitelesek, annál nagyobb lehet a bankszektor vesztesége. Több nagybank ezért a veszteségeit igyekszik majd minimalizálni, mások viszont tömeges ügyfélszerzésre és forinthitelezésre használhatják fel a kormány által felkínált öt hónapot. Sokan az OTP-t, az FHB-t és a takarékszövetkezeteket emlegetik a lehetséges nyertesek között, a Portfolio.hu értesülései szerint azonban az egyik olasz tulajdonú nagybank és a Fundamenta-Lakáskassza már kezébe is vette a startpisztolyt. Megvizsgáltuk, pénzügyi adottságaik alapján mely hitelintézetek a legesélyesebbek a következő hónapok hitelkiváltási versenyében.
Következtetésünk, hogy a legrosszabbul a két osztrák tulajdonú nagybank járhat. Az OTP, az UniCredit és a Budapest Bank viszont a nagyok közül a legjobb pénzügyi pozíciókkal rendelkezik ahhoz, hogy fontos szerepet vállaljon a forinthitelezési versenyben. A kisebb hitelintézeti szereplők közül az FHB, a Fundamenta és néhány magyar tulajdonú kisbank (pl. Gránit Bank, Széchenyi Bank) mellett a nagyobb takarékszövetkezetek is aktívabbak lehetnek az átlagnál. A kamatverseny lehetőségei ugyanakkor korlátozottak: a stabilitási kockázatok erősödése a jelenleg 9-10%-os THM-mel futó forinthitelek kamatszintjének emelkedését okozhatja. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a forinthitel-háború gyorsan kifullad, így megindítása önmagában is kockázatos lépésnek bizonyul bármely hitelintézet számára.
A játékelmélet fogolydilemmaként ismeri azt a helyzetet, melybe a kedvezményes végtörlesztésről szóló kormányzati döntéssel kerültek a bankok - írtuk egy korábbi cikkünkben. Minél többen lépnek be a forinthitelezési versenybe, és minél több ügyfél végtörleszt (döntően vélhetően forinthitelből), annál nagyobb lesz a bankok leírási vesztesége. Az egyes bankok érdeke, hogy minél kevesebb saját ügyfél végtörlesszen, más bankoktól viszont minél több ügyfél jöjjön át. Egyszerűen belátható, mindez a kisebb devizahitel-portfólióval, de megfelelő hitelezési képességgel rendelkező bankok malmára hajtja a vizet. A vesztesek pedig azok a bankok lehetnek, amelyeknél a legnagyobb a deviza alapú jelzáloghitelek aránya, a végtörlesztés miatti veszteségek nyomán ugyanis kevés lehet a tőkéjük ahhoz, hogy intenzíven hitelezzenek. E hatást az alábbiakban a 7. pontban számszerűsítjük.
Ki lesz a legbátrabb?
A bankok végtörlesztésből származó közvetlen, kezdeti vesztesége egy meghatározott részvételi arány és árfolyam fényében már kalkulálható, hogy azonban benevez-e egyik vagy másik hitelintézet a forintosítási versenybe, az egyedi pénzügyi mutatóitól is nagyban függ. E mutatók széleskörűen 2010 végére vonatkozóan érhetők el. Az alábbiakban a szerint állítjuk fel a hitelintézetek sorrendjét, miként támogathatják ezek a mutatók forinthitelezési aktivitásukat. Két likviditási, két tőkeellátottsági és két megtérülési mutató alapján mutatják az alábbi ábrák a jelzáloghitelező bankok (adott esetben szakosított hitelintézetek), illetve a 2010 végén tíz legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező takarékszövetkezet rangsorát. (Az OTP és az FHB esetében konszolidált adatokkal dolgoztunk, az egyedi adatok ugyanis egyes mutatókról torz képet adnának, a stratégiai döntéseket pedig csoportszinten hozzák meg a bankok.)
1. Likviditási mutató: (készpénz + jegybanki és bankközi követelések + értékpapírok) / összes eszköz: minél magasabb, annál több szabad eszköz áll rendelkezésre a hitelezési tevékenység fokozására
2. Hitel / betét arány: minél alacsonyabb, annál nagyobb lehet a belföldi forrásokkal jól megtámogatott hitelezési aktivitás-növelés lehetősége
3. Saját tőke / mérlegfőösszeg: minél magasabb, annál nagyobb a bank tőkeellátottsága, így magasabb lehet a hitelezési képessége (az egyszerűség és összehasonlíthatóság kedvéért számolunk ezzel, és nem a Bázel II. szerinti tőkemegfeleléssel)
4. Tőkefedezettségi mutató (saját tőke / hitel): minél magasabb, annál nagyobb a bank tőkeellátottsága, így magasabb lehet a hitelezési képessége
5. Rendkívüli eredménytől tisztított ROE: Szokásos üzleti tevékenység eredménye / Saját tőke: a bank egyszeri tételektől tisztított eredményességét (ily módon a tőkeképzésen keresztül jövőbeni hitelexpanziós képességét is) mutatja a tőke arányában
6. Rendkívüli eredménytől tisztított ROA: Szokásos üzleti tevékenység eredménye / Mérlegfőösszeg: a bank egyszeri tételektől tisztított eredményességét (ily módon a tőkeképzésen keresztül jövőbeni hitelexpanziós képességét is) mutatja a mérlegfőösszeg arányában
Bár látható, hogy a takarékszövetekzetek előkelő helyet foglalnak el, nem véletlenül használtunk külön színt a bankok esetében: a méret már önmagában is befolyásolja a potenciális hitelezés volumenét. A legnagyobb takarékszövetkezet is csak 68 milliárd forintos mérlegfőösszeggel rendelkezik, így pótlólagos hitelkihelyezése agresszív hitelkihelyezés esetén sem nagyon haladhatja meg a 10-20 milliárd forintot, miközben a teljes hitelintézeti szektor által nyújtandó forinthitel 20%-os részvételi arány mellett is közel 800 milliárd forint. Nagy szerepe lesz tehát a méretnek, így az alábbiakban az egyes szempontok alapján a nagybankokat rangsoroltuk:
A használt pénzügyi mutatók alapján az általunk összeállított (természetesen bizonyos fokig szubjektív) lista azt mutatja, hogy a forinthitelezésre az OTP után az UniCredit és a Budapest Bank rendelkezik a legjobb adottságokkal. Náluk ráadásul az átlagnál alacsonyabb a lakossági devizahitel-állomány, így potenciális veszteségeik is viszonylag kicsik.
A figyelembe vett adatok egy része ugyanakkor egy múltbeli időszakra vonatkozik, és nem felétlenül tükrözi a jelenlegi állapotot. A Portfolio.hu értesülései szerint az egyik olasz nagybank a korábbiakhoz képest is felkészültebben várja a forinthitel-boomot. A fenti adatok alapján valószínű, hogy ez nem a CIB, hanem az UniCredit. A bank ezt firtató kérdésünkre kitérő választ adott. A bankcsoport régiós vezetőjének minapi nyilatkozata viszont egyenesen arra enged következtetni, hogy az UniCredit részéről a közeljövőben nem számíthatunk magyarországi (hitelezési vagy egyéb) expanzióra.
A fenti ábrákon ugyanakkor az is feltűnő, hogy a Fundamenta-Lakáskassza meglehetősen jó kondícióban van ahhoz, hogy forinthitelezzen. A lakás-takarékpénztár hitelezési aktivitása épp az elmúlt mintegy egy év során emelkedett számottevően. Értesüléseink szerint ráadásul "kész" hiteltermékkel rendelkezik a társaság - ezt az információnkat a Fundamentánál nem kívánták kommentálni, arra viszont emlékeztettek, hogy a lakáskassza nem nyújt hitelt olyan ügyfeleknek, akik nem rendelkeznek náluk lakáselőtakarékossági számlával. Megfogalmazásuk szerint a cég stratégiai célja továbbra is a hazai lakás-előtakarékosság erősítése. A társaság 2010. évi jelentése szerint ugyanakkor több mint 600 ezer lakás-előtakarékossági számlával rendelkezett tavaly év végén. Nem tudni, ennek hány százaléka devizahitellel kombinált termék, mindenesetre az ilyen konstrukcióval rendelkező devizahitelesek számára elvileg nyújthat a társaság olyan forinthitelt, mely e devizahitelek végtörlesztését szolgálja. Számuk legalább több tízezerre tehető, nekik a piaci mezőny alsó hányadához tartozó (alacsony betéti kamatok által is támogatott) hitelkamat-szint vonzó lehet.
7. Mekkora a potenciális veszteség?
A tömeges végtörlesztések azonnali, egyszeri veszteséget okozhatnak a bankoknak, mely nem csak a jövőbeni forinthitelezési képességüket, de más üzleti terveiket is jelentősen befolyásolhatja. Bár az OTP rendelkezik a legnagyobb deviza alapú jelzáloghitel-állománnyal, a nagybankok közül mégis az ő tőkearányos vesztenivalója a legkisebb: az MNB által becsült 20%-os végtörlesztési arány (a deviza alapú jelzáloghitellel rendelkezők ekkora hányada él a lehetőséggel) és 240 forintos CHF-árfolyam mellett 46 milliárd forintot, vagyis tőkéjének "csak" 3,6%-át veszítheti el. Az osztrák politikusok tiltakozása viszont nem véletlen: tőkearányosan az Ersténél és a Raiffeisennél a legmagasabb a deviza alapú jelzáloghitelek állománya. 20%-os részvételi arány mellett náluk lehet a legnagyobb ezért a tőkearányos veszteség (becsléseink szerint 25, illetve 15%, ami 36, illetve 20 milliárd forintot jelent). Ez esetben az ő forinthitelezési képességük lehet a legrosszabb, amennyiben a növekedéshez szükséges anyabanki támogatás elmarad. A másik oldalon viszont aktív szereplő lehetne e szempont alapján is az UniCredit, hisz potenciális (tőkearányos) vesztesége az OTP után becsléseink szerint a legkisebb. (Mindenhol a legutóbbi publikus tőkeadatokkal - 2011. jún. 30. - számoltunk, az UniCredit kivételével, ahol ez 2010. dec. 31.)
Az alábbi ábrán összegyűjtöttük, melyek azok a legfontosabb ismérvek, amelyek az egyes bankok (illetve hitelintézeti csoportok) forinthitelezési aktivitásának fokozása mellett (+) illetve ellen (-) szólnak.
A nagybankok közül az OTP, az UniCredit és a Budapest Bank rendelkezik a legjobb pénzügyi pozíciókkal ahhoz, hogy fontos szerepet vállaljon a forinthitelezési versenyben. A kisebb hitelintézeti szereplők közül az FHB, a Fundamenta és néhány magyar tulajdonú kisbank (pl. Gránit Bank, Széchenyi Bank) mellett a nagyobb takarékszövetkezetek is aktívabbak lehetnek az átlagnál a hitelezésben.
A kamatverseny lehetőségei ugyanakkor korlátozottak: a stabilitási kockázatok erősödése a jelenleg 9-10%-os THM-mel futó forinthitelek kamatszintjének emelkedését okozhatja. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a forinthitel-háború gyorsan kifullad, így megindítása önmagában is kockázatos lépésnek bizonyul bármely hitelintézet számára.