Forradalom a status quo-ért: megérte?
Hasonló módszerek.
1. Az állam méretének alakulása A magyarországi újraelosztás nagysága évtizedek óta a magyar gazdaságpolitikáról folytatott diskurzus állandó tárgya. A túlzottan nagy újraelosztás ellenösztönzést jelent a munkavállalásra, megtakarításra és a beruházásokra egyaránt. Az 1. ábrán jól látható, hogy az elmúlt 4 évben a probléma nem oldódott meg. A magyar államháztartás mérete régiós összehasonlításban kiemelkedően magas maradt, és 50 százalék körül ingadozott. A régióban egyedül a jelenleg komoly bankválsággal küzdő Szlovénia újraelosztási szintje hasonló, a többi országban jelentősen, 8-15 százalékponttal alacsonyabb a jövedelmek újraosztása. Külön kiemelendő, hogy a válság kitörése óta a legtöbb országban csökkenő tendenciát látunk, míg nálunk nincs ilyen: az újraelosztás 50 százalék körül ingadozik - 2009 és 2012 között némileg csökkent, 2012 óta pedig ismét emelkedik.
A kormányváltás előtti időszak leglátványosabb problémája a költségvetési hiány alakulása volt. A magas hiány kiszorítja a vállalatokat a hitelpiacról, csökkenti a beruházásokat és megnehezíti egy anticiklikus gazdaságpolitika folytatását. A jelenlegi kormányzat egyik legnagyobb sikerének a költségvetési hiány csökkentését tartja, melynek köszönhetően Magyarország tavaly, 2004 óta először, kikerült a túlzott deficit-eljárás alól. Ez az eredmény mindenképpen üdvözlendő. Emellett azonban nem lehet eltekinteni attól, hogy az államadósság változatlanul nálunk a legnagyobb a térségben, és jól látható az is, hogy 2009 óta trendjében stabilizálódott (2. ábra). A magánnyugdíj-pénztárak de facto államosítása ellenére nem érzékelhető olyan törés a mutatóban, mint Lengyelországban, ahol 2013 végén vonták be a magánnyugdíj-pénztárak állampapírjait. Ennek egyik lényeges oka a forint árfolyamának jelentős gyengülése, mely a külföldi valutában denominált adósság emelkedéséhez vezetett.
"Elmúlt4év" A Portfolio.hu az "Elmúlt4év" sorozatának keretében üzletembereket, egyetemi oktatókat, piaci elemzőket, gazdasági szereplőket kért fel, hogy mondják el, milyennek látták a mögöttünk hagyott kormányzati ciklus négy évét, illetve értékeljék a kilátásainkat. Mindezt műfaji megkötöttség és szorosabb témamegjelölés nélkül. Az írások ezen az oldalon kezdenek gyűlni.
3. A költségvetés kiadási oldalaA költségvetés kiadásainak vizsgálata során nem csupán a mérték a lényeges, hanem az is, mire költik el az adófizetők pénzét. Ebben a tekintetben megkülönböztetünk produktív és nem-produktív kiadásokat azon az alapon, hogy hozzájárul-e közvetlenül a magánszektor termelésének növekedéséhez. Produktív kiadásnak tartjuk az oktatást, kutatás-fejlesztést, egészségügyet és az infrastrukturális beruházásokat, míg improduktívnak a szociális juttatásokat. A kiadásokról még korábban Romhányi Balázs (2013b) közölt tanulságos elemzést. Ebben arra mutat rá, hogy ezen a területen nem láthatóak egyértelmű tendenciák - a tervek és a megvalósulás között mintha semmilyen kapcsolat nem lenne. Emellett az első két év adatai alapján az látható, hogy a kiadások valós csökkenése épp a produktív területeken (oktatás, egészségügy) következett be, míg a tervezett csökkentések helyett növekedés volt megfigyelhető az improduktívnak tartott társadalombiztosítási és jóléti kiadásokban. Utóbbiak tovább nőttek a ciklus második felében, elsősorban a nyugdíjak reálértékének 3,2 százalékos emelése miatt, mely évi 100 milliárdos terhet jelent a költségvetés számára. Mindez nem túlzottan különbözik a 2009 előtti időszak megközelítésétől, mikor szintén a jóléti kiadásokat igyekeztek minél inkább megkímélni általában a produktív kiadások kárára (ld. Szakolczai 2009).