Ha az állam nem költ az egészségünkre, fizetünk magunk, és egyre többet
Jön a Portfolio egészségügyi konferenciája, ahol ez a téma is előkerül. Részletek itt:
Megjelentek a legfrissebb, 2017-re vonatkozó egészségügyi kiadások Magyarországra vonatkozóan, és a legtöbb uniós tagállam esetében is rendelkezésre állnak már a tavalyi adatok. Ebből kiolvasható, hogy tavaly Luxemburgban volt a legmagasabb, 7000 euró feletti az egy főre jutó egészségügyi kiadások szintje, majd következik Németország 5700 euróval és Svédország 5500 euróval.
Ebben a tekintetben még nagy szakadék van a nyugati országok és a kelet-közép-európai régió között. A térségben ugyanis a legtöbbet Szlovénia költ ebben a tekintetben az egészségügyre, egy főre vetítve 2885 eurót. Magyarország a régiós országok között a középmezőnyben helyezkedik el, Észtország és Lengyelország, valamint Lettország viszont látványos növekedést mutatott fel az elmúlt években.
Vagyis egyértelműen kijelenthetjük, hogy az egészségügyi kiadások növekedését a magánkiadások növekedése hajtja, ami azt jelenti, hogy az emberek egyre mélyebben hajlandóak és kényszerülnek rá, hogy a zsebükbe nyúljanak az egészségüggyel összefüggő (gyógyszerek, járóbeteg-kezelések, egyéb ellátások) kiadásaik finanszírozása érdekében.
2017-re vonatkozóan ugyan csak egy fő számunk van az egy főre jutó egészségügyi kiadások tekintetében és nem ismerjük az out-of-pocket kiadások arányát, ezért egyelőre nem ismert, hogy tavaly is folytatódott-e ez a trend. De a piaci felmérések és a magánszolgáltatók beszámolói alapján nem lennénk meglepve, ha nem állt volna meg ez a trend.Azt is megvizsgáltuk, hogy ugyanebben az időszakban (2013-2016 között) hogyan alakult a többi régiós országban az out-of-pocket kiadások és a maradék egészségügyi kiadások alakulása. Csak Lettországban, Észtországban és Magyarországon volt az out-of-pocket kiadások növekedési üteme magasabb, mint a fennmaradó főként állami, államilag finanszírozott egészségügyi kiadások növekedési üteme.
A Világbank adataiból (amelyek sajnos csak 2015-ig állnak rendelkezésre jelenleg) gyors képet kaphatunk arról is, hogy az out-of-pocket egészségügyi kiadások mekkora arányát teszik ki a teljes egészségügyi kiadásoknak.
Nem véletlen, hogy amikor a magyar egészségügy finanszírozásának kérdése felmerül, sokan a lakossági finanszírozás magas arányát emelik ki, melynek nagy része adózatlan hálapénz, hiszen a magánegészségügyi biztosítások és egészségpénztárak terjedése az elmúlt években ugyan emelkedett, de alacsony bázisról (és a jövő évi adóváltozások ezen még akasztanak is egy nagyot). Ezek fényében nem meglepő, amikor az MNB, vagy a magánellátó intézmények szövetsége az egészségbiztosítások és pénztárak tudatosabb becsatornázása mellett érvelnek. Közben pedig az is jól látható, hogy az egészségügyi kormányzatot is foglalkoztatja a kérdés.