Egy határ, két valóság: Kassa megerősödése új kihívások elé állítja Észak-Magyarországot

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a térség egy szervesen összetartozó egységet alkotott, mígnem a Trianonnal megjelenő új határok eltérő fejlődési pályára terelték a területet, a szocializmus évtizedei alatt a szigorú határátlépési korlátozások pedig továbbmélyítették a területi különbségeket. Az államhatár légiesedése lassú ütemben, lépcsőzetesen valósult meg – hosszú út vezetett a kishatárforgalom megnyitásától a világútlevél bevezetésén át egészen a 2007-es schengeni csatlakozásig.

Mennyiségi bővülés, minőségi hiány…

A kelet-közép-európai integráció történetében kevés jelképesebb folyamat volt, mint a határok megnyitása. A magyar-szlovák határ az elmúlt három évtized során látványosan „ellégiesedett” – megszűnt az útlevélkényszer, a határátkelők száma megháromszorozódott, a sorompók helyét új hidak, kerékpáros átkelőhelyek és autópályák vették át. Ezen folyamatok alapján joggal feltételezhetjük, hogy

napjainkban az államhatár már nem elválasztja, hanem összeköti a két szomszédos országot

– mégis, a felszín alatt makacs feszültségek és egyenlőtlenségek húzódnak.

A keleti szlovák-magyar határrégióban a közlekedési hálózatok töredezettsége, a regionális központok funkcionális gyengesége, a munkaerőpiac ellentmondásai és a kedvezőtlen demográfiai folyamatok egyaránt hátráltatják a kohéziós folyamatok sikerét.

Az élénkülő kapcsolatrendszerek motorját egyértelműen a Miskolc és Kassa közötti gazdasági tengely képezi. A 2021-ben átadott M30-as és R4-es gyorsforgalmi utaknak köszönhetően a két nagyváros közötti távolság és menetidő jelentősen lecsökkent, gyakorlatilag egy közös funkcionális várostérség jött létre. A közeledési folyosó megépülése ilyen szempontból sikertörténet, mutatva, hogy egy jól célzott közlekedési beruházás valóságos gazdasági multiplikátor lehet.

Ezzel szemben a határrégió periférikus térségei továbbra is infrastrukturális lemaradással küzdenek – az Ipolyság és Tornyosnémeti közötti határsávban a gyorsforgalmi utak inkább elkerülik, semmint összekötik a határ két oldalán fekvő területeket, és az egykoron működő vasúti kapcsolatokon sincs forgalom. A rossz elérhetőség konzerválja a területi és társadalmi egyenlőtlenségeket, ami tisztán látható a kedvezőtlen társadalmi és gazdasági statisztikai mutatókban tükrében.

Ingatag ingázók az ingatlanért

A keleti szlovák-magyar határtérség demográfiai és munkaerőpiaci folyamatai leginkább az utóbbi években átformálódó mobilitási folyamatokban érhetők tetten. A kassai szuburbanizáció terjeszkedése és a határon átnyúló ingázás intenzitásnövekedése valójában ugyanannak a folyamatnak a két oldala – az emberek lakóhely- és munkaválasztása egyre kevésbé igazodik az országhatárhoz, sokkal inkább a gazdasági racionalitás, az ingatlanárak és az életminőség logikája mentén szerveződik.

Kassa az elmúlt évtizedben látványos gazdasági növekedést mutatott,

a nagyváros lakás- és telekárai az elmúlt másfél évtizedben meredeken emelkedtek, sok középosztálybeli háztartás számára elérhetetlenné téve az urbánus életformát.

Ugyanakkor a határ túloldalán fekvő, kiüresedő falvakban alacsony áron lehetett ingatlanhoz jutni, így például Tornyosnémeti, Hidasnémeti, Gönc vagy Hollóháza gyorsan vonzó célponttá vált. Ezek a falvak mindössze félórás autóútra fekszenek Kassától, így a mindennapi ingázás nem jelent nagyobb terhet a munkavállalóknak, mintha a szlovákiai elővárosokban laknának – ennek ellenére továbbra is megfigyelhető, hogy sok szlovák érdeklődő inkább egyfajta második otthonként vagy hétvégi nyaralóként vásárol csak magyarországi ingatlant.

Az újonnan megnyitott határátkelőhelyek és az M30-R4 gyorsforgalmi út megépülése tovább erősítette a szlovákiai lakosok vásárlási kedvét. Az elmúlt nyolc évben Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében több mint kétezer ingaltan került szlovák állampolgárok tulajdonába, egyes borsodi településeken az ingatlanügyletek több mint fele szlovákokhoz volt köthető.

A Kassáról és környékéről érkező szlovák állampolgárok fokozódó érdeklődése az észak-borsodi és zempléni ingatlanok iránt teljesen új életformát hozott a térségbe – olyat, ahol a lakóhely és a munkahely két külön országban található, számos társadalmi, gazdasági, jogi, kulturális és nyelvi kérdést vetve föl.  Napjainkra tehát a kassai szuburbán zóna már de facto két ország területére terjed ki, miközben az intézményi rendszer (az adózás, az oktatás, az egészségügy, a közlekedésszervezés) továbbra is nemzeti – vagy ritkább esetekben regionális – logikák mentén működik, ami feszültségeket generál, de egyúttal új lehetőségeket is teremthet a határon átnyúló integrált területfejlesztés számára.

Paradox munkaerőpiaci állapotok – hol merre leng az inga?

A két ország közötti munkacélú ingázás a kétezres évek eleje óta folyamatosan erősödik, ám

intenzitásában és irányában is markáns területi eltérések mutatkoznak.

A nyugati országrész mindkét állam esetében egy dinamikusan fejlődő gazdasági térség markáns centrumtelepülésekkel, míg a keleti határrégióban a kisebb súlyú regionális alközpontok mellett csupán Kassa munkaerővonzó képessége érvényesül.

De mit mutatnak a statisztikák? A legutóbbi népszámlálások adatai alapján Magyarországon 6 003 szlovák munkavállalót, Szlovákiában pedig 5 895 magyar állampolgárt foglalkoztatnak, tehát a határon átnyúló ingázás alapvetően kiegyenlített. Valódi keresztingázásról mégsem beszélhetünk, mivel a Magyarországról Szlovákiába érkező munkavállalók túlnyomó része (kb. 75%-a) a pozsonyi és a kassai határon átnyúló szuburbanizációs minták része, míg Szlovákiából a prosperáló gazdasági centrumoktól távolabb figyelhető meg a szomszédos országba való ingázás.

A rendszer sérülékeny: a 2008-as pénzügyi válság és a 2020-as pandémia rávilágított, hogy mennyire érzékeny az ingázás a globális és politikai sokkokra – amikor lezárultak a határok vagy bizonyos ágazatok válsága okán megszűntek a munkahelyek, egyik napról a másikra borultak fel emberek életstratégiái. Mégis, az ingázás mindig gyorsan újraindult, hiszen a határokon átnyúló ingázás nélkülözhetetlennek bizonyult mindkét oldal munkavállalói számára.

A keleti határrégió munkaerőpiaca ellentmondásos állapotban van – miközben a cégek kétségbeesetten keresik a magasan képzett szakembereket, a munkanélküliségi ráta sok helyen még mindig az egekbe nyúl, hiszen a munkaerőtartalékok java részét alacsonyabb képzettségű álláskeresők alkotják.

Ez a strukturális feszültség a határrégió legnagyobb kihívása,

amit a népesség elöregedése és az elvándorlási folyamatok csak tovább súlyosbítanak.

A kassai szuburbia átnyúlása és a napi ingázás közösen rajzolja át a térség társadalmi és gazdasági térképét. A határ jogi valóság maradt, de funkcionális értelemben egyre kevésbé releváns: családok és munkavállalók ezreinek döntései bizonyítják, hogy a hétköznapi élet logikája erősebb, mint az államhatáré. A kérdés az, hogy a közszolgáltatások, az adópolitika és a közlekedésszervezés képes lesz-e követni ezt a valóságot, vagy továbbra is két ország logikája ütközik majd ott, ahol az emberek már régóta egyetlen közös térben élnek és dolgoznak.

Címlapkép forrása: Fishman/ullstein bild via Getty Images