Lenullázta a rezsit egy veszprémi család: napelemről töltenek, lóháton közlekednek

Gombkötő Emma
Létezik megoldás az energiaválságra: a Csepin család négy gyermeket nevel egy olyan házban, ahova nincs bekötve sem a víz, sem a villany. A családfő szerint ez egyfajta szabadságérzést ad számukra, kevéssé kell igazodniuk másokhoz, függetlenedhetnek a fogyasztói társadalomtól, és több időt tölthetnek együtt. A függetlenség persze komoly áldozatokkal is jár: a család megmutatta egy téli napját a Portfolio fotóriporterének.

Csepin Péter és családja egy évtizede költözött a Várpalota melletti Badacsony szőlőre. A településhez a Bakony és a Balaton is közel van, Péter gyermekkorában sok időt töltött a környéken, szülei a nyolcvanas években építettek a domboldalon egy hétvégi házat. Feleségével, Vioval négy gyermeket nevelnek, akik 16, 12, 6 és 2 évesek. A gyerekek innen járnak óvodába, iskolába.

2012-ben kezdték családi házzá alakítani a nyaralót, leszigetelték a tetejét, több átalakítást is végeztek rajta.

Péterék folyamatosan dolgoznak a házon. A kőkerítést 2003-ban kezdte el megépíteni, most ért körbe.

Az átalakítási koncepció része volt, hogy a család a hétköznapokban gyakorlatilag teljesen független legyen a közművektől.

Az épületbe nincs bevezetve az áram: napelemeket és nagy teljesítményű akkumulátorokat használnak világításra és a telefonok, laptopok töltésére. Csatornával gyűjtik az esővizet: egyszerre 15 köbmétert tudnak tárolni, amit egy, a fejlődő országokban is használt, svájci technológia segítségével szűrnek meg. Ez egy egyszeri, 160 ezer forintos kiadás volt. Egy komolyabb esőzésben ezer liter gyűlik össze benne, ami bőven elég locsolásra, fürdésre. A környéken több karsztforrás is található, sőt, egy 46 méter mély, kristálytiszta vizű tó is, ami összegyűjti a hegyekből a karsztvizet. Csepinék a hulladékszállítást sem veszik igénybe: szinte kizárólag olyan dolgokat vásárolnak meg, amelyek nincsenek becsomagolva, a zöldségeket saját vászonzacskókba pakolják, és ha tehetik, elkerülik a nagy bevásárlóközpontokat.  

A környéken a karsztjelenség számottevő. Nem messze Péteréktől található egy 46 méter mély tó, amely összegyűjti a hegyekből érkező karsztvizet.

Ha lehetőséget adunk a helyi termelőknek, akkor olyan ember fog gazdagodni, aki a környezetünkben él. Hiszek abban, hogy támogatni kell ezeket az embereket. Nem vagyok elvakult környezetvédő, de amit lehet, azt meg kell, hogy tegyem

– mondta a Portfolio-nak Csepin Péter.  

A fűtést fával oldják meg, télen a főzést is. Bár az ételek ettől különleges ízt kapnak, nyáron takarékosabb megoldás a konyhában a palackos gáz használata. A WC egy úgynevezett „alomszék”: az ürülékre faforgácsot szórnak, így komposzt keletkezik. "Nem mondom, hogy kimondott luxusban élünk, de eldönthetem, hogy mikor mit szeretnék csinálni, enni, inni, azt, hogy mikor kelek fel, és mikor hajtom álomra a fejemet" – tette hozzá a családfő.  

Péter felesége, Vio tolmács. Jelenleg otthon van a család legkisebb tagjával, Balázzsal.

A ház kőkerítését Péter sajátkezűleg építette meg. Ennek több funkciója is van: egyrészt ezen a területen, a domb alján nagyon vékony a termőréteg, és folyamatosan fúj a szél. Az építkezéshez, kertrendezéshez használható kőből – elsősorban mészkőből - viszont rengeteg van: a táj Olaszországra, főleg Szicíliára emlékeztet.

A kerítés segítségével az udvaron kialakult egy mikroklíma is, idén termőre fordult az olívafa, és folyamatosan nő bazsalikom, rozmaring.

A családnak tyúkjai is vannak, így mindig kerül a tányérra friss tojás. Lovaikkal hivatásszerűen foglalkoznak, országszerte lovasbemutatókon vesznek részt. Ezen kívül tartanak bárányokat, kecskéket, tavasszal születnek gidák, így lesz tej, és sajt is. Van vietnámi csüngőhasú malacuk is: sonkát, kolbászt készítenek a húsból. Természetesen nem minden ételt tudnak maguknak megtermelni, ezért rendszeresen járnak bevásárolni kisebb üzletekbe, de például a kenyeret a nagymama süti

Az állatok sok figyelmet és törődést kapnak a család összes tagjától, szinte családtagként kezelik őket.

LEGTÖBBSZÖR LÓHÁTON VAGY BICIKLIVEL KÖZLEKEDNEK, AKÁR ISKOLÁBA, ÓVODÁBA IS – A KÖRNYÉKBELIEK MÁR MEGSZOKTÁK A KÜLÖNÖS LÁTVÁNYT, AZ OSZTÁLYTÁRSAK SEM CSODÁLKOZNAK EZEN.

Rossz időben, vagy hosszabb utakra autót használnak, bár Péter elmondása szerint 50 ezer kilométert tett meg lóháton, vagyis jóval többet, mint autóval.

A lovaglás döntően meghatározza a család utazási módját.

Péter jogászként végzett, Vio tolmács: mindketten azt mondják, nem azért élnek itt és így, mert nem volt lehetőségük másra. Ha szükséges lenne, tudnának változtatni a jelenlegi életformájukon, de egyelőre úgy tűnik, hogy ez működik. Ugyanakkor egy olyan embernek, aki megszokta, hogy soha nem fogy el a víz, sok elektromos eszközt használ és tölt, annak ez rengeteg lemondással jár. Péter úgy gondolja, hogy a legtöbb ember számára megoldható lenne egy fenntarthatóbb életforma, de ez gondolkodást és tervezést igényel.

Hosszabb távú terveik között az önellátás fejlesztése szerepel az első helyen: szeretnének még több zöldséget, gyümölcsöt termelni, a szőlőből bort készíteni, és ha a kis fák termőre fordulnak, saját olívaolaj készítése is tervben van.

A teljes fotósorozat a lenti képre kattintva, a megnyíló galériában érhető el.  

Címlapkép és fotók: Gombkötő Emma, Portfolio

© 2024 Portfolio

Impresszum     Szerzői jogok     Jogi nyilatkozat     Médiaajánlat     Adatvédelem     ÁSZF