Mennyire igazságos a magyar nyugdíjrendszer?
A HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont blogja.
A nyugdíjak egyenlőtlenségének a vizsgálatához a KSH nyilvános adatait használjuk, viszonylag egyszerű eszközökkel feldolgozva a néhol hiányos és rosszul tagolt nyers adatokat. Fő eredményeink:
- dokumentáljuk az előző évtizedben fokozatosan növekvő nyugdíjegyenlőtlenségeket;
- jelezzük a növekvő egyenlőtlenségek lehetséges okait.
Ezek alapján javasoljuk, hogy a kormányzat a nyugdíjrendszer paraméterértékeinek megváltoztatásával csökkentse a jelenlegi túlzott nyugdíjegyenlőtlenségeket – vagy legalább állítsa meg az egyenlőtlenségek növekedését.
A nyugdíjak egyenlőtlenségének több dimenziója van. Az első dimenzió az azonos évjáratú nyugdíjasok közötti egyenlőtlenség. Ezen túlmenően az egymást követő évjáratú nyugdíjasok között is fennállhat egyenlőtlenség, valamint a férfiak és a nők nyugdíjai között is. Egy ország nyugdíjegyenlőtlenségeinek megértéséhez ismerni kell a kereseti egyenlőtlenségeket és a nyugdíjszabályokat – ebben az írásban ezekre csak érintőlegesen térünk ki.
A rendszerváltás után Magyarországon az induló nyugdíjak a mai szabályokhoz képest kevésbé függtek az életpálya keresetektől (szakszóval nagyon degresszívek voltak, ami praktikusan azt jelentette, mintha a nettó kereseteket még egyszer megadóztatták volna). A már megállapított nyugdíjak bérkövető indexálása miatt azonban az egyenlőtlenségek a megállapítás utáni években alig változtak.
Az 1998-ban induló kötelező magánnyugdíj-rendszerrel harmonizálandó, 2013-ra az állami nyugdíjrendszerben is meg akarták szüntetni az újraelosztást az induló nyugdíjak megállapításánál. Ez a gyakorlatban azt jelentette volna, hogy ha valaki az egész élete során mindig pontosan kétszer annyi, de még a járulékplafon alatti jövedelem után fizetett volna nyugdíjjárulékot, akkor kétszer akkora induló nyugdíjra lett volna jogosult – vagyis mindenféle átcsoportosítás megszűnt volna a nyugdíjrendszeren belül a jobban kereső és ezért nagyobb nyugdíjjogosultsággal rendelkezőktől a rosszabbul kereső és kisebb nyugdíjra jogosultak felé. 2011-ben azonban a magánpillér államosításakor ezeket az eredeti terveket elvetették, és az állami rendszerben megmaradtak a korábban is érvényesülő újraelosztó mechanizmusok (például egy bizonyos életpálya átlagkereset, a degressziós küszöb fölött a kereset növekedése már nem egy-az-egyben, hanem csak részlegesen növeli az induló nyugdíjat, valamint a ledolgozott évek számának növekedése is – legalábbis 20 és 40 év között – egyre kevésbé növeli a nyugdíjjogosultságot). Azonban ezzel egyidőben az szja-reformok miatt erősödött a nettó keresetek egyenlőtlensége, és 2013-ban a járulékalap plafonját is eltörölték. Ezek az intézkedések jelentősen megnövelték az induló nyugdíjak korosztályokon belüli egyenlőtlenségét. Mindezek tetejébe a korosztályok közötti egyenlőtlenségek is nőttek: a már megállapított nyugdíjak 2010/2012-ben bevezetett tiszta árindexálása és a 2016-ban berobbanó, valamint jelentősen felülbecsült átlagos nettó kereset emelkedés jelentősen megnövelte az egymás után nyugdíjba vonulók nyugdíjának a különbségét – vagyis a korosztályok közötti egyenlőtlenségeket.
A nyugdíj-egyenlőtlenségek korosztályokon belüli és korosztályok közötti növekedésének következtében nem meglepő, hogy a teljes nyugdíjegyenlőtlenség is növekedett
– és pontosan ezt mutatják az 1. ábra jobb oldali paneljának kék (férfiak) és piros (nők), a 2010-es években folyamatosan emelkedő vonalai, amelyek a férfiak és nők nyugdíjainak általunk becsült szórásait mutatják. (A becslés pontos részletei megtalálhatók a 2023-as Munkapiaci tükörben megjelent írásunkban.) Az egyenlőtlenségek szempontjából az egyetlen jó hír az, hogy eközben a férfi-női bérkülönbségek változatlanok maradtak, és ez tükröződött a két nem nyugdíjainak nagyjából állandósuló különbségében (1. ábra bal oldali panelja) is.
Az induló és a korábban megállapított nyugdíjak növekedése közötti – tehát az egymás után nyugdíjba vonuló korosztályok nyugdíja közötti – különbséget szemlélteti a 2. ábra, amelyen az éves nominális bérnövekedés (bal oldali panel zöld vonala, az induló nyugdíjak növekedési üteme) és az éves infláció (bal oldali panel piros vonala, a már megállapított nyugdíjak növekedési üteme) értékeit tüntettük föl 2015 óta. E kettő különbsége mutatja meg azt, hogy a 2012 óta érvényes nyugdíjszabályozás alapján az adott évben mennyivel növekedtek gyorsabban az induló nyugdíjak, mint a korábban megállapítottak. Az eltérés különösen jelentős volt a 2010-es évek második felében: 2015-2021 között az induló (újonnan megállapított) nyugdíjak reálértéke kb. 45%-kal lett magasabb (ld. a 2. ábra jobb oldali paneljét) – miközben a már megállapított nyugdíjak reálértéke a nyugdíjszabályoknak megfelelően nem változott.
Végezetül a 3. ábra a férfiak átlagos öregségi nyugdíjait mutatja 2013 és 2022 között születési korcsoportok szerint, a KSH 2013--2022 közötti kiadványai alapján. Az ábra jól szemlélteti az előző két pontban bemutatott folyamatokat. Egyrészt jól látható, hogy az 1955-ben vagy később született korosztályok (amelyek 2019-től vonulhattak nyugdíjba) újonnan megállapított öregségi nyugdíjai kiugróan magasak a többi korosztályhoz képest (lásd a 2020-tól megjelenő, az 1954 után született korosztályokra vonatkozó kiugróan magas átlagnyugdíjakat az ábra jobb oldali paneljában). Másrészt az is megfigyelhető, hogy a még a korhatáremelések előtt kevés szolgálati évvel nyugdíjba vonuló 1935-1939-es és 1940-1944-es korosztályok (világoskék és zöld jelöléssel a 3. ábra bal oldali paneljében) átlagnyugdíjai alacsonyabbak, mint az utánuk magasabb életkorban és ezért több szolgálati idővel nyugdíjba vonuló korosztályoké.
Összegzés helyett: A magyar nyugdíjegyenlőtlenségek az elmúlt években jelentősen emelkedtek, és véleményünk szerint ez a folyamat társadalmi méretekben nem előnyös.
Ugyanakkor az elmúlt években beköszöntő magasabb inflációs környezetben, valamint a reálbérek robbanásszerű emelkedésének elmúltával az induló nyugdíjak reálnövekedése mára leállt (amit egy nyugdíjrendszerbe épített technikai hatás, a nominálisan rögzített degressziós küszöbök elértéktelenedése is segített), sőt meg is fordulhat. Célszerű lenne a nyugdíjrendszer paraméterértékeit úgy megváltoztatni, hogy az általános egyenlőtlenség növekedése megálljon, sőt meg is forduljon. A degressziós küszöbök ügyes megválasztásán túl ennek legegyszerűbb eszköze a járulékalap-plafon visszahozatala (esetleg a plafon fölötti kereseteknél keletkező nyereség megadóztatásával párhuzamosan). A korosztályok közötti nyugdíjegyenlőtlenségeket csak az korlátozhatja, ha az induló nyugdíjak valorizálásában alkalmazott nettóbér-index reálisabb lenne és a már megállapított nyugdíjak megállapításában a béralakulás is szerepet kapna.
Reiff Ádám a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és a CEU vendégoktatója.
Simonovits András a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének emeritus kutatója.
A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Címlapkép forrása: Getty Images