Tévedés, hogy az agrárszektor beáldozható az EU-pénzes alkuk során

A 2021-2027-es uniós költségvetés körüli egyre éleződő viták kapcsán sok szó esik a  - minden jel szerint csökkenő - pénzügyi keret különböző területek közti elosztásáról, így arról, is hogy az unió mennyi pénzt szánjon a Közös Agrárpolitika (KAP) finanszírozására.  A hazai közvélemény nagy része a gazdálkodók belügyének tekinti a KAP forrásainak alakulását, holott ennek igen jelentős társadalmi és gazdasági hatása is van. Ettől függ nemcsak a mezőgazdaság modernizációja, hanem a vidéki térségek felzárkóztatása, a környezeti értékeink védelme, a klímaváltozás jelentette kihívások kezelése és ezáltal a hazai lakosság élelmiszerellátás biztonságának fenntartása is.

Ennek tükrében kell értékelni az Európai Bizottság azon javaslatát, amely a Magyarország számára biztosított közvetlen támogatásokat 16%-al, a vidékfejlesztési forrásokat pedig 26%-al csökkentené a következő pénzügyi ciklusban. (Ennél sajnos vannak még rosszabb verziók is, ezekre most nem térek ki.) Nem fogadható el az az egyre több helyen megjelenő álláspont, miszerint a háttér alkuk során ez az a szektor, amit be lehet áldozni egy más területen elérhető előnyösebb pozícióért. Ez egy alapvetően téves feltevés.

Jó ha észben tartjuk, hogy az agrártámogatások tetemes hányada földbérleti díj formájában mintegy 1,5 millió földtulajdonoshoz vándorol. A támogatások csökkenése az ő jövedelmükre is hatással lesz. Támogatások nélkül a magyar mezőgazdaságban nem képződik jövedelem, így nem lenne fedezete az ágazat tovább nem halogatható modernizációjának sem. Ma már a velünk együtt csatlakozott kelet európai tagállamok fejlődési üteme is meghaladja a hazai növekedést. (Zárójelben jegyzem meg, hogy továbbra sem érjük el – elsősorban az állattenyésztésünk leépülésének köszönhetően - a 80-as évek végi kibocsátási szintünket.) Mindemellett az ágazatnak meg kell felelnie az egyre szigorodó és sokasodó környezet és klímavédelmi céloknak is. Az EU gyakorlatilag azt várja el a termelőktől, hogy kevesebb pénzért sokkal több kötelezettséget vegyenek a nyakukba.

Az agrárforrások jelenlegi szintjének megőrzése nemzeti érdek - ebben nincs vita a kormányzat és a szakmai szervezetek között - ugyanakkor a realitásokat felmérve (brexit miatti forráscsökkenés, nagy befizetők magatartása, uniós célok átrendeződése stb.) fel kell készülni arra is, hogy a források csökkenni fognak.  Az igazi kérdés jelen helyzetben már az, hogy mekkora lesz a csökkenés mértéke és hogy a forrásokhoz milyen uniós és nemzeti játékszabályok mellett lehet majd hozzájutni.

A 2021-2027-es ciklusra való felkészülés egyik lényegi eleme a jelenlegi hét éves időszak tanulságainak levonása kell, hogy legyen.

A jelenlegi pénzügyi ciklus alku folyamatainak egyértelmű vesztese az agrárgazdaság, a vidék.

Nem pusztán azért mert a végső alkuban a Kormány a felzárkóztatási alapok forrásait fontosabbnak ítélte a mezőgazdasági és vidékfejlesztési forrásoknál, hanem alapvetően azért, mert nemcsak a velünk együtt csatlakozó tagországokhoz, hanem a többi 27 uniós tagállamhoz képest is a magyar költségvetés biztosította a legkisebb társfinanszírozást a mezőgazdaság, a vidék felzárkózásához.

A jelenlegi ciklusban is volt uniós forrásvágás. A területalapú támogatások szintje csak úgy volt fenntartható, hogy a vidékfejlesztési források 15%-a átcsoportosításra került a közvetlen támogatásokhoz. Ez értelemszerűen negatívan hatott az agrármodernizációra, mivel kevesebb beruházási támogatást tudtak igénybe venni a gazdálkodók. E mellett a közvetlen támogatásokat érintően 176.000 euróban maximalizálták az alaptámogatás kifizetés határát – Európában egyedülálló módon, munkabér kompenzáció nélkül -, hogy az így elvont támogatás vidékfejlesztési célokra történő visszautalásával -társfinanszírozás nélkül - részben enyhítsék a 15%-os elvonást.

A fentebb leírtak egyértelműen jelzik, melyek azok a pontok, ahol egyértelmű beavatkozásra van szükség, mi az, ami nem ismételhető meg a 2021-2027 közötti ciklusban. Az egyik legfontosabb, hogy mindenképp be kell vezetni a munkabérkompenzáció intézményét.  E nélkül a foglalkoztató ágazatok – állattenyésztés, kertészet – felzárkóztatására nincs esély.

Ha tényleg komolyan gondolja az agrárirányítás a magyar mezőgazdaság versenyképességének és hatékonyságának javítását, a vidék felzárkóztatását, akkor el kell törölni a vidékfejlesztési források beruházási jogcímeire jelenleg előírt 80-20%-os szabályt is. (A források 80%-a egy meghatározott méret alatti kör számára érhető csak el.) Ha hatékony mezőgazdaságot akarunk, akkor nem zárhatjuk ki a támogatásokból a magyar mezőgazdaság termelési értékének meghatározó hányadát adó kis és középvállalkozói gazdálkodói kört. A mezőgazdasági termelők között nem a szerint kell megkülönböztetést tenni, hogy egyéni vagy társas formában folytatják-e a tevékenységüket. A szociális és árutermő (piacon versenyző) mezőgazdaságot kell szétválasztani. Az árutermelő szegmensen belül fel kell számolni a diszkriminációkat és egyenlő jogokat kell biztosítani minden szereplőnek.

A modernizáció felgyorsítása érdekében szakítani kell azzal a jelenlegi gyakorlattal, hogy a vidékfejlesztési források 15%-a átcsoportosításra kerül a közvetlen támogatásokhoz, valamint jelentősen – legalább az uniós átlag szintjére –, kell felemelni a hazai társfinanszírozás mértéket.

Gördülékenyebb bírálati rendszert kell kiépíteni - elkerülve, hogy egy-másfél évig tartson meghozni egy támogatói döntést - és valódi társadalmi konszenzusra épülő programot kell meghirdetni. Nem tehető ismét gyakorlattá, hogy egy – egy kiírás akár 20-30 alkalommal is módosításra kerül. Ezt elkerülendő, az agrártársadalom széles rétegét felölelő egyeztetésekre van szükség.

Fontos, hogy mekkora összeg áll a rendelkezésünkre, de talán ennél is fontosabb, hogy megfelelő nemzeti döntéseket hozzunk és az intézkedések az árutermelő szektor versenyképességének javítását szolgálják. Nincs több vesztegetni való időnk.

Dr. Máhr András, főtitkárhelyettes, Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége

A továbbiakban is várjuk a szakmai véleményeket a 2021-2027-es uniós költségvetés és a 2014-2020-as ciklus forrásfelhasználása kapcsán az uniosprojekt@portfolio.hu címre, amelyeket megjelentetünk a Portfolio Uniós Források rovatában. Az elmúlt hónapokban megjelentetett vélemény cikkeink:

A 2019-es uniós forrásfelhasználásról készített szakmai körképünk és az idei K+F+I források fogadására való felkészülésről szóló cikkünk:

A 2021-2027-es uniós költségvetés és a forrásfelhasználás kapcsán eddig megjelent nagyobb elemzéseink:

Címlapkép forrása: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor