Tényleg a kormány vérezteti ki Budapestet?

Hol áll most a tervezés?

A tavaly decemberi EU-csúcson az ölremenő tagállami viták miatt még nem sikerült elfogadnia a tagállamoknak a 2021-2027-es uniós költségvetési tervet, de a 2050-es klímacél mögé váratlanul Magyarország is felsorakozott már. Mindez azzal együtt történt, hogy legalább 6,5 milliárd eurós mínuszt lesz kénytelen elkönyvelni Magyarország a következő uniós költségvetés EU-támogatásai terén, de közben a klímavédelmi célokra várhatóan jelentősek lesznek az uniós pénzek.

Azóta a magyar kormány elfogadta a hosszú távú energia- és klímaterveit, amikhez borzasztóan sok EU-s és magyar költségvetési forrás is kell majd, igaz az anyagok majd csak a következő napokban lesznek teljes terjedelmükben nyilvánosak.

A következő 7 éves uniós költségvetésről állam- és kormányfői szinten a végső megállapodásra leghamarabb egy februári rendkívüli EU-csúcson van esély, de reálisan mindez átcsúszik a második félévre, így

egyelőre nincs még végleges, a kormány által elfogadott stratégia a 2021-2027-es uniós források felhasználása terén. Így ilyesmit tavaly december közepén még elő sem adhattak magyar kormányzati illetékesek brüsszelben.

Egyszerűen azért nincs még ilyen stratégia, mert túl sok még a képlékeny pont a következő uniós költségvetésben: se annak főösszegét, se annak belső szerkezetét (mekkora részt kell például klímavédelmi célokra, külső határvédelemre, stb. fordítani), se a Magyarország számára kulcsfontosságú Kohéziós Alap, Európai Regionális Fejlesztési Alap és Európai Szociális Alap+ méretét nem tudjuk. Mindezek miatt a lap által írt decemberi brüsszeli magyar kormányzati prezentáció bizonyára nem végleges kormányzati stratégiát, inkább csak egyfajta elképzelést tartalmazott a szakmai egyeztetések sorozatában.

Több forrásból származó információink szerint még nincs meg a végső kormánydöntés a 2021-2027-es ciklus forrásfelhasználásának stratégiájában (több verzió kering: van, amelyik három Operatív Programmal számol és van, amelyik a duplájával!). Tavaly ősz óta még csak a szakmai egyeztetések zajlanak a magyar kormány és az Európai Bizottság között arról, hogy tartalmában hogyan is állítsák majd össze a magyar hatóságok az egyes Operatív Programokat. Ezeken az egyeztetéseken alakul majd ki az, hogy milyen stratégia mentén milyen projektekben gondolkodjanak a magyar hatóságok, hogy az új Operatív Programok tényleg segítsék a fejletlenebb magyar régiók felzárkózását.

Ezt a gondolkodást igyekezett segíteni az Európai Bizottság a tavaly ősszel publikált regionális versenyképességi index adatbázissal is, amely összességében lehangoló véleményt mondott a magyar fejlesztéspolitika elmúlt évtizedének eredményeiről.

Az anyag azt üzente, hogy bár az elmúlt években több ezer milliárd forintnyi EU-pénz áramlott a gazdaságilag fejletlenebb 6 magyar régióba és Közép-Magyarországra, mégsem javult érdemben ezek relatív versenyképessége se 2016-ról 2019-re, se 2010-ről 2019-re.

A lehangoló eredmény után egy új fejlesztési ciklus tervezésénél van arra lehetőség, hogy ezen a képen változtatni lehessen. A Bizottság logikája szerint főként úgy, hogy a 2021-2027-es forrásokat még inkább csak a fejletlen régiókra, térségekre kell koncentrálni, emellett javítani kell a lakosság alapfokú képzettségét/képességeit, és egészségügyi ellátását, valamint az alap infrastruktúrákhoz való hozzáférését, így tehát az eddiginél átgondoltabb, a problémákat célzottabban kezelő fejlesztési stratégiát kell kialakítani.

Amint októberben a brüsszeli háttérbeszélgetések alapján megírtuk, a Bizottság három főbb megállapítás mentén gondolkodik arról, hogy hogyan kellene összeállítani a végső magyar Operatív Programokat:

1. A fővárosi és azt körülölelő régiók sok tagállamban szigetszerűen kiemelkednek az adott ország többi régiójából az átfogó versenyképességi eredményt tekintve. Mindez igaz Magyarországra is, azaz a közép-magyarországi régió messze versenyképesebb a többi magyar régiónál. Ez a versenyképességi és fejlettségi szint tehát egy olyan adottság, amelyet mindenképpen figyelembe kell venni a következő ciklus forráselosztásának tervezésénél, illetve a forrásokra való jogosultságnál. Ebből következően a budapesti realitásokat lásd alább.

2. Nem a fiók mélyén maradt, a mostani ciklus forrásosztásából kimaradt projekteket kell összedobni egy-egy országos, vagy regionális fejlesztési listára, hanem mélyreható (gap-)elemzéseken keresztül kell ezeket összeállítani (melyik régióban milyen hiányosságok, különbségek vannak, mi a helyi közösségek valódi fejlesztési igénye és ezek alapján kell kidolgozni a beavatkozási-fejlesztési stratégiát, majd ezek alapján az Operatív Programokat).

3. A célnak mindenképpen annak kell lennie a 2021-2027-es ciklusban, hogy a magyar régiók fejlettségét érdemben előre kell mozdítani az EU-átlag felé és ehhez elengedhetetlen az is, hogy a régiókon belüli nagyfokú, sőt fokozódó (!) fejlettségi különbségeket enyhíteni kell (ld. alább az egyes megyék fejlődési pályáját). A Bizottság ugyanis úgy látja, hogy nemcsak az egyes magyar régiók közötti fejlettségi különbség a probléma, hanem az is, hogy az egyes régiókat alkotó megyéken belül is hatalmasak a fejlettségi különbségek, és mindez összességében az egész ország versenyképessége javításának alapvető akadályát képezi.

Mire számíthat Budapest?

A fenti első pont magyarul azt jelenti:

a Pest megye és Budapest közigazgatási szétválasztásával önálló, fejlett régióvá váló Budapest eleve nem számíthat érdemi uniós felzárkóztatási támogatásokra 2021-2027-ben.

Még akkor sem számíthat erre, ha a Bizottság (és például a németek) minden régió számára szorgalmazzák a felzárkóztatási támogatásokat a fejlettségi szintjétől függetlenül. Ez még azzal együtt sem igazi lehetőség Budapestnek, hogy a Bizottság arra is javaslatot tett: a felzárkózó régiók támogatási határa 75-90% közöttről 75-100%-ra táguljon az egy főre jutó GDP arányában. Budapest ugyanis a 2017-es adat szerint az EU-átlag 139%-át állt, Pest megyével együtt számolva 104%-on, csupán Pest megye pedig 53%-on. Így tehát miután önálló régióvá válik Budapest a következő uniós ciklusban, a relatív túlfejlettsége miatt eleve nem számíthat érdemi felzárkóztatási forrásokra az EU-büdzséből. Pest megye viszont hatalmas lehetőségek előtt áll és éppen ezért, ennek kihasználása érdekében történik meg a közigazgatási szétválasztása Budapesttől.

Három olyan főbb csatornát látunk, amelyeken keresztül Budapest, illetve a közigazgatási területén élő és dolgozó gazdasági szereplők mégis számíthatnak forrásokra:

1. A területi rugalmassági logika alapján olyan, például elővárosi tömegközlekedést fejleszteni hivatott projektek, amelyek elsősorban Pest megyét, másodsorban viszont Budapestet is érintik. Éppen erre, egyébként már korábbi kormánydöntésekben is rögzített több százmilliárdos projektekre (HÉV-felújítások, soroksári Duna-ág) utalt délutáni megszólalásában Fürjes Balázs illetékes államtitkár is. Szintén a területi rugalmasság miatt esélyes, hogy kaphatnak olyan egyedi budapesti (turisztikai, oktatási, kulturális, stb.) fejlesztések is forrásokat, amelyek Pest megyei, vagy akár országos kihatásúak.
2. Szintén kivételt képezhet az energiahatékonyság és a klímavédelem területe a budapesti EU-s forrásínség alól, hiszen a Brüsszelben formálódó tervek szerint az EU-források legalább 25%-át majd országos szinten is ezen célokkal összefüggő projektekre kell költeni. Mivel az épületállomány és a gazdasági élet jelentős része koncentrálódik Budapestre, így nyilvánvaló, hogy a fővárosi ingatlanok/vállalkozások számára is kell lennie valamilyen finanszírozási konstrukcióban (akár hitel az Európai Beruházási Bankon keresztül)  érdemi forrásoknak ahhoz, hogy az ország is előre tudjon lépni ezen mutatók javításában.
3. Az is segíthet valamelyest Budapestnek az EU-s forrásszerzésben (akár az energiahatékonysági/klímavédelmi törekvései teljesítésében), hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap forrásainak legalább 6%-át minden tagállamnak dedikáltan városfejlesztési projektekre kell fordítania akár a fenti két célba „csomagolva”.

Amint közelmúltbeli elemzésünkben rámutattunk: elvileg jó irány az uniós forrásszűkéből kitörésre az, hogy Budapest összefogott több régiós fővárossal, hogy részben a saját tagállami kormányaik források feletti kontrollját is kikerülve közvetlenül Brüsszelben tudjon pályázni forrásokra. De amint levezettük: ez az út sem kecsegtet jelentős források megszerzésével, mert ehhez már túl előrehaladott az idő a 2021-2027-es ciklus tervezésével. Emellett az is megfontolandó szempont, hogy „Brüsszel” mennyire akarja magára húzni a régiós tagállami kormányok haragját azzal, ha objektív feltételeken, stratégián kívül eső szempontok mentén osztogat közvetlenül forrásokat egyes tagállami fővárosok vezetésének.

Címlapkép forrása: MTI/Bruzák Noémi

Ez a cikk "Az EU kohéziós politikájának hatásai Magyarországon - jelen és jövő" című, 2019. április 1-től 2020. március 31-ig tartó munkaprogram része, amelyet a Portfolio.hu-t kiadó Net Média Zrt. valósít meg az Európai Unió finanszírozásával. Jelen tartalom kizárólag a cikk szerzőjének álláspontját tükrözi. A munkaprogramot finanszírozó Európai Bizottság semmilyen felelősséget nem vállal a cikkben szereplő információk felhasználását illetően.