Putyin többéves huzavona után augusztus 4-én aláírta azt a rendeletet, ami hivatalosan is engedélyezi az iszlám banki tevékenységet a fent említett tartományokban. Ez a lépés talán nem is annyira meglepő annak fényében, hogy a körülbelül 143 millió főt számláló Oroszországban 25 millió muszlim él, azaz az e vallási csoporthoz tartozó emberek a népesség több mint 17%-át teszik ki.
Ehhez hasonló döntések más nyugati országban sem elképzelhetetlenek: a keresztényekénél a muszlimok száma jóval nagyobb ütemben nő, ami főként annak tudható be, hogy a muzulmán többségű államok demográfiai statisztikái egyébként is felfelé ívelő pályán vannak, ugyanis a világ muzulmán népességének zöme Ázsia déli részén lakik (Indiában és Pakisztánban például körülbelül 400 millióan vannak). Ezzel párhuzamosan az iszlám vallás aránya a világ egészében folyamatosan emelkedik, sőt, ilyen trendek Európán belül is megfigyelhetők: Németországban például 1990-ben 3,2% volt a muszlimok aránya, ez 2020-ra 6% körülire nőtt, előrejelzések szerint 2030-ra pedig a 7,1%-ot is túllépheti.
E tényezők közös következménye az, hogy ameddig 1990-ben 1,05 milliárd muszlim élt a nagyvilágban, 2030-ra a számuk várhatóan 2,19 milliárdra duplázódik.
Nincs kamat, van helyette jótékonykodás
Az iszlám bankrendszer sajátosságait vizsgálva elöljáróban két dolgot érdemes megemlíteni:
- Az iszlám erkölcsöt leíró saría a 9-10. században alakult ki. Bár már a 7. századtól kezdve megfigyelhető volt az iszlám banki tevékenység, a technológia fejlődésével a pénzintézetek is hatalmas változáson mentek keresztül azóta – miközben a saría lényegében változatlan maradt -, ezért tulajdonképpen egy több mint ezeréves szabályozást kell a mai rendszerbe átültetni.
- Mivel az iszlámnak is különböző ágai vannak, így az adott állam értelmezése szerint a pénzintézetek különbözően is működhetnek. Ez az értelmezést még tovább nehezíti: például van, ahol csak az uzsorát tekintik tiltottnak, máshol viszont a bankok egyáltalán nem szedhetnek kamatot.
Az iszlám bankrendszerben a pénzintézeteknek általánosságban öt alapelvet kell betartaniuk egy Polgári Szemlében megjelent tanulmány szerint, ezek jól bemutatják a főbb különbségeket a nyugati (keresztény) és a saríára épülő rendszer között:
- Tilos a riba, vagyis a kamatszedés. Ez a nyugati világnak sem újdonság, hiszen egy időben a keresztény egyház is tiltotta a kamatok felszámítását. Mivel a vallás alapvetően az emberek életét hivatott jobbá tenni, ezért kénytelen megakadályozni a túlzott eladósodást, ezért előbb az uzsora, majd a kamat is tiltott lett.
- Tilos az iszlám erkölccsel ellentétes (haram) ügyletekbe befektetni. Az iszlám bankok pénzéből nem lehet „tisztátalan” tevékenységeket finanszírozni, ilyenek például az alkoholhoz, szerencsejátékhoz, pornográfiához kapcsolódó ügyletek. Ezek ellenőrzésére és megítélésére a bankok saríabizottságokat állítanak fel.
- Tilos a gharar, vagyis a túlzott kockázatvállalás. Ennek értelmében be van tiltva a határidős és a spekulatív, azaz tulajdonképpen minden magasabb kockázattal járó ügylet. Azt, hogy mi számít kockázatosnak, a bankoknak kell maguknak eldönteniük.
- Kötelező az eredmény megosztása. Mivel a kamatszedés tiltott, a bank nyereséget csak a finanszírozott vállalkozás által megtermelt profitból kaphat. Az iszlám bankrendszerben a bankok és a támogatott vállalatok megosztják egymással a tevékenységből származó pénzt.
- Kötelező a zakát, vagyis a jótékonykodás. A jótékonykodás gyakorlása az iszlám vallásban is elvárt, így a tehetősebb embereknek (és intézményeknek) kötelező adakozniuk.
Az iszlám finanszírozású bankrendszer alapja a sukuk, amely egy kötvényhez hasonló értékpapírt jelent. Lényeges különbség azonban, hogy míg a nyugati országokban ezen értékpapírokra kamatot fizetnek, addig a muzulmán államokban - ahol a kamatfizetés tiltott - diszkont alapon működnek, azaz a kibocsátó a papírt diszkontáron adja el, és garanciát vállal arra, hogy később névértéken visszavásárolja.
Az iszlám bankok ügyleteit két típusra bonthatjuk:
- A profit- és veszteségrészesedési (PLS) módok. Ezek az ügyletek teljesen megfelelnek a saría előírásainak: kamatot nem szednek, helyette kockázatközösséget alkotnak a finanszírozott vállalkozással. E típushoz tartozik a mudaraba, amelyben az iszlám bank biztosítja a szükséges tőke egészét, a profit a hitelező és a cég között oszlik meg egy előre fixált arányban. A PLS másik fajtája a musharaka, ennél a tőkéhez már maga a vállalkozás is hozzájárul, a profitból pedig mindkét fél a tőke arányában részesül.
- A non-PLS módok. Ide olyan hitelek tartoznak, amelyeknél a bank és a finanszírozott nem kockázatközösséget és partneri viszonyt alkot: a pénzintézetek itt nem a vállalkozás nyereségén, hanem más módokon szerzik meg a profitot. Ide tartozik például a pénzügyi lízing: itt ugyanis megengedett a kamathoz hasonló konstrukció, mivel annak alapját nem a pénz, hanem a kölcsönzött eszköz adja. Non-PLS módnak tekinthetők még többek között a jótékonysági hitelek, amelyeket vissza nem térítendő kölcsönként nyújt a bank az arra rászorulóknak, valamint a Jo’alah, azaz a szolgáltatási díjon alapuló hitelek: itt az egyik fél azt vállalja, hogy kamat helyett egy előre meghatározott, kvázi használatbavételi költséget fizet ki a pénz eredeti tulajdonosának.
Érdekesség az iszlám bankrendszerrel kapcsolatban, hogy a néhol igen volatilis kriptopiac nem tartozik a tiltott tevékenységek közé: több befolyásos mufti (iszlám jogász) is megvizsgálta és arra a következtetésre jutottak, hogy azok tartalmaznak ugyan spekulatív elemeket, de ilyen értelemben nem különböznek lényegesen más fizetőeszközöktől.
Így amennyiben a kriptopénzt a saría törvényeknek megfelelő befektetésekre és tranzakciókra használják, a tevékenység halalnak (engedélyezettnek) minősül.
Hogyan tovább?
Az iszlám bankok az elmúlt egy évtizedben viszonylag nagy növekedésen mentek keresztül, és számos optimista előrejelzés született a bankrendszer jövőjével kapcsolatban. E becsléseket a szakértők többnyire egy dologra vezetik vissza:
Mivel az iszlám vallásban tilos a túlzott kockázatvállalás, a tapasztalat azt mutatja, hogy e pénzintézetek válság idején ellenállóbbak, mint a nyugati társaik.
A 2008-ban indult pénzügyi válság alatt például a török bankrendszer tőkemegfelelési mutatói nem indultak csökkenésnek, de az adatok alapján az iszlám bankrendszer a 2010-es dubaji ingatlanpiaci zuhanás közepette is reziliens tudott maradni, nem is beszélve a koronavírus-járvány okozta globális visszaesésről.
E pozitív trendeket látva nem meglepő az iszlám bankok eszközállományának növekedése: míg 2012-ben az összvagyon csupán 1760 milliárd dollárt tett ki, 2021-re ez több mint a duplájára, 3960 milliárd dollárra duzzadt, egyes becslések szerint 2026-ra pedig akár az utóbbi értéknek a másfélszeresét is elérheti.
Az iszlám bankolás a muszlim többségű országokban is egyre nagyobb méreteket ölt: Szaúd-Arábiában például a saría szerint megkötött ügyletek aránya a 2018-as 29%-ról két év alatt 50,6%-ra emelkedett, Malajziában pedig szintén 2018 és 2020 között 22,8%-ról 30,1%-ra. Ez a trend azonban nem általános: az Egyesült Arab Emírségekben például folyamatosan csökken az iszlám eszközök aránya az Oxford Business Group adatai szerint.
Több kihívás ellenére is tehát úgy látszik, az iszlám bankrendszer köszöni, jól van, azonban az még kérdéses, hogy mit tartogat számára a jövő. Néhány szakértő szerint ugyanis lokálisan – az iszlám többségű országokban - folyamatosan bővülni fog, világszinten azonban nem valószínű, hogy nagy szeletet hasít majd ki magának a gazdaságból. Ehelyett inkább az várható, hogy a muzulmán lakosok számának emelkedésével egyre több országban teszik hivatalossá az iszlám bankrendszert, így az párhuzamosan fog működni a hagyományossal, úgy, ahogy most Oroszországban történik.
Címlapkép forrása: Getty Images
