Örülhetnek a bankok: a szabályok lazításának az éve lehet 2026 a nyugati világban

Az élen a Trump-adminisztráció halad, többek között olyan intézkedésekkel, amelyek mérséklik a bankok tőkekövetelményeit, bár ezek lazítása egyes megfigyelőkben aggodalmat kelt. Attól tartanak, hogy az Egyesült Államok globális visszarendeződést indított el a pénzügyi rendszer biztonságát szolgáló szabályozás terén – éppen akkor, amikor egyre többen beszélnek piaci buborékokról és a pénzügyi stabilitást fenyegető kockázatokról.

Elvileg minden ország szabályozóinak a 2008-as válság után kidolgozott bázeli keretrendszerhez kellene igazodniuk, amely azt hivatott biztosítani, hogy a felügyeletek világszerte hasonló minimális tőkeszintet követeljenek meg. A gyakorlatban azonban bőven akad mozgástér. Az Európai Központi Bank és a Bank of England például késlelteti a legújabb szabályok, az úgynevezett "Basel III Endgame" kulcsfontosságú elemeinek bevezetését, amíg ki nem derül, mit lép az Egyesült Államok.

Papíron az eurózóna, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok banki tőkekövetelményei hasonlónak tűnnek: a leggyakrabban használt tőkemutató, a CET1 (elsődleges alapvető tőke) esetében

• a Fed 10,9–11,8 százalékot ír elő a Wall Street-i nagybankok számára,
• az EKB átlagosan 11,2 százalékos CET1-rátát követel meg, ehhez bankspecifikus többletkövetelmnéyek is társulnak,
• a Bank of England 11 százalékos minimum CET1-szintet határozott meg, de a nagybankoknál az egyedi pótlékok akár 2,5 százalékponttal is megemelhetik ezt.

Minden jelentős hitelintézet a minimális előírásnál több tőkét tart, hogy egyszerre kezelje a szabályozói aggályokat és fenntartsa a befektetői bizalmat.

Az összehasonlítás azonban félrevezető lehet. A tőkeszabályok két pilléren nyugszanak: a kockázati súlyozáson, amely a banki eszközök kockázatát méri, és magán a tőkearányon. Az Egyesült Királyságban és az eurózónában a bankok belső modellekre támaszkodhatnak a kockázati súlyok megállapításakor, az amerikai bankok viszont nem. Ez a nagyobb szereplőknél gyakran szigorúbb korlátokat eredményez. "Halkan mondom, de lehet, hogy az Egyesült Államokban szigorúbb a megközelítés" – kommentálta ezt Jackie Ineke, a Spring Investments befektetési igazgatója. A magasabb amerikai kockázati súlyok részben eltérő üzleti modelleket is tükröznek: az amerikai bankok jellemzően a Fannie Mae-nek és a Freddie Macnek adják tovább a lakáshitel-portfóliókat, míg Európában és az Egyesült Királyságban ezek a hitelek a bankok mérlegében maradnak.

Az Egyesült Államok mégis lazít. A Trump elnök által kinevezett bankfelügyelők az új szabályok késleltetett hatályba léptetéséne és felpuhításán dolgoznak, miközben a meglévő tőkekövetelményeket is felülvizsgálják. Érvelésük szerint bőven van tér arra, hogy a szabályozás jobban illeszkedjen a tényleges kockázatokhoz. A Michelle Bowman vezette jegybanki felügyeleti szárny javaslatai között szerepel a tőkeáttételi szabályok, a legnagyobb globális bankokra kivetett pótlólagos felár és a "Basel III Endgame" követelmények módosítása. Emellett a Fed átalakítja az éves stresszteszteket is, ami várhatóan csökkenti a hipotetikus válsághelyzetekre tekintettel elkülönítendő tőkét. A Morgan Stanley elemzői szerint a változtatások összességében

akár ezermilliárd dollárnyi többlet hitelezési kapacitást is felszabadíthatnak az amerikai bankoknál.

Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy ténylegesen több hitelt fognak kihelyezni: egyesek inkább a részvényesi osztalékokat növelnék, vagy felvásárlásokra fordítanák a felszabaduló forrásokat.

Az eurózóna és az Egyesült Királyság szintén könnyítene a bankok helyzetén, de jóval visszafogottabban. Ez arra utal, hogy nem klasszikus szabályozási verseny ez a lazítás irányába.

Az EKB decemberben bejelentette, hogy egyszerűsíti a szabálykönyvét, a tőkeszinteket azonban fenntartja – a bankok intenzív lobbizása ellenére, amelyek azzal érveltek, hogy a puhább szabályok élénkítenék a hitelezést és a gazdasági növekedést.

José Manuel Campa, az Európai Bankhatóság leköszönő elnöke szerint téves azt gondolni, hogy az alacsonyabb tőkekövetelmény önmagában versenyképesebbé teszi a bankokat. "A jól tőkésített bankok sokkal megalapozottabb hitelezési döntéseket hoznak" – fogalmazott. A Bank of England a múlt hónapban egy százalékponttal, 13 százalékra csökkentette a rendszerszintű tőkeigény becslését – ez az első csökkentés a pénzügyi válság óta –, és bejelentette a tőkeáttételi mutató felülvizsgálatát. Elemzők a lépéseket fontosnak, de mértéktartónak nevezték. Japánban ezzel szemben a bankfelügyelet előrehaladt a végleges Basel III szabályok bevezetésében: az ország három "megabankja" esetében ezek már 2024 márciusának a végén hatályba léptek.

A vita azonban nemcsak a tőkekövetelmények szintjéről szól. Svájcban például a kormány szigorítani akarja, mi számíthat tőkének – az UBS nagy bosszúságára. Igaz, a bank számára kedvező változtatási javaslatok is napvilágot láttak az elmúlt hetekben.

Emellett léteznek az országspecifikus keretek is, mint az Egyesült Királyság "ring-fencing" rendszere, amely megköveteli, hogy a bankok külön tőkésítsék lakossági és befektetési banki tevékenységüket. Enrico Perotti, az Amszterdami Egyetem közgazdásza úgy vélte: a felügyeleti gyakorlat gyakran meghatározóbb a hivatalos tőkearányokhoz képest abban, hogy a bankok ténylegesen mennyi tőkét képeznek. Szerinte ez különösen igaz az Egyesült Államokban, ahol a Trump-korszak burkolt üzenete az, hogy

le kell szállítani a szabályozókat a bankok nyakáról.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images