Befektetés

Aki nem figyel, az fizetni fog! - A legdrágább alapok

Portfolio
A befektetési alapok kiválasztásánál rendszerint nagy hangsúlyt fektetünk az egyes alapok korábbi eredményeire, és általában a kiválasztásban elhanyagolható tényező szokott lenni a befektetési alap díjterhelése, nem utolsó sorban azért, mert erről általában csak a 100 oldalas tájékoztatók végén találni információt. Pedig egyes alapok teljesítménye mérföldekkel jobb lehetne, ha az alapkezelő nem sarcolná meg óriási - akár évi 7-8 százalékos - díjakkal őket. A túlzottan magas díj jelentős versenyhátrányt is jelenthet más hasonló befektetési alapokkal szemben. Persze a jó munkát meg kell fizetni, de minden díjnak van azért ésszerű határa. A PSZÁF néhány hete közzétette a befektetési alapok tavalyi díjterheléseit(amely a bő 500 hazai befektetési alapból 397-et foglalt magába), ezek közül most a legdrágábbakat szemezgettük ki.
A befektetési alapok teljesítményét a jó befektetési politika mellett az alap költségessége is meghatározza, még ha erre a befektetők kevésbé is figyelnek oda. A PSZÁF által kalkulált teljes költséghányados, vagyis a TER (Total Expense Ratio) az alap összes korrigált költségének és a súlyozott átlagos nettó eszközértékének hányadosát mutatja. Eszerint a hazai befektetési alapok összességében 1,5 százalékos díjjal működtek tavaly, az alapokra terhelt összes költség azonban általában ezt enyhén meghaladta. A szinte díj nélkül működő alapok mellett néhány extrém drágán működő alapot is lehetett találni a PSZÁF adatbázisában, most ezeket gyűjtöttük össze, és vizsgáltuk meg, milyen egyedi tényezők húzódhattak meg a magas költségszintek mögött.

Aki nem figyel, az fizetni fog! - A legdrágább alapok
A legdrágább befektetési alap

A hazai befektetési alapok között összes költséget tekintve a Marco Polo abszolút hozamú alap volt a legdrágább, amely összességében közel 10 százalékot vont le az alap bruttó teljesítményéből, ám nettó hozama még így is 30 százalékos volt tavaly. Az alap költségei között a legnagyobb tételt a sikerdíj jelentette, amely az alap kiemelkedő tavalyi teljesítménye után a vagyon közel 8,5 százalékát tette ki, míg az alapkezelő az alap kezeléséért, forgalmazásáért és letétkezeléséért összesen másfél százalékot számolt fel tavaly, a TER mutató szerint.

Érdekes fejlődésen ment keresztül a CIB Profitmix 2 alap az elmúlt években. A befektetett tőkét garantáló, de a nyersanyagpiacok teljesítményéből - opciókon keresztül - részesedést kínáló CIB Profitmix 2 származtatott alap ugyanis évről évre látványosan emelte díjait. A tőkéjét nagyrészt biztonságos eszközökbe, illetve kisebb részben opciókba befektető alap 2006-os megalakulását követően a működtetéséért levonandó alapkezelési díját még legfejlebb évi 2 százalékban határozta meg, és ehhez tartotta is magát 2008-ig. A 2 százalékban meghatározott maximum mellett 2007-ben 1,85, 2008-ban pedig mindössze 0,5 százalékot terheltek az alapra (a TER mutató alapján) úgy, hogy korábban még a sikerdíjat is beleszámították a TER mutatóba.

Aki nem figyel, az fizetni fog! - A legdrágább alapok
Csakhogy 2008-ban beütött a válság, az alap 3 éves futamideje lejárt, az újabb három évre (2012-ben jár le) pedig már kevesebben neveztek be, így az alap vagyona 4,8 milliárd forintról másfél milliárd forint alá csökkent. Az alapkezelő felemelte az alapkezelői díj maximális mértékét 5 százalékra, majd 2010-ben példátlan magasságba, 15 százalékra növelte a kivethető alapkezelői díj maximumát.

Bár itthon ehhez hasonló díjmaximumot más befektetési alap meg sem közelítette, az alapkezelő nem használta ki teljes mértékben a maga által felállított maximális korlátot, és 2010-ben "mindössze" 8,6 százalékot fizettetett meg az alap befektetőivel, vagyis alapkezelési díj címén ekkora hozammal csökkentette az alap bruttó teljesítményét. A legmagasabb TER mutatóval rendelkező alap címéhez persze ez is elég volt. Mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a CIB Profitmix 2 alappal megegyező befektetési stratégiát folytató garantált alapok átlagos alapkezelői díja tavaly 0,94 százalék volt.

A díjak példátlan emelésével a CIB Alapkezelő elérte, hogy a rohamosan csökkenő kezelt vagyon ellenére, a beszedett alapkezelői díj 2008 óta minden évben megduplázódott, és 2010-ben már több pénzt szedtek be az alap irányításáért, mint 2007-ben, amikor a Profitmix 2 még közel négyszer akkora tőkét kezelt. Az alapkezelő által az alapra terhelt díjak szinte teljes mértékben az alapkezelő bevételét növelték, a letétkezelői és egyéb díjak mértéke elhanyagolható mértékű volt.

A kép annyiban szebb, hogy az alapkezelő úgy nyilatkozott, idén már nem számolnak fel további alapkezelési díjat. Ám a 2009-es 3,6 százalékos, és a tavalyi 8,6 százalékos díj együtt, három évre is több mint 4 százalékos alapkezelői díjat jelent egy évre vetítve, amivel még mindig az élmezőnyt erősítik, arról nem is beszélve, hogy jogilag továbbra is fennáll az alapkezelő lehetősége akár 15 százalékos díj kivetésére. Az alapkezelő ugyanakkor azt mondta, a tőkevédett alapok tetszőleges díjterhelésére nincs mód, a valóban magasabb 2010-es átlagos díjterhelés után, kimerítették az alapkezelési díj forrását és ezért az alapkezelő az időszak végéig már díjterhelést nem is alkalmazhat. Az alapkezelő emellett hozzátette, a tőkevédett alapok költségterhelését a futamidő indulásakor a kibocsátási tájékoztatóban lefektetett szabályok szerinti befektetési politikának megfelelően kialakított portfólió-összetétel és az akkor érvényes piaci folyamatok determinálják. A különböző alapokat ezért a teljes futamidő alatt terhelt átlagos költségek alapján érdemes összehasonlítani.

Sikeres éven voltak túl...

Bár a PSZÁF által kalkulált teljes költség hányados (TER) mutató idén már nem veszi számításba az egyes befektetési alapok sikerdíjait, a sikerdíjak egyes esetekben hatalmasat dobtak a befektetési jegyekre terhelt összegeken. A legbrutálisabb és legkülönlegesebb példát az ACCESS Ingatlan Nyíltvégű Befektetési Alap szolgáltatta, amely sikerdíjakkal kiegészített TER mutatója 8 százalékot tett ki. A többek között svájci frank hitelekből származó árfolyamveszteségekből és követelések értékvesztéséből 2 százalékos egyéb költséget elszámoló alap, sikerdíj címén 29,7 millió forintot, vagyis a vagyon 3,5 százalékát vonta le annak ellenére, hogy az alap a 2010-es évet 5,5 százalékos veszteséggel zárta. A sikerdíjat ennél az ingatlanalapnál ugyanis nem az alap összteljesítménye után, hanem egyes ingatlan értékesítése után vonhatja le az alapkezelő, méghozzá nem is keveset, az ingatlan eladási és nyilvántartási ára közti különbség felét. A siker tehát ennél az alapnál ezúttal aligha boldogította az alap befektetőit.

Az ingatlanalap emellett viselte természetesen - a TER mutatóból szintén kiszűrt - az ingatlanalapoknál megszokott extra költségeket, az ingatlanok fenntartásához és értékvesztéséhez kapcsolódó költségeket, amelyek az alap teljes vagyonának további 4,5 százalékát tették ki. Az alap összes költsége így a kezelt vagyon 12,7 százalékát vitte el 2010-ben, szemben az ingatlanalapoknál átlagosan jellemző 5 százalékkal. 10 százalék feletti teljes költséget csak az Európa ingatlanalap tudott még produkálni, amely több mint 1 milliárd forintot számolt el fenntartási költségekre és amortizációra (így is kevesebbet mint 2009-ben).

A sikerdíjak az abszolút hozamú származtatott alapokra jellemzőek a leginkább, amelyek szinte megkötés nélkül a portfólió menedzser elképzelései szerint fektetnek a legkülönbözőbb eszközökbe egyetlen céllal: az alap érjen el minél magasabb profitot. A tavalyi év egyes alapoknak igen jól is sikerült. Sikerdíj címén a nettó 30 százalékos eredményt elérő Marco Polo Származtatott Abszolút Hozam Alap a vagyona 8,5 százalékát könyvelte el (az RMAX index feletti teljesítmény 25 százalékát), az OTP Supra pedig 38,8 százalékos nettó hozama mellé még a vagyona 7,1 százalékát számolta el sikerdíjként (a ZMAX +1 százalék feletti teljesítmény 20 százalékát).

Aki nem figyel, az fizetni fog! - A legdrágább alapok
Némileg magasabb sikerdíj kulccsal dolgoztak az ACCES alapok, a ACCESS-BWM Meggyőzően Kockázatos Származtatott Befektetési Alap, és a ACCESS World Gold Trend Nyíltvégű Befektetési Alap, amelyek az RMAX feletti hozam 30 százalékát vonták le sikerdíj címén. Persze ezen alapok befektetői ennek ellenére sem lehettek elégedetlenek, hiszen az előbbi 19, utóbbi 24,5 százalékos hozamot ért el a tavalyi évben a díjak levonása után. Kevésbé volt sikeres viszont az ACCESS Total Return Nyíltvégű Befektetési Alap, amely annak ellenére könyvelt el sikerdíjat, hogy 0,14 százalékos mínuszban zárta az évet. Az alap ráadásul magas, 5,3 százalékos TER mutatóval rendelkezett tavaly.

Adózási mizériába keveredett MAG és a Nagy Esélyesek

A Macrogamma Alapkezelő MAG Ingatlanalapja szintén több, mint 5 százalékos költséget számolt fel a tavalyi működésére - derült ki a PSZÁF adataiból. Ehhez egyrészt hozzájárult, hogy az alapkezelő a maximális két százalékos alapkezelői díjat beszedte, másrészt az alapkezelőnek volt egy kis nézeteltérése az adóhatóságokkal, amely komoly költségeket rótt az alapkezelő valamennyi ingatlanalapjára. Az APEH ugyanis egy 2008-ra vonatkozó ÁFA vizsgálatot követően 51 millió forintos bírságot szabott ki a MAG ingatlanalapra, amely ugyan vitatta a döntést, de a bírság teljes összegére céltartalékot képzett. Ezen egyéb költségek miatt az alap teljes költsége meghaladta tavaly a 100 millió forintot, ami az alap vagyonához mérten több mint 5 százalékot jelentett. A Macrogamma Alapkezelő azóta beszüntette tevékenységét, a MAG ingatlanalap pedig a Carion Alapkezelőhöz került, ahol most az alap válságkezelése zajlik.A tavaly legnagyobb költségeket elszámoló alapok között volt található a K&H Prémium Nagy Esélyesek Származtatott alapja is, amely teljes költség hányadosa (TER) 6,9 százalékot tett ki. A 2010 decemberében indult alapnál a kiemelkedően magas költségekért főként egyszeri díjak voltak felelősek. A tájékoztató szerint az alapkezelési díj az első évben (vagyis 2010-ben) maximum 6 százalék lehetett, majd később legfeljebb 2, az alapkezelésért végül pedig 2,3 százalékot számoltak fel tavaly az alap kezelői. Az igazán jelentős tételt azonban nem is az alapkezelői díj, hanem a forgalmazási jutalék tette ki, amely a befektetők vagyonából 4,45 százalékot vont el. A forgalmazási díjat a futamidő alatt nem kell fizetni, mindössze a 2 százalékos alapkezelői díjat, de a folyamatos díjfizetés kiváltható az első két hónapban (2010 december, 2011 január) egy egyszeri 1,8 százalékos alapkezelői és 4,2 százalékos forgalmazási díjjal. A magas forgalmazási díjat így főként az egyszeri befizetéseknek lehetett elkönyvelni.
Este jön a vihar! Másodfokú riasztásokat adott ki az OMSZ
Visszatérne a Boeing 737 Max, aggódnak a repülővel utazók
Megkezdi Európa meghódítását a kínai Alibaba
Hatvanezer autót kell visszahívnia a Mercedesnek
Nagy változás jön a Mátrai Erőmű vezetésében
FrankfurtTőzsde
Népszerű
Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Esti szeminárium
Tőzsdei hullámlovaglás kezdő kereskedőknek.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
2019. november 14.
Portfolio Banking Technology 2019
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
Este jön a vihar! Másodfokú riasztásokat adott ki az OMSZ