Elárverezik Székely Bertalan Egri nők című alkotását

2017. december 7. 13:03    
nyomtatás
 
Székely Bertalan Egri nők című festménye, a Magyar Nemzeti Galériában található azonos című mű változata december 18-án kerül kalapács alá. A festmény még Székely Bertalan életében került a korszak egyik leghíresebb műgyűjtőjéhez, Ernst Lajoshoz. Most bárki licitálhat rá.


Portfolio Tanácsadó Központ - A jövő lehetőségei itt kezdődnek. Vagyon - profi megoldások


Elárverezik Székely Bertalan Egri nők című alkotását




Eger 1552, Nők 1867


Az egri vár 1552-es ostroma a magyar történelem egyik legismertebb eseménye. Ez az ismertség éppúgy köszönhető Gárdonyi Géza regényének, mint Székely Bertalan festményének. A hatalmas túlerő ellen küzdő hős egri védők között különösen fontos szerepet játszottak a nők, ahogyan azt Tinódi Lantos Sebestyén egykorú krónikájában is olvashatjuk: " Ott asszonnépek vitézködnek vala."

Az egri várvédő nők kultusza elevenen élt az évszázadokkal későbbi egri nők körében. A téma megfestésének közvetlen ötlete Remellay Gusztávtól származik, aki 1860-ban a Nefelejts című lapban tette közzé felhívását: "... oly szép lenne, ha Eger jelenleg élő leányai ősnőik hőstettét a muzeum számára lefestetvén, ezáltal világra szólólag tanítanák bátor ősanyáik iránti kegyeletöket." Az 1847-ben alakult Eger és Vidéke Olvasó és Jótékony Nőegylet az 1860-as évek elején Madarász Viktort akarta fölkérni, hogy elődeik hőstettét megfesse, de Székely akkor már évek óta dolgozott a témán.

Székely az 1867 novemberében befejezett festményt 1868 márciusában már Egerben állította ki, s a Nőegylet Nánási Csernyus Amália vezetésével egyből gyűjtést indított a kép megszerzésére. A festmény ára két hónap alatt összejött, s a kép hátán ma is ott a címke: "Az egri nők ajándékozták 1868. május 5-én." Az egri nők ily módon nemcsak a várvédő asszonyok hőstettére emlékeztet, hanem az 1860-as évek egri asszonyainak áldozatkészségére is, akik a festményt a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták.

Amit nem lehet megfesteni


Székely Bertalan minden történeti műve alaposan kiérlelt kompozíciónak tekinthető. Nemcsak a történeti anyag mély ismerete jellemzi képeit, hanem a témának legmegfelelőbb kompozíció kidolgozása is. Székely egy levelében fogalmazza meg, hogy a török sereg százezres túlereje a magyarok kétezer védője ellen festőileg nem megragadható. Ráadásul a vár, ami védelmet nyújt a benne lévőknek, dramaturgiailag kiegyensúlyozza az ostromlók túlerejét. Nem tűnik túlságosan lelkesítő hősi gesztusnak, ha valaki a várfalak oltalmában védi magát. Ahogyan Székely fogalmazta a 2 ezer a 100 ezer ellen bármilyen hősies is, "de ezen numerikus ellentétet festeni nem lehet". Székely zseniális leleménye volt, hogy a támadók nyomasztó túlerejét úgy jelenítette meg a gyenge védők ellen, mint a férfiak harcát a nők ellen. Vagyis a küzdelem egyenlőtlenségét a gyenge nők és erős férfiak sztereotípiájára alapozva próbálta meg érzékeltetni.

Az általa feldolgozott jelenetet Tinódi krónikája alapján Horváth Mihály írta meg A magyarok története rövid előadásban című, 1847-es munkájában: "Egy másik nő, férje mellett víván, midőn azt elesni látá, a kardot elhaló kezéből kiragadja, s csak miután három ozmán esett el csapásai alatt, tette meg férjének a szeretet utolsó szolgálatát."

Egy kép és egy gyűjtő


A most árverezendő mű szinte pontosan megegyezik a 1868 óta múzeumban őrzött nagy Egri nők kompozíciójával. Ez a kép a nagy festmény kicsinyített változata. Olyan mű, ami még Székely életében került el a korszak egyik legérdekesebb magyar műgyűjtőjének tulajdonába. Ez a gyűjtő pedig Ernst Lajos (1872-1937) volt, az első magyar magánmúzeum, az Ernst-Múzeum alapítója. Ernst eleinte művészportrék, önarcképek gyűjtésére specializálódott. Az elsők között volt ugyanakkor, aki fölismerte a vázlatok és tanulmányok művészi jelentőségét. Ernst rendszeresen látogatta Madarász Viktor, Székely Bertalan műtermét, s tudjuk, hogy Székelyt is mennyire meglepte, de ugyanakkor boldoggá is tette, hogy a gyűjtő kifejezetten a vázlatai iránt érdeklődik. A Vasárnapi Újság 1898 októberében hosszú cikket közölt Ernst Lajos gyűjteményéről "Egy magyar történeti képgyűjtemény" címmel. A cikket kísérő illusztrációk között több olyan fényképfelvétel is látható, melyek Ernst lakásában készültek. A "történeti képek" szobájában pontosan felismerhető a jelen kép is, más Székely-kompozíciók társaságában.

Székely Bertalan halála után 1911-ben a Műcsarnok mutatta be a művész és a tanár hatalmas életművét. A Műcsarnok IX. terme egy külön egység volt, amiben "Ernst Lajos úr gyűjteménye", 52 darab Székely Bertalan-mű volt látható. Természetesen benne a most árverésre kerülő alkotás is.

Forrás: Bellák Gábor, Kieselbach Galéria Téli aukciós katalógusa
Szerző: műtárgy.com

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
Keressen a műtárgyak között: 
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...



Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium