A tücsök és a hangya esete a versenyszférában
Bár az elmúlt napokban pillanatok alatt vált hazánk a tízmillió virológus országává, bölcsebb talán, ha hagyjuk a járványügyi szakembereket, hogy tegyék a dolgukat. Érdemes inkább azzal foglalkozni, hogy a kialakult helyzetben milyen lépéseket érdemes mielőbb megtennie a gazdaságpolitikának. Jelen esetben például
kontraproduktív lehet kontroll nélkül, direkt működési támogatást nyújtani a leálló cégeknek,
hiszen egy termelővállalat pluszforrással a zsebében sem képes ott folytatni, ahol az átmeneti leállás előtt abbahagyta, ha nincs alapanyaga, s a szintén kényszerpihenőn lévő beszállítóira sem számíthat.
Ezzel összefüggésben most első körben csak a stratégiai jelentőségű üzemeket érdemes megsegíteni, hiszen a kieső importot minél előbb hazai gyártással kell pótolni, legyen szó fertőtlenítőszerek, maszkok vagy egyéb orvosi és gyógyászati segédeszközök előállításáról. Alighanem legfeljebb 100-200 milliárd forintos állami ráfordítással ez a probléma orvosolható, közvetlen beavatkozással úrrá lehet lenni az átmeneti nehézségeken. Kulcsfontosságú azonban a gyors és rugalmas döntéshozatal, hogy a valóban stratégiai jelentőségű vállalatok akár egy héten belül hozzájussanak a támogatáshoz.
Fel kell készülniük a cégeknek, hogy a következő három-hat hónapot egyfajta természetes szelekció jellemzi majd a versenyszférában,
ez pedig óhatatlanul azzal jár, hogy eltűnik jó néhány olyan termék és szolgáltatás, melynek nélkülözhetőségét a koronavírus okozta sokk nélkül nem vagy csak később ismert volna fel a piac. Megelevenedik a reálgazdaságban a tücsök és a hangya története, és várhatóan csak azok a szorgos hangyák maradnak talpon, akik az elmúlt években félretettek, tartalékoltak, a megtermelt profit javát pedig hatékonyságnövelésbe, technológiafejlesztésbe forgatták vissza. Meggyőződésem, hogy a rossz üzletpolitikát követő, túlköltekező vállalatok, vagyis a tücskök napjai meg vannak számlálva, legalábbis sokkal rosszabb esélyekkel várhatják az újrakezdést, mint a hangyák.
A nagyobb falat a lakossági rész.
Sajnos egyre több jel utal ugyanis arra, hogy egy-két hónapon belül akár az egymilliót is elérheti a munkanélküliek száma. A várhatóan nagy mennyiségű álláskeresőhöz 300-400 ezer fővel hozzájárulhatnak a külföldről hazatérő magyarok is.
Mert azok között, akik az elmúlt években Németországban, Ausztriában vagy éppen Angliában próbáltak szerencsét, nem az informatikusok vagy a mérnökök vannak többségben, sokkal inkább a szakácsok, pincérek, takarítók, akiknek a munkája az elsők között szűnt meg a járványhelyzet hatására. De persze nem csak a hazamenekülőknek kell meghúzniuk a nadrágszíjat, hanem lényegében mindenkinek. Gondoljunk csak bele, ami nemhogy hetekkel, hónapokkal ezelőtt, de még két-három napja is elképzelhetetlen volt, leállt az Audi, és ez nem csak az ott dolgozó 13 ezer dolgozót sodorta bizonytalanságba, hanem további 80-100 ezret is a beszállítói láncban. A sort pedig hosszan lehetne folytatni.
A szorult helyzetből az jelentheti a kiutat, ha mindenki, aki 2020 első napján munkaviszonnyal rendelkezett, a keresete pedig nem haladta meg a KSH szerinti 2019-es átlagot, az kapjon a következő öt hónapon keresztül havi bruttó 100 ezer forintot.
Bár a pontos adatok a PM-nél vannak, a 4,5 millió munkavállalóból mintegy 3 millióan eshetnek a besorolás alá. Ebben az esetben is a gyors döntéshozatal az egyetlen helyes lépés. Havi szinten a GDP kevesebb, mint 1 százalékáról van szó, ami bár nemzetgazdasági szempontból húsba vágó döntés, a későbbi GDP-növekedés motorját adó embereknek komfortérzetet adhat, nemcsak az esetlegesen karanténban töltendő heteket teheti elviselhetőbbé, hanem az ágazattól és cégmérettől függetlenül a munkáltató által nehezen elkerülhető megszorításokat is segíthet átvészelni.
Essősy Zsombor, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója
Címlapkép forrása: MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
