Merz kancellárságával egy befolyásos hármas veheti át az EU vezetését

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Merz a választások után szinte azonnal koalíciós tárgyalásokat kezdett a Szociáldemokrata Párttal (SPD). Ez a bevált formula – 2005 óta ez lesz a negyedik CDU-SPD koalíció – nagyobb ideológiai kohéziót és stabilitást biztosít, mint az előző, vitákkal teli "közlekedési lámpás" (az SPD-ből, a Szabad Demokratákból (FDP) és a Zöldekből álló) koalíció. Mindenekelőtt a politikai súlypontok balközépről jobbközépre való áthelyezésével

a német kormány jobban igazodik majd Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökhöz és Manfred Weber európai néppárti (EPP) vezetőhöz.

Von der Leyen, a CDU veterán politikusa, aki a német kormányban szerzett széles körű miniszteri tapasztalattal rendelkezik, a második európai bizottsági elnöki ciklusának tavalyi megnyerése után megszilárdította pozícióját, amit számos politikai siker, például a Mercosurral kötött új kereskedelmi megállapodás is alátámasztott. Merz és von der Leyen kapcsolata feszültséggel teli lehet – hiszen von der Leyen a volt német kancellár, Angela Merkel pártfogoltjának számított, miközben Merkel a CDU vezetői székébe kerülve háttérbe szorította Merzt –, de eddig sikerült elkerülniük a nyílt összecsapást.

Merz szorosabb kapcsolatban áll Weberrel, az Európai Parlament legnagyobb pártjának vezetőjével, aki von der Leyen után (akivel Weber jó kapcsolatot ápol) a második legbefolyásosabb politikusnak számít Brüsszelben. A CDU bajor testvérpártjának, a Keresztényszociális Uniónak (CSU) tagjaként Weber támogatta Merz kancellárjelöltségét; Merz pedig ezt azzal viszonozta, hogy támogatta Weber újabb EPP-elnöki megbízatását.

A német kereszténydemokrata politikusok e hármasa végre tudná hajtani azokat a gazdasági reformokat, amelyek biztosíthatják az európai versenyképesség javításához szükséges lendületet.

Az biztos, hogy a költségvetési politikával kapcsolatos nézeteik terén jelentős különbségek állnak fenn. Mario Draghinak az uniós gazdaság megerősítéséről szóló jelentésétől inspirálva von der Leyen a kínálatoldali intézkedésekre helyezi a hangsúlyt, míg Merz Agenda 2030 programja inkább a jóléti kiadások csökkentésére, a kis- és középvállalkozások számára biztosítandó adókedvezmények bevezetésére és az olyan német ipari óriáscégeket, mint a ThyssenKruppot és a Volkswagent terhelő költségnövekedés csökkentésére összpontosít. Lényeges szempont, hogy Merz és Weber aggódik amiatt, hogy a zöld kezdeményezések és a klímavédelmi célok visszafoghatják a gazdasági növekedést.

Sok olyan közös pont van azonban, amire lehet építeni, különösen négy kulcsfontosságú területen.

• Először is, von der Leyen, Merz és Weber együtt dolgozhat a bürokrácia csökkentésén. Ez a szabályozás egyszerűsítését jelenti, illetve azt, hogy enyhíteni kell a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségeit, és fel kell gyorsítani a közigazgatás digitalizálását a költségek csökkentése és a termelékenység növelése érdekében.
• Másodsorban kínálatoldali reformokat kell végrehajtani, beleértve az infrastruktúrába (vasúthálózat, közutak, tömegközlekedés) és a dekarbonizációba (megújuló energiaforrások, energiatárolás, energiahálózatok) történő nagyszabású állami beruházásokat. A környezetvédelemmel kapcsolatban szkeptikus nézeteket vallók meggyőzése érdekében mindezt az energiaköltségek csökkentését és a versenyképesség fokozását célzó iparpolitikaként kell bemutatni. Az atomenergia dekarbonizációs erőfeszítésekben betöltött szerepét is meg kell vitatni.
• Harmadsorban az olyan kritikus szektorok, mint az orvostechnológia, a biotechnológia, a mesterséges intelligencia, a kvantum- és felhőalapú számítástechnika támogatása érdekében az egyetemi kutatásokba való beruházásra, a vállalkozások számára egységes jogi és adózási keretrendszer létrehozására (beleértve a startup cégek számára nyújtandó adókedvezményeket is), valamint mélyebb és egységesebb tőkepiacok kialakítására kellene összpontosítani.
• Végezetül, tekintettel Amerika NATO-szövetségesei iránti, újonnan kialakult közömbösségére, Merznek, von der Leyennek és Webernek egységfrontot kell alkotnia az ukrajnai háború igazságos befejezése érdekében, és erőteljes védelmet kell biztosítania az egyre ellenségesebb Oroszországgal szemben.

Merz a maga részéről hajlandóságot mutatott arra, hogy több fegyvert – köztük német gyártmányú Taurus rakétákat – küldjön Ukrajnába, és újra bevezesse a sorkatonaságot. A legfontosabb e téren, hogy nemrégiben bejelentette azt a tervet, hogy a GDP 1%-a feletti védelmi kiadásokat mentesítené az "adósságfék" alól, amely az éves hiányt a GDP 0,35%-ában korlátozza. Természetesen Merznek szüksége van a Zöldek vagy az FDP támogatására, hogy biztosíthassa az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados parlamenti többséget. A törvény elfogadására pedig csak néhány hét áll rendelkezésére, mielőtt az új Bundestag megtartja első ülését, amelyben a szélsőjobboldali AfD és a szélsőbaloldali Die Linke blokkoló kisebbséget alkothat.

A katonai kiadások finanszírozására irányuló korlátlan állami hitelfelvételre vonatkozó terv reálisabb lehet, mint Merz azon túlságosan optimista elképzelése, miszerint a védelmi kiadásokat a jóléti kiadások csökkentésével, a közigazgatás hatékonyságának növelésével és az adócsökkentésből táplálkozó gazdasági növekedéssel kellene növelni. Von der Leyen azon javaslata, hogy a tagállamok védelmi kiadásait a következő négy évben mentesítsék az uniós költségvetési szabályok alól – amely egy nagyobb, Európa újrafegyverkezésére irányuló terv része –, várhatóan erősíti ezeket az erőfeszítéseket. A német kormány azonban még ennél is tovább akar menni: az adósság és a deficit maximális mértékére vonatkozó uniós szabályok teljes felülvizsgálatát szorgalmazza.

Európa katonai képességeinek növeléséhez a kiadások növelésénél többre van szükség: Merznek von der Leyennel és Weberrel együtt kellene dolgoznia egy valódi európai védelmi piac kiépítésén. Ezt

• a nemzeti és uniós források felhasználásával történő, a kettős felhasználású technológiák – például drónok – terén megvalósítandó kutatás-fejlesztési beruházásokkal;
• egy központosított uniós ügynökség által irányított egységes védelmi beszerzési rendszerrel;
• és egy olyan "vásárolj európait" stratégiával lehetne elérni, amely az uniós székhelyű védelmi cégeknek kedvezményes hozzáférést biztosítana a közbeszerzési pályázatokhoz.

A gazdasági és biztonsági kihívásainak kezelésére Németországnak a következő évtizedben becslések szerint évi 60 milliárd dollárt kell költenie, és az európai védelmi kiadásoknak rövid távon évente 250 milliárd euróval kell növekedniük.

Az EU-t és annak legnagyobb gazdaságát vezető német kereszténydemokrata politikusok hármasa már megkezdte az ilyen beruházásokat lehetővé tevő költségvetési reformok bevezetését. Ha sikerrel járnak, növelhetik az európai együttműködést a védelem- és biztonságpolitika terén – amely hagyományosan a tagállamok felségterülete, viszont sok tagországot a súlyos államháztartási problémák gátolnak a megfelelő fellépésben –, miközben az EU általános versenyképességét is fokozhatják.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Toubeau
A Nottinghami Egyetem nemzetközi kapcsolatok karának (School of Politics and International Relations) docense.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images