Megkongatta a vészharangot az ökológus: ez olyan, mint a 2000-es tiszai ciánszennyezés

A Kis-Küküllő sótartalma kritikus szintet ért el: szerdán 36 800 mikrosiemens per centiméteres (μS/cm) értéket mértek, ami literenként 18-26 gramm oldott sót jelent - számolt be a Transtelex.

Ez az érték helyenként meghaladja a tengervíz sótartalmát is.

A kloridion-koncentráció 15 207 milligramm per liter (mg/l), ami több mint 15 gramm sót jelent literenként.

A magas sókoncentráció következtében védett halfajok százai pusztulnak el Parajd alatt, megindítva a biológiai sokféleség összeomlását.

Fülöp Tihamér ökológus a Transtelexnek nyilatkozva a 2000-es tiszai ciánszennyezéshez hasonlította a jelenlegi helyzetet.

A sós víztömeg végighalad a Kis-Küküllőn, majd eléri a Nagy-Küküllőt és végül a Marost is, jelentős ökológiai és mezőgazdasági károkat okozva.

A szennyezés különösen veszélyezteti az őshonos halfajokat, köztük a rózsás márnát, a botos kölöntét, a fürge csellét, a pénzes pért és a sebes pisztrángot. Még nagyobb kockázatnak vannak kitéve a védett fajok, mint az ingol, a szivárványos ökle, a Petényi márna és a balkáni csík.

Hartel Tibor, a BBTE oktatója is beszámolt a katasztrófáról, miután tömeges halpusztulást dokumentáltak a Kis-Küküllőn. A folyó Parajd alatti szakaszán halak vergődnek, ugrálnak vagy már elpusztulva sodródnak. Szakács László helyszíni fotói azt is megmutatták, hogy számos fiatal példány is elpusztult, veszélyeztetve az utánpótlási generációt.

Ez nemcsak egy ökológiai katasztrófa, hanem a természetvédelem intézményi csődje

– fogalmazott Hartel Tibor.

Fülöp Tihamér ökológus a Transtelexnek elmondta, hogy a só talajba szivárgása a talajvíz szennyeződését is okozza, ami veszélyezteti a térség zöldségtermesztését, számos család megélhetésének alapját.

Az ökológus szerint a természet képes lehet regenerálódni, ha időben megállítják a sós víz további beáramlását. Ehhez szükséges, hogy a szennyezésmentes mellékfolyók populációi újranépesítsék a főágakat, de jelenleg nincs jele a helyzet javulásának.

A katasztrófa közvetlen előzménye, hogy a Salrom kivitelezője saját döntése alapján megbontotta a Korond-patak egyik gátját,

amelyet a parajdi bányakatasztrófa után építettek a vízfolyás lassítására és a további környezeti károk megelőzésére. A kivitelezők szerint ez szükségszerű lépés volt a nehézgépek áthaladásához, amit azonban több szakember és politikus is vitat.

A szennyezés következményeként a Maros megyei vészhelyzeti felügyelőség (ISU) csütörtökön bejelentette, hogy több településen leállítják a vízszolgáltatást a magas sótartalom miatt. A dicsőszentmártoni kórházból hazaküldik vagy áthelyezik a betegeket, és a műtéteket elhalasztják az ivóvízhiány miatt.

A kialakult helyzet miatt nemcsak Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke, hanem Tánczos Barna pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is felszólalt. Utóbbi a kormányülésen nyilvánosan követelte a Salrom vezetőségének leváltását az elhibázott döntések és a nem megfelelő válságkezelés miatt.

Fülöp Tihamér szerint azonban a vezetők leváltása önmagában nem elegendő. Véleménye szerint a Salromot kötelezni kellene a környezeti károk megtérítésére, és a bírságot egy független természetvédelmi alapba kellene befizetni, amelyből finanszírozhatnák a folyó és környezetének rehabilitációját.

Nem az állam egyik zsebéből kell a másikba pakolni a pénzt, hanem minden olyan céget, amely súlyos természeti károkat okoz, hasonló felelősségvállalásra kellene kötelezni

- fogalmazott Fülöp.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Veres Nándor