Meg kell változtatni a magyar nyugdíjrendszert a toldozgatás-foldozgatás helyett

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A jövő évi választások közeledtével a nyugdíjasoknak tett ígéretek is gyarapodnak, bár némi zavar érezhető a politikai erőtérben. Február végén még részleges áfa-visszatérítésben kívánták részesíteni a nyugdíjasokat, akár havi 15 ezer forint összegben, aminek az érintettek örültek volna, ha értik, hogyan kaphatják meg minden hónapban a nyugdíjukhoz csapva az őket megillető összegeket.

Áfa-visszatérítés helyett utalvány

Időközben nyilván szembesült a kormányzat azzal, milyen horribilis költsége lenne egy olyan logisztikai háttér megteremtésének, amely végrehajthatóvá tenné a részleges áfa-visszatérítést (sokkal többe kerülhetett volna a leves, mint a hús), így csöndben eltemették ezt az ötletet, és helyette előhúzták a nyugdíjas élelmiszer-utalvány mágikus kártyáját.

A különböző címletekben kinyomtatott utalvány már több alkalommal beválni látszott a nyugdíjasoknál, hiszen 2014 és 2018 között többször kaptak Erzsébet-utalványt (a kormányzat által átvállalt közterhek miatt a 10 ezer forintos utalvány a költségvetésnek jellemzően 15 ezer forintjába került, amire rárakódott a nyomdai előállítás és a postázás tetemes költsége is). Az Erzsébet-utalvány azonban 2019-ben megszűnt, így – miután ragaszkodnak a nehézkes és drága papíralapú megoldáshoz – új utalványformát kellett kitalálni.

Pedig célszerű lenne figyelembe venni a politikai döntéshozóknak, hogy a 30 ezer forintosra ígért élelmiszer-utalvány sem tölti el túlzott boldogsággal az érintetteket, hiszen

• egyrészt emlékeznek rá, hogy az eggyel korábbi választások előtt, 2021-ben mindenki 80 ezer forintos nyugdíjprémiumban részesült, amelyhez képest ez a 30 ezer forint az előző évek brutális inflációját is tekintetbe véve édeskevésnek tűnik (éppen 120 ezer forintos utalvány jelenthetne ugyanakkora vásárlóerőt ma, mint a 80 ezer forint jelentett 2021-ben, a 2022-es 14%-os, a 2023-as 18,6%-os, a 2024-es 6%-os és a 2025-ös 3,2%-os nyugdíjemelés alapján),
• másrészt a hónapokig ígért áfa-visszatérítés a hivatalos kommunikáció szerint havi 15 ezer forint, azaz éves szinten 180 ezer forint többlet-bevétellel kecsegtette a nyugdíjasokat, s ennek a remélt összegnek csak az egyhatoda a most ígért 30 ezer forint. (Persze ha csak az év végi két hónapra, novemberre és decemberre számítjuk, akkor a 30 ezer forint éppen kétszer 15 ezer forint...)

A bonyolult utalványosdi helyett sokkal egyszerűbb (és sokkal olcsóbb) lett volna egyszerűen elrendelni, hogy a 2025. szeptemberi havi nyugdíjakat egységesen 30 ezer forinttal növelt összegben kell kifizetni minden jogosultnak.

Bonyolult szabályozás

Erre nem került sor, helyette összetett jogalkotási ceremónia vette kezdetét. A jövő évi költségvetést megalapozó salátatörvényben az utolsó fejezetben rejtették el a nyugdíjas élelmiszer-utalványra vonatkozó főbb rendelkezéseket, de ezzel nincs vége a szabályozási procedúrának, külön végrehajtási kormányrendelet határozza majd meg (talán augusztusban) a további részleteket.

A törvény szerint a több címletben nyomtatott, vagyis papír alapú utalványt 2025. szeptemberében postázzák a nyugdíjasoknak (zsíros üzlet ez a kiválasztott nyomdának és a postának). Hogy melyik nyugdíjas vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy lesz jogosult és melyik nem (például az idén, 2025. január 1. és augusztus 31. között nyugdíjba vonultak is jogosultak lesznek-e), azt majd az említett kormányrendelet szabályozhatja majd.

Az utalvány a korábbi híresztelésekkel szemben kizárólag hideg élelmiszer vásárlására lesz fordítható. A törvény megdöbbentő módon írja körül a hideg élelmiszer fogalmát: ez ugyanis olyan élelmiszer, amely a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletének módosításáról szóló, 2021. október 12-i (EU) 2021/1832 bizottsági végrehajtási rendelet 1. melléklete szerinti I–IV. áruosztályba tartozó termék, ide nem értve az alkoholtartalmú folyadékokat, továbbá V. áruosztályba tartozó termékek közül a só.

Az élelmiszer-utalványról is szőrszálhasogató definíciót ad a törvény, eszerint az nem más, mint a kincstár által kibocsátott, a kincstárral szembeni pénzkövetelést megtestesítő, de bankjegynek, forgatható utalványnak, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek, valamint értékpapírnak nem minősülő és kizárólag élelmiszerárusítónál hideg élelmiszer megvásárlása ellenértékének kiegyenlítésére szolgáló papír alapú fizetési eszköz.

Vagyis az utalvány olyan fizetési eszköz, ami

• nem pénz, de ugyanúgy vásárolni lehet vele, mint a pénzzel, csak éppen nem fordítható bármire, és mivel
• nem pénz, egy halom új szabályt kell alkotni az elfogadásáról, a beváltásáról, az ellenőrzéséről, és így tovább.

A törvény szerint az utalvány készpénzre sem részben, sem egészben nem váltható át (emiatt a boltban, piacon sem adhatnak vissza készpénzben az utalvánnyal fizetőnek). Egyáltalán milyen címletekben nyomják majd az utalványt? És annak a teljes összege valóban 30 ezer forint lesz? Vagy lehet ez még több is, ahogy közelednek a választások? Erre is nyilván a rendelet válaszol majd. Ahogyan arra is, hogy meddig lesz felhasználható az utalvány (egyelőre úgy hírlik, hogy 2025. december 31-éig).

Az utalvány egyébként mentes a végrehajtás alól (ez fontos azoknak a nyugdíjasoknak, akiknek a nyugdíját valamilyen tartozásuk miatt levonás terheli), nem minősül jövedelemnek, viszont nem is örökölhető (nem mintha bármi súlya lenne az utalványnak vagy maradékának bármilyen hagyatéki eljárásban).

Szerencsére a költségvetés fedezi az utalványosdi költségeit, ami a jelenleg ismert 30 ezer forint összértékű utalvánnyal kalkulálva 2,4 millió lehetséges jogosult x 30 ezer forint = 72 milliárd forint, plusz az előállítás, postázás, beváltás, ellenőrzés ismeretlen nagyságrendet képviselő összege – ez utóbbit persze mind meg lehetne takarítani, ha egyszerűen nyugdíjtöbbletként mindenkinek elutalnának a szeptemberi nyugdíjához hozzácsapva plusz 30 ezer forintot, vagy a hosszan kitartott politikai hatás érdekében az októberi, novemberi és decemberi nyugdíjhoz hozzáragasztva 10-10 ezer plusz forintot.

Az összes érdekfeszítő részletet persze csak az említett végrehajtási rendeletből tudhatjuk majd meg, amely meghatározza a jogosultak körét, az utalvány összegét (azt egyébként a törvény valóban nem rögzítette, vagyis az eddig bejelentett 30 ezer forint végül  lehet akár sokkal több is), az utalvány formai és tartalmi kellékeit, az utalványt elfogadni köteles élelmiszert árusítók körét, az utalvány előállításának, kézbesítésének módját, elfogadásának, felhasználhatóságának, beváltásának és elszámolásának részletes szabályait, az élelmiszert árusítók és a bankok kötelezettségeit, egyúttal kijelöli az utalvány felhasználásával kapcsolatos rendelkezések betartását ellenőrző hatóságot.

Az egyelőre meglehetősen szűkkeblű plusz juttatást olyan őrületes jogalkotási aktivitással szabályozzák, mintha legalábbis egy 14. havi nyugdíj bevezetéséről lenne szó.

Persze a választások előtt még bármi elképzelhető. 2021. júniusában sem gondolta senki, hogy 2021. novemberében minden érintett megkapja a maximális összegű, 80 ezer forintos nyugdíjprémiumot, arra meg végképp senki nem gondolt, hogy a 13. havi nyugdíj részleges visszaépítése helyett 2022. februárjában a várt kétheti plusz nyugdíj helyett kifizetik a teljes havi plusz nyugdíjat.

A nyugdíjemelési rendszert kellene megváltoztatni

Lehet, hogy az élelmiszer-utalvány is csak egy tesztötlet, amely a nyugdíjasok reakciójának függvényében alakulhat még. De ehhez a nyugdíjasok tömegeinek kell egyértelművé tennie, hogy nincsenek megelégedve ezekkel az eseti juttatásokkal, és ezért is különösen fontosnak tartják a nyugdíjemelési rendszer megváltoztatását.

A nyugdíjemelés mai eljárása ugyanis elkerülhetetlenül a nyugdíjasok elszegényedéséhez vezet – nyilván ezért kell állandóan eseti ajándékokat, például élelmiszer-utalványt kitalálni a nyugdíjasok romló közérzetének javítása érdekében –, így a nyugdíjemelési eljárást mielőbb meg kell változtatni.

A nyugdíjasok reálpozíciója az elmúlt évtizedben – az elszabadult infláció két szerencsétlen évét kivéve – minden évben romlott, ez a nyugdíjasok számára végtelenül szomorú trend minden olyan évben folytatódni fog, amelyben az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke.

A 2025. januári 3,2%-os emelés nem volt képes megvédeni a nyugdíjak reálértékét az elismerten magasabb tényleges inflációtól, és a novemberre beígért 1,3%-os pótlólagos kiegészítő nyugdíjemelést is édeskevésnek érezhetik az érintettek, akik ráadásul azt sem értik, hogy miért vár a kormányzat a nyugdíjasokat mindenki szerint megillető kompenzáció kifizetésével novemberig, ha állítása szerint már félre is tette rá a szükséges 91 milliárd forintot. Szerintük célszerűbb lenne legkésőbb júliusban kifizetni a nyugdíjasokat megillető emelési különbözetet. Az elmúlt években már kétszer is sor került év közbeni kompenzációra, vagyis nem lenne példa nélküli ez a nyugdíjasokat jobb kedvre derítő eljárás.

Az elfogadás előtt álló új költségvetési törvényben 2026. januárra tervezett 3,6%-os emelés szintén nem töltheti el túlzott reményekkel a nyugdíjasokat, változatlanul tarthatnak attól, hogy a nyugdíjas társadalom egészének relatív elszegényedése és a nyugdíjasok egyhatodának (több mint háromszázezer nyugdíjasnak!) az abszolút elszegényedése jövőre sem lassul.

A nyugdíjemelés jelenlegi eljárása ugyanis a tények tükrében továbbra is a nyugdíjasok relatív elszegényedéséhez vezet.

Ennek oka, hogy a friss nyugdíjasok nyugdíjának összege a megállapítás évében a valorizáció következtében – a szolgálati idő hosszának függvényében – kielégítően igazodik az országos nettó átlagkereset szintjéhez, de már a nyugdíjazás második évétől megkezdődik a nyugdíj vásárlóerejének relatív csökkenése. A nyugdíjakat ugyanis csak az infláció mértékével emelik, így minden olyan évben, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció mértéke, a nyugdíjasok lejjebb csúsznak a viszonylagos elszegényedés csúszdáján.

Ezt hozná a svájci indexálás

Nem véletlen, hogy egyre erőteljesebb a svájci indexálás visszahozatalára irányuló követelés. Az alábbiakban bemutatom, hogyan alakult volna az átlagnyugdíj 2015 óta, ha a svájci indexálását alkalmazták volna a nyugdíjemelés során.

A svájci vegyes indexálás következtében az átlagnyugdíj jelenleg 45 ezer forinttal magasabb lehetne.

A nyugdíjemelésnek azonban nemcsak a relatív lecsúszást kellene lassítania, hanem a korábban megállapított – és emiatt fokozottan zsugorodó értékű – nyugdíjjal rendelkezőkkel szembeni méltánytalanságot is. Ezért a nyugdíjemelés rendszerébe a béreket és az inflációt egyaránt követő vegyes indexálás mellett mielőbb célszerű beépíteni a korábbi évek elszegényedési csúszdáján egyre mélyebbre süllyedt nyugdíjak kompenzációs növelését biztosító, azaz a valorizációs szorzók mindenkori értékéhez igazodó indexálást is.

És még ez sem elég a valóban méltányos nyugdíjemeléshez, hiszen a nyugdíjemelés rendszerének nem csak a nemzetgazdasági nettó átlagkeresettől való folyamatos leszakadást kell kezelnie, hanem a nyugdíjas társadalom szétszakadását is, amit csak a nyugdíjemelés differenciált mértéke lassíthat (a kisebb nyugdíjas nagyobb arányú vagy nagyobb összegű nyugdíjemelésben részesül).

A nyugdíjemelés vegyes indexálásra épülő átalakítása indokolt ugyan, de nem elegendő, mellette a nyugdíj-megállapítás éve szerinti valorizációs korrekciót és a nyugdíj összegétől függő szolidaritási korrekciót is be kell építeni az emelés majdani új eljárásrendjébe.

A magyar nyugdíjemelési eljárás megváltoztatása persze más vonzó példák alapján is elképzelhető. A legtöbb európai nyugdíjrendszerben a nyugdíjas elszegényedés elleni küzdelem jegyében az utóbbi néhány évben változtatták meg radikálisan a nyugdíjemelési eljárásaikat.

Vegyes indexálás = 6,8%-os idei emelés

A modern európai nyugdíjrendszerekben – a szomszédos államok nyugdíjrendszereiben is – egyre inkább a vegyes indexálás speciális képletét alkalmazzák. A vegyes emelési index ebben az esetben a következő: infláció 100% + reálkereset-növekedés x%, ahol az "x" lehet 20, 33 vagy 50% az egyes államok gyakorlatában. (Az "x" csak pozitív lehet, vagyis egy olyan évben, amikor a reálkereset csökkent, a nyugdíj emelése az infláció 100%-os mértékével egyezik, azt nem csökkentik a reálkereset csökkenése miatt.)

Ha például 2024-ben Magyarország átállt volna erre az emelési rendszerre, és lengyel mintára a reálkereset-emelkedés 50%-át is figyelembe vették volna, akkor a 10,4%-os reálkereset-növekedésre tekintettel a 6%-os inflációs emeléshez hozzá kellett volna adni a reálkereset-növekedés felét, vagyis a nyugdíjak 6 + 10,4/2 = 11,2%-kal nőhettek volna a 6% helyett.

2025-ben az eddigi adatok tükrében a reálkereset növekedése 4,6%, így ennek felét hozzá kellene adni a januári 3,2%-os a és a novemberre ígért 1,3%-os inflációs nyugdíjemeléshez, vagyis idén a nyugdíjakat nem 4,5%-kal, hanem 6,8%-kal kellene emelni. A nyugdíjas elszegényedési csúszda meredeksége máris csökkenhetne.

A nyugdíjemelés új rendszerére az teremthetne fedezetet, ha közelítenék az EU átlagszintjéhez (a GDP 10,9%-a) az öregségi nyugdíjakra fordított magyar költségvetési kiadásokat (ami 2025-ben mindössze a GDP 7,45%-a). Ha ezt a GDP-arányosan 3,45%-os elmaradást kiigazítaná a kormányzat, akkor a nyugdíjkassza 3000 milliárd forinttal lehetne magasabb, ami akár 32%-os(!) nyugdíjemelést is lehetővé tehetne...

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images