Karrier vagy család? – A gyerekvállalás ára a magyar munkaerőpiacon

Múlt hónapban a Közgazdasági Szemle folyóiratban megjelent egy tanulmány Boza Istvántól és Szabó-Morvai Ágnestől, ami azt vizsgálta, hogy mit jelent a magyar nők bérezésére és foglalkoztatottságára nézve a gyerekvállalás. Ehhez nagyjából 58 ezer, 2009. április és 2011. december közti szülést elemeztek, 6 éves utánkövetési periódussal.

Jobb pozícióból lemaradás

Szülés előtt a nők átlagosan

• jobban keresnek
• nagyobb arányban foglalkoztatottak és
• több órában dolgoznak

gyermektelen kortársaiknál. Ez az előny azonban nem tart sokáig. Míg előzetesen kevesebben választják az anyává válók közül a részmunkát, és ha mégis, akkor hosszabb munkaidőt vállalnak, addig a szülés után csökken az átlagos ledolgozott óraszám. A gyermek kétéves korára a kevesebb, mint 40 órában foglalkoztatottak aránya akár a 30 százalékot is elérheti, hosszabb távon pedig a gyermekvállalás előtti szinthez képest megduplázódik, körülbelül 20 százalékra.

A szülésnek a keresetre is tartós hatása van:

azok az anyák, akik visszatérnek a munka világába, körülbelül 11-12 százalékkal alacsonyabb reálbérért dolgoznak, mint amennyit az életkoruk alapján – gyermek nélkül – várhatóan keresnének.

Ráadásul ez a bérhátrány nem tűnik átmenetinek: még hat év elteltével is hasonló mértékű a különbség. A másik jelentős eltérés a fizetések változásának ütemében figyelhető meg: míg a gyermektelenek bére 5 év alatt 40-45%-kal növekszik a referenciaévhez képest, a már dolgozó anyák keresete csak hozzávetőleg 25%-kal, ráadásul gyerekszámtól függetlenül. Az órabér növekedésének üteme egyébként már a szülés előtt lassul némileg, feltehetően amiatt, hogy az anyaságra készülve kevesebb képzésben vesznek részt, vagy kevésbé koncentrálnak a karrierépítésre.

A bérhátránynak sok oka lehet. Az egyik legfontosabb minden bizonnyal az, hogy az otthon maradás alatt az anyák kevésbé tudnak szakmailag fejlődni, mint az ez idő alatt karrierépítésre fókuszáló társaik és a kapcsolati tőkéjük is erodálódhat. Ezen kívül a gyermekneveléssel járó feladatok következtében csökken a rugalmasságuk, ami alacsonyabb teljesítményalapú bérezéshez vezethet. Lehet, hogy kevésbé vágynak előléptetésre, vagy éppen a munkaadójuk gondolja azt, hogy kevésbé alkalmasak vezető pozícióra a gyermektelen jelölteknél.

Érdekesség, hogy ugyan a szerzők szerették volna azt is felmérni a nemzetközi szakirodalom módszertanára támaszkodva, hogy hogyan változik az otthon maradó apák foglalkoztatottsága és jövedelme, hogy ezt aztán össze lehessen hasonlítani az anyává válás hatásaival, az elemzést nem tudták elvégezni. Magyarországon egyszerűen nem volt elég példa az újszülöttel otthon maradó férfiakra.

Menni vagy otthon maradni?

A tanulmány szerint a korábban dolgozó nők 32 százaléka még 6 évvel a szülés után sem tért vissza a munkaerőpiacra. Ez nagyjából hasonló képet mutat, mint egy nemzetközi tanulmány becslése Magyarországra, akik ugyanerre az időtávra 30 százalékkal számoltak, míg 10 év után 22%-ra becsülték az arányt.

Ebben azonban benne vannak azok a nők is, akik további gyerekeket vállaltak, így valószínűleg az 1 gyerekes anyák adatai mérvadóbbak a véglegesen otthon maradók rátájának számszerűsítésére.

Ez alapján nagyjából 15% lehet az az arány, akik a szülés után hosszú távon sem térnek vissza a munka világába.

A gyermek születését követő első két évben csupán 10 százalék kezd újra dolgozni. Közülük az első évben visszatérők órabére elég alacsony, ami arra enged következtetni, hogy valószínűleg anyagi okokból kellett gyorsan munkába állniuk. Ennek pontosan az ellentéte a második évben dolgozni kezdők profilja, ők ugyanis éppen a magas keresetű anyák.

A kor és végzettség sokat számít

A gyermekvállalás hosszú távú bérhatása erősebben érvényesül a fiatalabb anyák körében, míg az idősebb korban szülő nők esetében kisebb vagy akár elhanyagolható a kereseti lemaradás – részben például a már tudatosabb karrierépítés, illetve jobb alkuerő miatt. Míg a 18-27 évesen anyává válók hosszú távon 16,5%-kal keresnek kevesebbet gyermeket nem vállaló társaiknál, a 28-37 éves korban szülőknél az arány 12,2%. Az ennél idősebben életet adóknál a hatás nem szignifikáns. A diplomások is kisebb bérhátrányt szenvednek el, feltehetően a magasabb állásbiztonságuk miatt.

Mit lehetne tenni?

A kutatás világosan megmutatja, hogy az anyává válás jelentős és tartós hátrányt okoz a nők kereseti és foglalkoztatási pályájában Magyarországon. Miközben a jelenlegi ellátórendszer bőkezű támogatást nyújt a gyermekgondozás idejére, a hosszú távollét ára gyakran a karrierlehetőségek, a béremelkedés és a szakmai fejlődés elvesztése.

Ha valóban támogatni akarjuk a családalapítást, akkor nemcsak a gyermekvállalás ösztönzésére, hanem az anyaság utáni visszatérés megkönnyítésére is szükség van.

Ebbe beletartozhat a rugalmas munkavégzési formák elérhetőbbé tétele, a részmunkaidős állások ösztönzése, a bölcsődei férőhelyek bővítése is. Emellett az is segíthetne, ha elérhetőbb lenne hosszabb, vagy akár kötelező apasági szabadság is.

Módszertan
A kutatás több mint százezer magyar nő adatait követte nyomon tizenkét éven keresztül, több állami adatbázis összekapcsolásának segítségével. A szerzők összehasonlították azoknak a nőknek a munkaerőpiaci pályáját, akik gyermeket szültek 2009. április és 2011. december között, olyan hasonló korú és lakóhelyű nőkével, akik ebben az időszakban nem vállaltak gyereket. Az ebben a 3 évben szülő nők 51,4%-a nem vállalt további gyereket (legalábbis a vizsgált időszakban, 2017-ig), míg 37,8%-uk még egy, 9,4%-uk még kettő, 1,4%-uk pedig több további babát is szült.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images