Számos kártyát kijátszhatott volna az EU Trump ellen, de az USA-val kapcsolatos félelme erősebb volt

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Orbán Viktornak, Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök barátjának sok mindent a szemére lehet vetni. A magyar miniszterelnök azonban nem tévedett, amikor rámutatott arra, hogy Trump „megette reggelire” Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét. Elvégre is az EU és az USA között most megkötött kereskedelmi megállapodás tervezete szerint 15%-os vám vonatkozik majd az Egyesült Államokba érkező európai exporttermékek többségére, szemben az Európába érkező amerikai exportra vonatkozó 0%-os vámmal. Egyértelműen Trump nyerte a meccset, 15-0-ra.

Ez a feltűnően aszimmetrikus helyzet messze van attól, amit Európa követelt – nevezetesen, hogy mindkét fél közel 0%-os vámot alkalmazzon.

És ami még rosszabbá teszi a helyzetet, a keretmegállapodás azt is tartalmazza, hogy az EU-nak

• 750 milliárd dollár értékben kell majd energiát vásárolnia az USA-tól,
• és 600 milliárd dollár értékben hajt majd végre beruházásokat az Egyesült Államokban.
• Továbbá az egyezség amerikai gyártmányú katonai eszközök európai megrendelésére is kiterjed.

Természetesen az EU érvelhet azzal, hogy a 15%-os vám sokkal alacsonyabb, mint a Trump által kezdetben követelt 30%-os vám. Ráadásul az energiavásárlásra és a beruházásokra vonatkozó vállalások még mindig csak homályos ígéretek, hiszen sem az Európai Bizottság, sem az EU-tagállamok nem mondhatják meg az európai vállalatoknak, hogy mit vásároljanak vagy hova fektessenek be. Az európaiakat az is vigasztalhatja, hogy egy tervezetről és nem egy aláírt megállapodásról van szó. A megállapodás számos részletét még ki kell dolgozni, és ezek Trumpot kevéssé fogják érdekelni.

Mégis, Trump szemszögéből ez egy nagyszerű eredmény.

Európa semmiképpen sem állíthatja, hogy "nyert". Legjobb esetben is csak a károkat sikerült minimalizálnia.

Von der Leyen gyengén és aggodalmakkal telve érkezett Skóciába; még gyengébben, de megkönnyebbülten távozott onnan.

Az EU másképp is cselekedhetett volna, mert nem számít gazdasági vagy politikai törpének. A világ egyik vezető kereskedelmi hatalma, és Amerika fő kereskedelmi partnere és vezető beszállítója. Amerika importjának mintegy 20%-a Európából származik, ami nagyjából megegyezik a Kínából származó import részesedésével. Ráadásul ezek a kereskedelmi kapcsolatok az amerikai gazdasági tevékenység minden területét érintik. Ellentétben azzal, amit Trump néhány gúnyolódó híve gondolhat, az Európából származó import nem csak luxuscikkeket és a bort jelenti.

Az amerikai feldolgozóipar például sokkal inkább függ az európai feldolgozóipartól, mint fordítva.

Európa számos lapot kijátszhatott volna, és tovább erősíthette volna pozícióját,

• ha összehangolja álláspontját két másik G7-országgal, Japánnal és Kanadával, amelyeknek szintén szembe kell nézniük az USA bullying magatartásával. Az EU lehetőségei azonban itt nem érnek véget.
• Egy másik félelmetes kártya az úgynevezett kényszerítés elleni eszköz (Anti-Coercion Instrument – ACI) lenne, amelyet olyan helyzetekre alkottak meg, amikor „egy harmadik ország nyomást kíván gyakorolni az Európai Unióra vagy annak valamelyik tagállamára, hogy az olyan konkrét intézkedéseket hozzon, amelyek hatással lennének a kereskedelemre és a beruházásokra”. Pontosan ez történt most.

Von der Leyen azonban kezdettől fogva figyelmen kívül hagyta a Bizottság szakértőinek tanácsát, és még elrettentési célból sem hivatkozott az ACI-ra. Ha ezt tette volna, az USA nem vette volna félvállról a fenyegetést, tekintve, hogy Kínával is költséges kereskedelmi háborút folytat. Európával ellentétben Kína minden egyes amerikai eszkalációra ellen-eszkalációval válaszolt, ami olyan helyzetet teremtett, amelyet Trump saját pénzügyminisztere „fenntarthatatlannak” nevezett. A piacok nyomására Trump visszakozott is korábbi álláspontjából, ahogy azt von der Leyen is jól tudja.

De Európa még csak meg sem kísérelte, hogy hatalmi egyensúlyt érjen el Trumppal szemben. Ha Európa jelét mutatta volna arra, hogy kész a további eszkaláció megkockáztatására, amikor Kína ugyanezt tette, Trump sokkal gyengébb helyzetben lett volna. Európa azonban távolról sem úgy viselkedett, mint Kína, hanem inkább úgy, mint Japán, az USA másik jelentős kereskedelmi partnere, amelynek biztonsága Amerikától függ.

Az így létrejött amerikai-európai megállapodás katasztrófa az EU számára, mert megerősíti, hogy

az EU-t végső soron az a félelem vezérli, hogy a jelenlegi veszélyes geopolitikai helyzetben elveszítheti az USA által biztosított védelmet.

Ebből az következik, hogy a folyamatos transzatlanti elköteleződés bármilyen formája – mindegy, mennyire megalázó az – jobb, mint a bizonytalansággal teli függetlenség.

Ebből a szempontból mélységesen igazságtalan lenne az eredményt von der Leyen döntésének tulajdonítani. Két vörös vonalat kell figyelembe vennie: mindenáron meg kell védenie Németország érdekeit, és el kell kerülnie mindenféle szakítást az Egyesült Államokkal. De ha valaki valamit "mindenáron" el akar érni, akkor nincs az a megaláztatás, amit ne fogadna el.

Eközben úgy tűnik, a legtöbb európai vezető nem tudja kezelni a kialakult helyzetet. A jelenlegi világ bonyolultsága túl nagy kihívás számukra, ezért beleegyeznek mindenbe, bármit is követelnek tőlük. Elfelejtették Benjamin Franklin figyelmeztetését, miszerint

az a nép, amely hajlandó egy kis szabadságot feláldozni egy kis biztonságért, egyiket sem érdemli meg, és a végén mindkettőt elveszíti.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Zaki Laïdi
A Sciences Po professzora, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének korábbi különleges tanácsadója.

Címlapkép forrása: EU