Helyre tette a neves közgazdász Trumpot: az új vámpolitika a szegénység tökéletes receptje

Donald Trump elnök új vámjai már most rontják az Egyesült Államok gazdasági helyzetét – mondta el a L’Expressnek adott interjújában Douglas Irwin, a Dartmouth Egyetem politikai gazdaságtan professzora, a vám- és kereskedelempolitika egyik legismertebb amerikai szakértője.

A francia lapnak nyilatkozva úgy fogalmazott:

a munkaerőpiaci adatok egyértelmű lassulást mutatnak, és hosszabb távon szinte bizonyos, hogy a vámok visszafogják az amerikai exportot, miközben megdrágítják az importált termékeket.

Hangsúlyozta, hogy mindez közvetlenül a fogyasztók pénztárcáját terheli majd, főként a szegényebb háztartásokét. Szerinte a vámtarifák valójában regresszív adónak tekinthetők.

Irwin a L’Express-nek azt fejtegette, hogy bár Trump és támogatói az ipar újjáéledését és a kereskedelmi mérleg helyreállítását ígérik, a valóság jóval összetettebb. Kiemelte, hogy a mai globális gazdaságban az áruk jelentős része köztes termékekből és alkatrészekből áll, így a vámok emelése azokra az amerikai gyártókra is visszaüt, akik ezeket az inputokat használják. Felidézte: a The Wall Street Journal nemrég arról írt, hogy a Ford komoly versenyhátrányba került, mert az importált acélért és alumíniumért 50 százalékos felárat kénytelen fizetni, miközben külföldi versenytársai nem.

Irwin szerint ez épp az ellenkezője annak, amit Trump ígért, hiszen a vámok a hazai cégek versenyképességét rontják.

A L’Express kérdésére, hogy Trump vámpolitikája új korszakot jelent-e az amerikai kereskedelempolitikában, Irwin úgy válaszolt, hogy bár túl korai végleges ítéletet mondani, egyértelmű törés látszik a második világháború óta jellemző amerikai irányvonalhoz képest. Kifejtette, hogy a hagyományos értelemben vett „reciprocitás” a vámok kölcsönös csökkentését jelentette, míg Trump ezt inkább a kereskedelmi mérleg szigorú egyensúlyával azonosítja.

A professzor szerint ez a megközelítés destruktív és eredménytelen, ezért egyesek már a „megtorlás korszakáról” beszélnek.

Irwin a L’Express-nek azt is elmondta, hogy a változás egyik fő oka az Egyesült Államok és Kína közötti növekvő rivalizálás. Washingtonban, mint fogalmazott, széles körben osztják azt a nézetet, hogy a gazdasági összefonódás Pekinggel nem kívánatos. Ezzel szemben Trump Európára, Kanadára, Japánra, Mexikóra és más szövetségesekre kivetett vámjai sokkal kevésbé élveznek politikai támogatást, ezért nem kizárt, hogy egy jövőbeli kormányzat eltörli őket. Ugyanakkor figyelmeztetett:

az amerikai politikai rendszer tehetetlensége miatt a bevezetett intézkedések visszavonása nehézkes, amint azt a harmincas évek vámpolitikája is bizonyította.

Az interjúban Irwin arról is beszélt, hogy meglepte az Európai Unió engedékeny magatartása Trump július 27-én kiharcolt megállapodásával szemben. Úgy vélte, hogy Brüsszel elsősorban időt akart nyerni, hogy elkerülje az újabb amerikai követeléseket, ám ezzel elveszítette alkuerejét. Hozzátette: Kína ezzel szemben azonnal visszavágott Trump április 2-i, „Felszabadulás Napjának” nevezett bejelentésére, ami végül kiegyensúlyozottabb tárgyalási helyzetet teremtett számára. Irwin szerint az EU túl későn reagált, így kedvezőtlen feltételekbe kényszerült, magasabb vámok mellett, valós ellentételezés nélkül.

A professzor ugyanakkor jelezte a L’Express-nek, hogy az EU elméletileg rendelkezik elegendő kereskedelmi erővel, de Trump hajlandósága a vámtarifák drasztikus emelésére erősen korlátozta mozgásterét.

Rámutatott arra is, hogy a Bizottság tisztában volt az európai autóipar sebezhetőségével, ezért Brüsszel inkább a stabilitás megőrzésére törekedett.

Ezt geopolitikai szempontok is erősítették, hiszen a tagállamoknak fontos volt, hogy az Egyesült Államok fenntartsa katonai támogatását Ukrajnának.

Irwin végül arra figyelmeztetett, hogy az EU-nak érdemes diverzifikálnia kereskedelmi kapcsolatait más régiókkal, és folytatnia a már megkötött szabadkereskedelmi egyezmények gyakorlatát, amelyet az elmúlt hónapokban fel is pörgettek Brüsszelben. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az európai belső piac további liberalizációja legalább olyan nagy gazdasági előnyökkel járhatna, mint az új külső megállapodások. Zárásként azt mondta: a világháború utáni európai gazdasági sikerek alapját a kereskedelmi nyitottság adta, míg a 20-as és 30-as évek protekcionizmusa súlyos gazdasági és politikai következményekkel járt. Mint fogalmazott:

a WTO lebontása és a bezárkózás a jövőbeni amerikai elszegényedés tökéletes receptje.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images