Szabó Gergely: elérhettünk a stratégiai inflexiós ponthoz

Stratégiai inflexiós ponthoz értünk?

Van olyan pont a vállalatok életében, amikor a fundamentális változások kikényszerítenek egy teljesen új irányt. Egy ilyen helyzetben egyszerűen fogalmazva ha ugyanazt csinálja a cég, mint addig, akkor el fog tűnni, vagy jelentéktelenné válik. Az ilyen pontokra vannak pozitív és negatív példák a történelemben – elég a Netflixre gondolni pozitívként, vagy a Nokiára negatívként. Az energetikai iparágban nehéz felismerni, hogy ilyen ponthoz jutottunk-e, és új egyensúly felé tartunk-e, márpedig ha csak utólag vesszük észre, akkor már késő lesz. Három fő megatrend befolyásolja a képet, ezek mentén juthatunk erre a stratégiai inflexiós pontra.

Első körben mára az adatalapú működés, az AI és a digitalizáció alapjaiban határozza meg az üzleteket – ezzel együtt kell élni, ez itt van, mondja a vezető. Vannak, akik szerint olyan hatása lesz mindennek az iparágra, mint amilyen az interneté volt.

A másik ilyen megatrend a geopolitikai eszkaláció és annak következményei – ráadásul nem a megoldás felé haladunk, hanem a szélesebb eszkaláció irányába. Egyre több gócpont alakul ki, ami akár „tökéletes vihart” is előidézhet.

A harmadik trend a „zöld új világ”: itt két világ harcol egymással – egyrészt az, hogy hogyan tudunk a gyermekeinknek fenntartható jövőt teremteni, a másik oldalon pedig ott vannak a versenyképességi kérdések. A vezető szerint az a kérdés, hogy a moralitás vagy a realitás fog-e győzni. Ha a legerősebb szereplő áll bele az előbbibe, akkor abba az irányba fog elmozdulni a világ.

De ha egy marginális szereplő tesz így, akkor a többiek nem fognak mozdulni, ez a marginális szereplő pedig lemarad. Nos, ez a marginális szereplő jelenleg Európa.

Nem szép a gáz jövője

A villamos energia és a gáz szerepe fundamentális változáson megy keresztül. Öt-tíz éve még kiegyenlített helyzet volt a kettő között, mára viszont eltolódott az egyensúly a villany irányába. Bár lesz földgáz 10–20 év múlva is, de a villanyhoz képest marginalizálódni fog. Minden jövőt érintő, alapvető kérdés a villany körül fog fókuszálódni, véli a vezető.

Fontos azonban kiemelni, hogy fundamentális különbség van a gáz és az áram között: míg gázban 3–4 nagyon okos emberrel ki lehet találni mindent, a villanyban viszont nem

– ott egy nagyon jó minőségű rendszerre is szükség van.

A gáz tehát elsősorban OPEX-, a villany pedig CAPEX-jellegű biznisz.

Gázpiaci fókuszsal folytatva elmondta:

mára az amerikai LNG határozza meg az európai piaci árazást.

Két érdemi kínálati sokk maradt Európában: az egyik a vezetékes orosz gáz, a másik az orosz LNG helyzete. Ezzel szemben több kereslet oldali sokk látható, és ezek a fontosabbak – többek között az adatközpontok megugró energiaigényére lehet itt gondolni, illetve arra, hogy Ázsiában konjunktúra-vezérelt földgázfogyasztás van, ami elszívja a globális LNG-piacról a volumeneket.

Nem túl kellemes a jövőkép a földgáz esetében

– összegezte.

Miről volt még szó?

Ezeken felül a beruházások borús helyzetéről is beszélt Szabó Gergely, konkrét példákkal szemléltetve a hiányosságokat, illetve lehetőségeket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a kialakuló új egyensúlyban milyen lehetséges, konkrét válaszok vannak.

Az egyik leglényegesebb: el kell fogadni az amerikai LNG ármeghatározó szerepét

és hosszútávú, Henry Hub index alapú földgázértékesítésre van szükség az európai ipari ügyfelek számára.

Mind a hosszútávú árelőnyök, mind az árstabilitás szempontjából sokkal jobb megoldás az ügyfeleknek, mint az európai Buyers’ indexek.

Címlapkép forrása: Portfolio