Kína bekeményít: gazdasági össztüzet zúdít szomszédjára Tajvan miatt

Ezen a héten Peking kereskedelmi sortüzet nyitott Tokióra: kedden exportkorlátozást hirdetett minden Japánba irányuló, katonai használatra is alkalmas szállítmányra, ami az export 40 százalékát is érintheti. Közben azzal fenyeget, hogy szorosabb ellenőrzés alá vonja a ritkaföldfémek kivitelét is, ami elengedhetetlen a szigetország autóiparának. Ezek után szerdán bejelentették, hogy dömpingellenes vizsgálatot indítanak egy chipgyártáshoz szükséges anyagra vonatkozóan, ezzel a Japán gazdaság egy másik ágazatát célba véve.

A lépéseket Kína Takaichi Sanae Japán miniszterelnök tavalyi, Tajvannal kapcsolatos megszólalásával indokolja. A miniszterelnök még novemberben a japán parlamentben azt mondta, hogy egy Tajvan elleni kínai támadás akár "a túlélést fenyegető helyzetnek" is minősülhet, így Japán részéről adott esetben katonai válaszlépéseket is kiválthat. A kijelentés felbőszítette a kommunista vezetést, ami nem ismeri el Tajvan függetlenségét. A külügyminisztérium akkor úgy reagált, hogy a megjegyzések "alapvető károkat okoztak a Kína-Japán kapcsolatok politikai alapjában", majd fokozták a katonai jelenlétüket a vitatott tengeri térségekben, megtiltották a japán tengeri ételek behozatalát és felszólították a lakosságot, hogy ne látogassanak a szomszédos országba. A lépés után nagyjából 500 ezer ember mondta le az utazását, jelentős veszteségeket okozva a japán turisztikai szektornak.

Ha megtámadják Tajvant, Japán is bevonódik?

A miniszterelnököt november 7-én a japán parlamentben arról kérdezték, hogy milyen eseményeket lehetne a jelenlegi törvények szerint "túlélést fenyegető szituációnak" tekinteni. A kérdés azért lényeges, mivel Japán a második világháború után olyan alkotmányt fogadott el, ami szerint katonai erőt kizárólag akkor alkalmazhatnak, ha magát a szigetországot támadják meg. Egy 2015-ös módosítás ezt bővítette ki egy másik opcióval, ami akkor is lehetővé teszi az Önvédelmi Erők bevetését, ha egy Japánnal szoros kapcsolatot ápoló nemzet kerül szorult helyzetbe és a segítség szükséges Japán függetlenségének és a lakosság jóllétének megőrzéséhez. Miután Takaichi különböző lehetőségeket vázolt fel arról, hogy Kína hogyan foglalhatná el Tajvant, azt mondta:

Ha hadihajókat alkalmaznának, és erővel tengeri blokádot létesítenének, akkor az szerintem bármilyen mérték szerint túlélést fenyegető szituációnak minősül

– tehát teljesülne a haderő bevetésének feltétele.

Egy esetleges tajvani inváziónak már csak a földrajzi közelség miatt is súlyos következményei lehetnének Japánra nézve. Az országnak nagyon fontosak a vízi kereskedelmi útvonalak, emellett japán állampolgárok százezrei laknak Tajvanban vagy ingáznak oda. Ráadásul Japán területén amerikai katonák tízezrei állomásoznak. Így ha az USA esetleg a konfliktusba való katonai beavatkozás mellett döntene, tovább nőne a veszélye annak, hogy az ország belesodródik a háborúba.

Tehát érthető a japán miniszterelnök aggodalma, a kijelentése azonban némileg eltér Japán (és az USA) Tajvannal kapcsolatban kialakított több évtizedes kommunikációs stratégiájától. A két állam ugyanis direkt fenntart bizonyos ambivalenciát. Igyekeznek elkerülni az egyértelmű nyilatkozatokat arról, hogy Tajvan segítségére sietnének-e egy kínai támadás esetén.

Takaichi a fentebbi megjegyzését a kínai büntetőintézkedések ellenére sem vonta vissza, azonban úgy nyilatkozott: "Egy valamelyest konkrét választ adtam egy legrosszabb forgatókönyv megfontolása közben. Mostantól tartózkodni fogok a specifikus szituációkról való explicit kijelentésektől."

Az ütni akarás és nagyrészt az ütőkártyák is hiányoznak

Az előbbi idézet is mutatja, hogy a japán fél inkább csillapítaná a konfliktust. Kína már 2010-ben is bevetett ritkaföldfém-korlátozásokat Japán ellen egy korábbi vita során, azonban Tokió akkor sem reagált sokkal többel elítélő mondatoknál. Hagyományos büntetőintézkedések helyett inkább a ritkaföldfém-behozataluk diverzifikációjának érdekében indítottak állami programot. A reakció így valószínűleg most is hasonló lehet: felháborodott nyilatkozatok és a Kínától való függőség hosszútávú csökkentése érdekében tett lépések. Emellett minden bizonnyal a szövetséges USA kiállását és nyomásgyakorlását is megpróbálják elérni.

A japán–kínai gazdasági kapcsolatok súlya egyértelműen Peking javára billen, ami korlátozza Tokió mozgásterét egy nyílt gazdasági konfliktusban. Kína Japán legfontosabb kereskedelmi partnere, miközben Japán "csak" a második legnagyobb exportpiaca Kínának, a kínai kivitel mintegy 4 százalékát felszívva. Ez ugyan nem tűnik meghatározó aránynak, de egy olyan időszakban különösen érzékeny pont, amikor a kínai gyártókat egyre erősebb globális kereskedelmi feszültségek és keresleti problémák sújtják. Emellett Japán Kína harmadik legnagyobb importforrása is: a kínai behozatal 6,3 százaléka érkezik Japánból, döntően gépek és elektronikai berendezések formájában. Ez a kölcsönös függés azonban összességében Kína számára kedvezőbb, mivel Japán teljes külkereskedelmében jóval nagyobb a kínai kitettség.

Ugyanakkor Japán kezében van néhány olyan stratégiai eszköz, amellyel érzékenyen érintheti Kínát, különösen a technológiai ellátási láncok terén. Tokió globálisan domináns szerepet tölt be több kritikus félvezető-alapanyag piacán: az avanzált fotoreziszt anyagok és egyes csomagolási megoldások mintegy 90 százalékát japán cégek állítják elő. Ezek nélkülözhetetlenek a csúcskategóriás chipek gyártásához, és éppen azokban a szegmensekben jelentenek szűk keresztmetszetet, ahol Kína a technológiai önellátás megteremtésére törekszik – hívta fel a figyelmet a Bloomberg.

Egy célzott exportkorlátozás – különösen az Egyesült Államokkal és Hollandiával összehangolva – komoly stratégiai csapást mérhetne Peking félvezető-ambícióira.

Ez az egyik kevés olyan nyomásgyakorlási lehetőség, amellyel Japán valódi, hosszabb távú gazdasági és technológiai fájdalmat tudna okozni Kínának. A használatát azonban minden bizonnyal nagyon alaposan megfontolja a tokiói vezetés, mivel szinte biztos, hogy további kínai büntetéseket vonna magával.

Miért eszkalálja a konfliktust Kína?

Sanae Takaichi megjegyzései azért váltottak ki éles reakciót Pekingből, mert Kína Tajvant elveszett, de hozzá tartozó területnek tekinti, amelynek "újraegyesítése" belügynek számít. Ezért a kínai vezetés minden olyan külföldi nyilatkozatot, amely Tajvan védelméről vagy támogatásáról szól, szuverenitása megsértéseként értelmez. A sziget 1895-ben került japán fennhatóság alá a kínai–japán háború után, majd Japán 1945-ös vereségét követően a Kínai Köztársaság vette át az irányítását. A kínai polgárháború végén, 1949-ben Csang Kaj-sek kormánya Tajvanra menekült, miközben a szárazföldön megalakult a Kínai Népköztársaság, amely azóta is saját területének tekinti a szigetet.

A 23,5 milliós lakosságú sziget stratégiai jelentősége tovább erősíti Peking reakcióit. A kínai kommunista vezetés számára a sziget feletti ellenőrzés kulcsfontosságú a "megaláztatás évszázadának" lezárásában és a nemzeti szuverenitás helyreállításában. A kifejezés az 1840-es évektől 1940-es évekig tartó időszakra utal, ami alatt Kína sorozatos vereségeket szenvedett el a nyugati hatalmaktól, Oroszországtól és Japántól. Ezzel szemben az Egyesült Államok és Japán Tajvant a térség tengeri útvonalait védő szigetlánc egyik pilléreként látja, miközben a sziget a globális félvezető-ellátás egyik központja és Ázsia egyik legsikeresebb demokráciája. Ez nemcsak geopolitikai, hanem ideológiai kihívást is jelent Peking számára, ami bizonygatja, hogy a nyugati intézményrendszer összeegyeztethetetlen a kínai kultúrával.

A mostani, ritkaföldfémekkel és más stratégiai termékekkel kapcsolatos korlátozások szigorításának lebegtetése emellett üzenetet küldenek Washingtonnak is, különösen Donald Trumpnak, aki korábban azt állította, hogy rendezte a ritkaföldfémek ügyét Kínával.

Egy másik fontos cél a szövetségi rendszerek megbontása lehetett – állította a Bloomberg. Az exportkorlátozások bejelentésének időzítése arra utal, hogy Peking tudatosan igyekszik éket verni Japán és Dél-Korea közé, vagy legalábbis gyengíteni a háromoldalú amerikai–japán–dél-koreai együttműködést. Nem véletlen, hogy a bejelentések órákkal azután érkeztek, hogy Li Dzsemjong dél-koreai elnök baráti gesztusok közepette találkozott Hszi Csin-pinggel Pekingben – éles kontrasztot teremtve egy Camp Davidben alig néhány éve rendezett diplomáciai csúcson demonstrált egységgel. Kína ezzel azt sugallja, hogy kész jutalmazni a pragmatikusabb partnereket, miközben bünteti azokat, akik nyíltan megkérdőjelezik geopolitikai törekvéseit.

A nagy kérdés továbbra is az, hogy Kína valóban kész-e katonai erővel fellépni Tajvan ellen, és ha igen, mikor.

Erre ma még senki sem tud biztos választ adni. Az azonban egyre világosabb, hogy Peking magabiztosabbá válik, és mind kevésbé tolerálja azokat a megjegyzéseket, amelyek kétségbe vonják Tajvanra vonatkozó igényét. A mostani exportkorlátozások nem csupán gazdasági eszközök, hanem annak előjelei, hogy Kína egyre keményebb és türelmetlenebb stratégiát követ a számára létfontosságú szuverenitási kérdésekben.

Címlapkép forrása: Antoine Gyori - Corbis/Corbis via Getty Images