A Warshról folyó vita nagy része a kamatpolitikára vonatkozó ajánlásaira összpontosult, amelyek a politikai széljárásnak megfelelően változtak. Ez a diskurzus azonban egy nem lényeges tényezőt nagyított fel, hiszen a Fed kamatpolitikáját a Nyíltpiaci Bizottság határozza meg, ahol a Fed elnökének hangja csak egy a sok közül.
Az elnök hangja a leghangosabb, de ez nem jelent semmire garanciát. G. William Miller 1979-ben alulmaradt a szavazás során, amikor ellenezte a Fed diszkontkamatának emelését. (Miller a Federal Reserve Boardban, nem pedig a Nyíltpiaci Bizottságban maradt alul, mivel a Board hozza meg a végső döntést a diszkontkamatról.) A nagytekintélyű Fed-elnököt, Paul Volckert pedig 1986-ban szavazták le, amikor ellenezte a kamatvágást.
Egyik eset sem rontotta a Fed hírnevét, bár mindkettőnél csökkent az elnök befolyása. Mind Miller, mind Volcker nem sokkal később távoztak posztjukról, ami figyelmeztető jel lehet Warsh számára. A következő elnöknek konszenzust kell kialakítania, hogy ne váljon egy újabb Millerré.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
