A teljes világgazdaság megrogyasztásával fenyeget a közel-keleti konfliktus

Az iráni katonai, nukleáris és vezetési célpontok elleni koordinált támadások – köztük Ali Hámenei ajatollah legfelsőbb vezető feltételezett likvidálása – alapvető sokkot jelentenek az iráni politikai rendszer számára - áll az ING Bank friss elemzésében. Mindezt alig néhány nappal azután történt, hogy Genfben lezajlott a nukleáris tárgyalások harmadik fordulója, amelyről az ománi közvetítő még jelentős előrelépésről számolt be. Washington azonban nyilvánvalóan másként értékelte a helyzetet. Donald Trump amerikai elnök az iráni néphez intézett felhívásával, valamint Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök egzisztenciális fenyegetés elhárításáról szóló nyilatkozatával a rezsimváltás immár nyílt célkitűzéssé vált. Ez történelmi távlatban is rendkívül kockázatos lépésnek tekinthető.

A piacok szempontjából a kulcskérdés egyszerű: napok alatt véget ér a konfliktus, vagy egy egész régiót magával rántó, elhúzódó háborúvá szélesedik?

• Az első forgatókönyv szerint az amerikai–izraeli csapások négy-hét nap alatt felszámolják a kijelölt katonai célpontokat, majd de facto tűzszünet áll be, a Hormuzi-szoros forgalma pedig fennakadásokkal ugyan, de működik. Ebben az esetben az olajár átmeneti megugrásán és a menekülőeszközökben megjelenő feláron túl nincs tartós makrogazdasági hatás.
• A második, súlyosabb szcenárióban – amelyre Irán eddigi, tíz országot érintő gyors megtorlása utal – a konfliktus elhúzódik. Irán aszimmetrikus gazdasági hadviselésbe kezdhet, amely magában foglalhatja a tartályhajók elleni tartós támadásokat, a húszik aktivizálását a Vörös-tengeren, valamint a Hormuzi-szoros forgalmának akadályozását. Egy olyan szűk keresztmetszet akár részleges megzavarása is, amelyen naponta 20 millió hordó olaj és évi több mint 100 milliárd köbméter LNG halad át, történelmi léptékű kínálati sokkot okozna.

A globális kereskedelem a lehető legrosszabb pillanatban szenvedi el ezt a csapást. A Trump-kormányzat vámpolitikája, valamint a Covid-járvány és az orosz–ukrán háború óta tartó ellátási lánc töredezettség után az aktív hadszíntérré vált Hormuzi-szoros térségében máris emelkednek a hajózási biztosítási díjak. A hajók kénytelenek vesztegelni vagy útvonalat módosítani, a Perzsa-öböl feletti légtérzár pedig az Európa és Ázsia közötti légi közlekedést zavarja meg. Az ING Bank szakértői szerint

Elhúzódó konfliktus esetén a megugró energiaköltségek, a logisztikai zavarok és az általános bizalomvesztés együttesen érezhetően visszavetnék a világkereskedelmet.

Az eurózóna a leginkább kitett nagy gazdaság, mivel gyakorlatilag teljes egészében olajimportra szorul, és LNG-beszerzéseinek jelentős része is a Perzsa-öbölből érkezik. Az energiaár-sokk a védővámokkal és a bizonytalansággal párosulva megidézheti a 2021–2023-as energiaválság emlékét, bár két fontos különbség van.

Egyrészt Európának most nem egyetlen nagy beszállítóról kell leválnia, másrészt a válság a tél végén, és nem az elején köszönt be.

Egy ilyen helyzetben az elhúzódó háború valódi dilemma elé állítaná az Európai Központi Bankot: a szolgáltatások inflációja továbbra is makacs, az olajsokk pedig tovább gerjesztené a pénzromlást, miközben a növekedési kilátások romlanak. Kamatemelésre valószínűleg csak akkor kerülhet sor, ha a gazdaság egyértelmű ellenálló képességet mutat.

Az Egyesült Államokban a magasabb olajár súlyosbítaná a megélhetési válságot, és a Fed számára is megnehezítené a további kamatcsökkentések indoklását, bár paradox módon az amerikai olajtermelők profitálnának a helyzetből.

Ázsia különösen sebezhető a Perzsa-öbölből származó olajimporttól való erős függőség miatt, amely Japán és a Fülöp-szigetek esetében megközelíti a 90 százalékot.

Ami a pénzpiaci hatásokat illeti, egy elhúzódó konfliktus esetén az olajár akár a 100–140 dolláros sávba emelkedhet.

Amennyiben a piac a katari LNG-kínálat tartós kiesését kezdi árazni, az irányadó európai gázár (TTF) megközelítheti a megawattóránkénti 80–100 eurós szintet. A devizapiacokon a 2022. márciusi forgatókönyv ismétlődhet meg: az amerikai energiafüggetlenségnek köszönhetően a dollár erősödhet a fosszilis energiát importáló európai és ázsiai devizákkal szemben. Az euró és a jen tartós nyomás alá kerülhet, a feltörekvő piaci devizák carry trade pozíciói pedig hirtelen fordulatot vehetnek.

Európában a magyar forint az egyik legsérülékenyebb fizetőeszköz, de a török líra körüli túlzsúfolt pozíciók kezelhetősége is kérdésessé válhat, így a dollárból a feltörekvő piacokra áramló tőke idei trendje megfordulhat.

Az energiapiaci kockázatokat érdemes a 2022-es orosz–ukrán háborús sokkhoz viszonyítani. A Hormuzi-szoros teljes blokádja a globális olajkínálat 15–20 százalékát veszélyeztetné, szemben az orosz invázió idején kockázatossá vált 7–8 százalékkal. Bár az OECD-készletek jelenleg mintegy 200 millió hordóval magasabbak, mint 2022 elején voltak, egy kéthetes teljes blokád ezt a biztonsági tartalékot lényegében felszámolná. A földgázpiacon akár évi 125 milliárd köbméter LNG-forgalom is veszélybe kerülhet, ami a globális kereskedelem 22 százalékát teszi ki. A 2025 eleje óta beindult, főként amerikai exportkapacitás-bővülés pedig rövid távon messze nem elegendő a potenciális öbölbeli kiesés pótlására.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images