Kiderült, mi Kína igazi gyenge pontja – és ez most mindent megváltoztathat

A támadások napján Kína órákon át kivárt, mielőtt nyilvánosan állást foglalt volna. Közölte, hogy "rendkívül aggasztónak" tartja a fejleményeket, a hadműveletek azonnali leállítására és a párbeszéd folytatására szólított fel. Másnap Vang Ji külügyminiszter elfogadhatatlannak nevezte a csapásokat. Tényleges beavatkozásra azonban semmi nem utalt – ahogyan korábbi hasonló válságok idején sem.

Peking számára különösen kényes a helyzet, mivel hamarosan sor kerülhet Donald Trump amerikai elnök pekingi látogatására.

Elemzők szerint Kína és az Egyesült Államok viszonya – a kereskedelemtől a tajvani kérdésig – összehasonlíthatatlanul fontosabb Peking számára, mint az Iránhoz fűződő kapcsolatok.

George Chen, a The Asia Group tanácsadó cég partnere úgy véli: bár Irán ügyében várható némi diplomáciai szócsata Washington és Peking között, egy újabb nyílt konfliktus kiélezése Trumppal szemben jóval több kárt okozna Kínának, mint amennyi hasznot hozna. Az amúgy is meglehetősen bonyolult viszonyhoz nem fogják hozzácsapni még Iránt is, erre egyik fél sem hajlik, tette hozzá, megtoldva annyival, hogy

ettől még benne van a pakliban Trump látogatásának elhalasztása.

Kína katonai ereje az elmúlt években jelentősen nőtt, közös hadgyakorlatokat tartott Iránnal, és 2017-ben katonai támaszpontot létesített Dzsibutiban.

Stratégiai fókusza azonban továbbra is elsősorban Ázsiára irányul, Tajvantól a Dél-kínai-tengerig.

William Yang, az International Crisis Group nevű civil szervezet elemzője szerint Peking az afganisztáni és iraki amerikai háborúkat elrettentő példának tekinti.

Kína nem szívesen vetíti ki katonai erejét közvetlen szomszédságán túlra, és nem is hajlandó biztonsági garanciavállaló szerepet játszani olyan instabil régiókban, mint a Közel-Kelet,

– tette hozzá. A lap megjegyzi, hogy míg Kína diplomáciai és gazdasági támogatást nyújtott Oroszországnak és Venezuelának, elkerülte a katonai beavatkozást Ukrajnában és Latin-Amerikában.

Craig Singleton, a Foundation for Defense of Democracies kutatója szerint Kína tartózkodó hozzáállása jól mutatja globális befolyásának korlátait.

Peking ki tudja fejezni a nemtetszését, de érdemben nem képes visszatartani vagy befolyásolni az amerikai–izraeli katonai fellépést

– fogalmazott.

Az iráni olajkivitel kiesése egyelőre nem okoz komoly fennakadást Peking számára.

Kína tavaly naponta mintegy 1,4 millió hordó iráni olajat importált, ami tengeri olajbehozatalának nagyjából 13 százalékát tette ki.

A Kpler adatelemző cég becslése szerint a már úton lévő szállítmányok négy-öt hónapra elegendőek, ami időt ad a kínai finomítóknak alternatív források – elsősorban kedvezményes orosz olaj – felkutatására. Ennél nagyobb aggodalomra ad okot a Hormuzi-szoros esetleges iráni lezárása, valamint a Perzsa-öböl menti terület cseppfolyós földgázt (LNG) feldolgozó létesítményei elleni támadások. A QatarEnergy, Kína egyik fő LNG-beszállítója hétfőn leállította a termelést, miután létesítményeit támadás érte.

Elemzők abban is egyetértenek, hogy Kína nem fog fegyvert szállítani Iránnak.

„A konkrét katonai segítségnyújtás, ha egyáltalán lesz ilyen, a meglévő hosszú távú védelmi kereskedelmi megállapodásokra korlátozódna, nem pedig a gyors harctéri támogatásra, és Peking érdeke, hogy elkerülje a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, korlátozná azt” – mondta Muhammad Zulfikar Rakhmat, az indonéziai Gazdasági és Jogi Kutatóközpont kutatója.

Bár az iráni rakétaprogram jelentős részben kínai technológián alapul, Peking az óvatosságot részesíti előnyben, hogy elkerülje a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal – miközben éppen Washingtont bírálja amiatt, hogy fegyvereket szállít Ukrajnának.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images