Újabb sokk várhat a világgazdaságra a közel-keleti krízis elhúzódása esetén

A legkomolyabb aggodalom az iráni válaszlépések kiszámíthatatlansága körül forog. Ha az iráni vezetés – saját fennmaradását fenyegetve érezve – a szomszédos országok, például Katar vagy Szaúd-Arábia olaj- és gázlétesítményei ellen intézne csapásokat, az egész régió energiatermelése veszélybe kerülhet.

Bármilyen esemény, amely kiterjeszti a konfliktust vagy az olaj- és gázellátást veszélyezteti, az energiaárak emelekedéséhez, és ezen keresztül az infláció fűtéséhez vezet. Ez a világ központi bankjait kamatemelésre késztetheti, aminek következtében a hitelezés megdrágul, a háztartások fogyasztása, az üzleti beruházások csökkennek - ez a recesszióhoz vezető jól kijárt ösvény.

Kenneth Rogoff, a Harvard Egyetem közgazdászprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza arra figyelmeztetett, hogy igen érzékeny időszakot élünk. Nem osztja a konszenzust sem, hogy ez a konfliktus hamar véget fog érni. Ehelyett Ferenc Ferdinánd, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösének meggyilkolását hozta fel példának - akkor sem sejtette senki, milyen makrogazdasági következményei lesznek ennek

Amikor az első világháború kitört, mindenki azt hitte, hogy egy hónap alatt véget ér

- emlékeztetett.

A Közel-Kelet adja a világ kőolajtermelésének mintegy 30, a földgáztermelésének pedig 17 százalékát, az olajszállítmányok nagyjából egyötöde pedig a Hormuzi-szoroson halad át.

Hétfőn a kockázat kézzelfoghatóvá vált: a katari állami olajvállalat bejelentette, hogy a Hormuzi-szoroson áthaladó szállításokat fenyegető veszélyek miatt leállítja a cseppfolyósított földgáz (LNG) termelését. A hír egyetlen nap alatt 50 százalékkal megemelte az európai gázárakat, miközben az olajárak átmenetileg több mint 10 százalékot ugrottak.

Az 1970-es évek olajválságaihoz képest most némileg kedvezőbb a kiinduló helyzet. Az OPEC+ már ígéretet tett a kieső mennyiségek pótlására, és az amerikai kitermelés növekedésének köszönhetően a globális kínálat alapvetően meghaladja a keresletet. Az elmúlt évtizedek energiadiverzifikációs törekvései – különösen Kína és Európa jelentős szél- és napenergia-beruházásai – szintén enyhíthetik a sokkhatást.

A világ azonban továbbra is erősen függ a fosszilis energiahordozóktól.

Ha a finomítókat is károk érnék, az a petrolkémiai termékek, köztük a műtrágyák gyártását is visszavetné, ami az élelmiszerárak emelkedéséhez vezethet.

A legkiszolgáltatottabb térségek Európa és Kelet-Ázsia, amelyek nagymértékben függnek az importált energiától, miközben gazdaságukat egyidejűleg a Donald Trump nevével fémjelzett kereskedelmi háború is terheli. Kína különösen sebezhető, mivel olajimportjának több mint 13 százaléka Iránból származik, ráadásul már most is ingatlanpiaci válsággal küzd.

India helyzete más szempontból kritikus. A kormány azzal próbált engedményeket kicsikarni a Trump-adminisztrációtól, hogy mérsékli az orosz olajvásárlásokat, és a kieső mennyiséget öbölbeli szállítókkal pótolja – most éppen ezek a források kerültek veszélybe. További kockázat, hogy az Öböl-államokban dolgozó mintegy kilencmillió indiai vendégmunkás hazautalásai adják az összes indiai pénzátutalás 38 százalékát.

Az Egyesült Államok mint a világ legnagyobb kőolajtermelője és LNG-exportőre látszólag védettebb helyzetben van, de az amerikai fogyasztók így is magasabb üzemanyagárakkal szembesülnének, ami tovagyűrűzne az egész gazdaságban.

Kenneth Rogoff arra is figyelmeztetett, hogy hosszabb távon az Egyesült Államoknak a fegyverkészleteit is pótolnia kell majd. Ez tovább növeli az államadósságot, és tartósan magasabb inflációhoz, illetve kamatszinthez vezethet.

Ez már borítékolható

– fogalmazott Rogoff.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images