A függetlenségért küzdő Skót Nemzeti Párt (SNP) már korábban ígéretet tett arra, hogy új népszavazást rendeznek a skót függetlenség kérdéséről, amennyiben abszolút többséget szereznek a skót parlamentben. A hétvégén véglegesített eredmények tükrében az SNP 64 helyet szerzett meg a 129 tagú skót parlamentben. Ezzel ugyan egy képviselő híján nem sikerült elérni az abszolút többséget, de a 8 mandátummal rendelkező Zöldekkel együtt így is többségbe kerültek a függetlenséget támogató skót pártok.
Ez tehát elegendő szavazatot jelentene egy esetleges függetlenségi népszavazást célzó törvényjavaslat elfogadásához.
Nicola Sturgeon az SNP színeiben újraválasztott skót miniszterelnök pedig már jelezte is, hogy a vonatkozó törvénytervezetet jövő tavasszal a skót parlament elé terjeszthetik, amint az ország kilábalt a koronavírus-járványból. Magára a népszavazásra egyébként az SNP tervei szerint még a ciklusuk első felében, várhatóan 2023 végén kerülne sor.
A Reuters gyűjtése alapján megnéztük, hogy mekkora esély van arra, hogy a jövőben újra népszavazást rendezzenek Skóciában az Egyesült Királysággal való szakításról.
Mit jelentene egy sikeres népszavazás?
Amennyiben a skótok támogatnák a függetlenséget, úgy ez jelentené a legnagyobb csapást az Egyesült Királyságra nézve a száz évvel ezelőtt kivívott ír függetlenség óta. Ráadásul az Egyesült Királyságnak saját egységének megőrzése mellett a koronavírus-járvány, illetve a skótok által egyértelműen elutasított Brexit következményeire is fókuszálni kell a jövőben.
Annyi bizonyos, hogy a skót függetlenség egy 1707 óta érvényben lévő uniót bontana fel a két ország között, jóllehet Anglia és Skócia már régebb óta, 1603-tól kezdve közös uralkodóval rendelkezik. A közös történelmi múlt mellett nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az Egyesült Királyság nemzetei együttvéve egy 3000 milliárd dolláros gazdaságot alkotnak, amelyet bizonyára hátrányosan érintene egy szakítás.
Milyen módon valósulhat meg a szakítás?
A skót decentralizációról szóló törvény szerint (Scotland Act 1998), amely egyébként a skót parlamentet is létrehozta és számos jogosítványt utalt hatáskörébe a Londonban székelő brit parlamenttől, minden olyan kérdés, amely Skócia és Anglia királyságainak unióját érinti kizárólagosan a brit parlament jogkörébe tartozik.
A fent említett törvény előírásainak megfelelően elméletben megrendezhető egy népszavazás a függetlenség tárgyában, ehhez azonban a brit parlament jóváhagyása is szükséges
Ugyanezen szabályok mentén tartották meg a 2014-es referendumot is, ahol a skótok többsége, 55-45% arányban végül a maradás mellett döntött.
A brit kormány szerint a skót decentralizációról szóló törvény alapján egyértelműen London joga azt eldönteni, hogy a skótok rendezhetnek népszavazást a függetlenségről vagy nem. A skót vezetés szerint azonban amennyiben a brit parlament megtiltaná a referendumot, azzal a skót polgárok demokratikus akaratát venné semmibe.
Vajon London rábólint a népszavazásra?
A brit kormány álláspontja igen egyértelmű a kérdésben, érvelésük szerint Nicola Sturgeon és elődje, Alex Salmond egyaránt személyesen ígérte meg a skót függetlenségről 2014-ben tartott népszavazás előtt, hogy az a referendum egy teljes nemzedéknyi időre szól. Ennek megfelelően Boris Johnson brit miniszterelnök elutasította Sturgeon kérését, mondván, hogy egy referendum a jelenlegi formájában „felelőtlen és meggondolatlan” lépés lenne.
Azonban úgy tűnik, hogy a skót választási eredmények mégis hatást gyakoroltak a brit vezetésre.
Johnson ugyanis a választási győzelem apropóján küldött gratulációjában meghívta a skót miniszterelnököt egy csúcstalálkozóra, ahol az Egyesült Királyság többi nemzetének képviselőivel vitatnák meg az ország kihívásait és keresnének rájuk közös megoldást. A levélben Johnson egyértelműen kiállt a brit egység mellett, hangsúlyozva a közös vakcinabeszerzés sikerét, illetve kiemelte, hogy pandémiából való kilábaláshoz együttműködésre van szükség a nemzetek között.
Az SNP és a Zöldek szerint azonban brit kormánynak sem demokratikus, sem pedig morális értelemben nincs jogalapja arra, hogy megtorpedózzon egy népszavazási kezdeményezést. A skót vezetés világossá tette azt is, hogy a londoni kormány döntésétől függetlenül benyújtják a népszavazásról szóló tervezetet, amelyet aztán a brit kormány bíróság útján megtámadhat. Sturgeon szerint, ha a brit kormány nem támadná meg a kezdeményezést, azzal elismerné annak érvényességét.
Mi lenne egy bírósági eljárás vége?
Minden egyes skót törvényjavaslat hatályra emelkedése előtt van lehetőség arra, hogy bírósági úton megállapítsák, hogy az adott törvénytervezet túlterjeszkedik-e a decentralizációs törvényben meghatározott skót parlament jogkörén. A kérdésben az Egyesült Királyság Legfelsőbb Bírósága hivatott dönteni.
Az biztosra vehető, hogy a brit kormány, amely jelenlegi állás szerint ellenzi a függetlenségi népszavazás tervét, élni fog ezzel az eszközzel.
Egy bírósági eljárás kimenetelét illetően azonban már megoszlanak a vélemények. David Hope szerint, aki a Legfelsőbb Bíróság alelnöki tisztségét is betöltötte egy időben a decentralizációs törvény szövege és rendelkezései szerint nehezen lenne elfogadható egy ilyen kezdeményezés. Mások azonban úgy vélik, hogy számos érv szól amellett is, hogy egy népszavazás megrendezése nem hágná át a skót parlament önálló jogkörét. Utóbbi nézőpontot osztja például Aileen McHarg is, aki a Durhami Egyetem alkotmányjoggal foglalkozó professzora.
Mi történik, ha a bíróság is elutasítja a javaslatot?
Joggal merül fel a kérdés, hogy mi történik, ha a Legfelsőbb Bíróság elutasítja a népszavazási kezdeményezést. Az SNP-n belül sokan úgy gondolják, hogy ebben az esetben is meg kellene rendezni egy indikatív jellegű referendumot. Mások azonban úgy vélik, hogy ilyen szavazás nemcsak jogi szempontból lenne kérdéses, de a függetlenséget ellenző csoportok könnyen bojkottálhatják is, ezáltal aláásva a hitelességét.
Ha ugyanis törvényes keretek nélkül tartanák meg a népszavazást, az könnyen vezethetne alkotmányos válsághoz, ahogy ezt 2017-es katalán függetlenségi népszavazás esetében is láthattuk, amikor a nemzetközi közvélemény sem ismerte el a szavazás érvényességét.
Maga Sturgeon is hangsúlyozta, hogy nem támogatna egy ilyen formában egy kvázi illegális népszavazást
Hogy vélekednek a skótók a függetlenségről?
A YouGov legfrissebb mérése szerint, még ha nem is meggyőző fölénnyel, de jelenleg többségben vannak a skótok körében azok, akik az Egyesült Királyságban való maradásra szavaznának egy esetleges népszavazáskor. Mivel a két tábor között különbség csupán 6%, lehetetlen megjósolni, hogy mi lenne egy népszavazás kimenetele.
Bár elméletben ki lehet indulni a 2014-es népszavazás eredményeiből, az Európai Unióból történő kilépés és a koronavírus-járvány jelentősen átrajzolták a preferenciákat. A fent említett mérés például nem vette figyelembe a bizonytalanok táborát, amely eldöntheti a népszavazást. Sokakat ugyanis a Brexit győzhetett meg a függetlenség kérdéséről, míg mások úgy vélik, hogy Skócia nem lenne elég erős gazdaságilag, hogy független államként is boldoguljon, főleg annak fényében, hogy a London School of Economics jelentése szerint 2017-ben a skót import 67%-a származott az Egyesült Királyságból, míg a skót export 61%-a irányult az Egyesült Királyságon belülre, amely jelentős egymásrautaltságról tanúskodik.
Az SNP sem véletlenül dönthetett úgy, hogy kivár a népszavazással legalább 2023-ig, ez ugyanis lehetőséget biztosít nekik, hogy addigra rendezzék a jogi akadályokat és támogatókat gyűjtsenek, amellyel növelhetik egy sikeres népszavazás esélyét. Azzal pedig, hogy még pár évig napirenden tartják a kérdést lehetséges, hogy egy kedvezőbb politikai helyzetben jobb alkupozíciót tudnak elérni a brit kormánynál.
Címlapkép forrása: Jane Barlow/PA Images via Getty Images
