kína kínai katonák peking
Globál

Kína félelmetes húzással válthatná valóra régi álmát, de súlyos árat fizethet érte

Portfolio
Tajvant többen emlegetik egyfajta puskaporos hordóként az Egyesült Államok és Kína viszonyában, főleg, ha figyelembe vesszük az utóbbi hetek katonai villongásait. A kínai vezetés régi álma, hogy egyesítse az anyaországgal a saját részének tekintett, de önálló kormányzattal rendelkező szigetet. Katonai képességeit tekintve azonban Kína csak mostanra ért el arra a szintre, hogy komolyan vehető lenne a részéről egy ilyen kísérlet. Valószínű azonban, hogy nem egy katonai megszállás lenne a legnehezebb a kínai vezetés számára, hanem az, ami utána következik. Az ebből fakadó következmények ugyanis meglepően sok téren hátráltatnák a kínai vezetést mást területeken, ambiciózus céljainak elérésében.

Nem lenne könnyű feladat

Mao Ce-tung óta valamennyi kínai vezető megfogadta, hogy véghez viszi az országegyesítést, de Hszi Csin-ping az első, aki kellően erős haderő fölött diszponál ennek elérésére.

Ezt látszik alátámasztani az is, hogy Kínában az elmúlt évtizedben a katonai költségvetés 76 százalékkal nőtt, amely így 2020-ban elérte a 252 milliárd dollárt éves szinten. Az Egyesült Államok védelmi kiadásai, amelyek 778 milliárd dollárra rúgnak azonban jelentősen túlszárnyalják ezt az összeget is.

A Forbes elemzése szerint a sikeres invázióhoz mintegy 2 millió katonát kellene mozgósítani a kínai hadseregnek- 2,6-3,5 millió főt számláló teljes állományból; ők úgy vélik, legalább ekkora erőre van szükség a 180 kilométer széles Tajvani-szoroson való átkeléshez és Tajvan 14 partraszállásra alkalmas partszakaszának, illetve 10 kikötőjének meghódításához.

Ez tehát korántsem jelenti azt, hogy Tajvan esetleges elfoglalása könnyű feladat lenne. A Kína partjaitól nem messze fekvő szigetet 24 millióan lakják, ráadásul a tajvani haderő több modern amerikai fegyverrel is rendelkezik, nem beszélve arról, hogy Tajvan egy ilyen helyzetben lényegében egy „honvédő háborút” vívna, amely jelentős előnyökkel jár.

Egy esetleges invázió így biztosan nagyon sokba kerülne Kínának gazdasági szempontból, de az emberveszteség sem lenne elhanyagolható.

A legnagyobb veszteséget azonban Kína nemzetközi megítélése szenvedné el, amelyet amúgy is megtépázott már a hongkongi önkormányzatiság lebontása, az ujgur kisebbség ellen elkövetett jogsértések, vagy az állampolgárok pontozását szolgáló társadalmi kreditrendszer.

A nemzetközi elszigetelődés veszélye

A nemzetközi elszigetelődés veszélye igencsak számottevő lenne egy invázió esetén, amely számos más területen hátráltathatja Kína ambícióit, erre pedig történelmi példák is szolgálnak. A Szovjetunió esetében ez leginkább 1968-ban nyilvánult meg a prágai tavasz leverésekor, amelynek megítélése még a szocialista tábort is megosztotta. Említhető még az afganisztáni intervenció is, amely szintén tovább erodálta a Szovjetunió nimbuszát a nemzetközi porondon.

Tajvan körül ráadásul olyan országok helyezkednek el, amelyeknek igencsak megromlott a viszonya Pekinggel az utóbbi időben és ez nem kis részben az ázsiai nagyhatalom utóbbi években tanúsított asszertív külpolitikájának tudható be. Ezek közé tartozik Japán, Ausztrália, Indonézia, vagy éppen Új-Zéland. Nem beszélve az Egyesült Államokról és a teljes nyugati szövetségi rendszerről, amelyek nem hagynának szó nélkül egy ilyen kísérletet.

Ennek jelei már most látszódnak, Ausztrália például nagyrészt a kínai fenyegetés miatt döntött úgy, hogy nukleáris tengeralattjárókat vásárol az Egyesült Államoktól.

Annyiban valóban van különbség Tajvan és hidegháborús példák között, hogy Kína valójában nemzeti megfontolásból egyfajta országegyesítésként fogná fel az akciót, abban azonban vonható párhuzam a prágai eseményekkel, hogy ebből a tajvaniak legalább annyira nem kérnek, mint a csehek a Brezsnyev-doktrína érvényesítéséből.

Nagy kérdés, hogy mit kezdene Kína a szigettel, ha valóban sikerrel járna egy invázió. Egyrészt mert Tajvan nem hasonlítható Hongkonghoz, amelyet viszonylag könnyű ellenőrzés alatt tartani, másrészt a tajvani lakosság sem lenne túl alkalmazkodó egy ilyen helyzetben, miután évtizedeken keresztül egy demokratikus rendszerben szocializálódtak.

A közelmúltbeli hongkongi események tükrében pedig megbizonyosodhattak arról is, hogy fölösleges abban bízniuk, hogy Tajvan esetében komolyan vehető lenne egy „egy ország, két rendszer” mintáját követő működés.

A függetlenség megkavarná az állóvizet

Ha azonban Tajvan úgy döntene, hogy kikiáltja függetlenségét, vagy amennyiben az Egyesült Államok elismerné Tajvant szuverén államként, feladva ezzel az eddig képviselt egy Kína elvet, eddig nem látott mértékben borulna fel az amúgy is törékeny status quo a térségben.

Ennek hatására a szárazföldi Kínán belül még a rendszer higgadtabb képviselői is indokoltak találhatják egy katonai invázió gondolatát. Az Egyesült Államoknak tehát ezt a két forgatókönyvet mindenképpen érdemes elkerülni. Utóbbi csak rajta múlik, míg előbbi esetében ügyelnie kell arra, hogy kordában tartsa a tajvani vezetés indulatait, amelyet a kínai katonai villongások csak még inkább növeltek. Egyelőre a tajvaniak többsége is a status quo megőrzésében érdekelt és csak kevesen támogatják a függetlenség kikiáltásának gondolatát.

Az azonban érdekes trend, hogy a sziget lakói egyre nagyobb arányban tartják magukat tajvaninak és nem kínainak.

Több mint 64 százalékuk tajvaniként definiálja magát és csak 30 százalék nyilatkozik úgy, hogy nemzetiségét tekintve egyszerre tajvani és kínai. Összehasonlításképpen, ezen személyek aránya tíz évvel ezelőtt még 40 százalék volt. Szintén nagy visszaesés olvasható ki abból a mérésből, amely szerint 1994-ben még a lakosság 26 százaléka vallotta magát kizárólag kínainak, mára azonban arányuk 3 százalékra csökkent. Ennek ellenére a jelen körülmények mellett nem várható lényeges elmozdulás a tajvani politikában, legalábbis ami a függetlenség kikiáltását illeti.

Kézenfekvő megoldásnak bizonyulhat tehát az Egyesült Államok számára a térség katonai védelmi képességeinek növelése, amely egyúttal a régióban található szövetségesekkel való szorosabb együttműködést is jelenti.

Ebből a szempontból megkerülhetetlen a tajvani védelmi kapacitások megerősítése is, hiszen Kínát alapvetően ezidáig is elsősorban Amerika és szövetségeseinek túlereje rettentette el egy esetleges támadástól. A stabilitás megőrzése érdekében azonban elengedhetetlen az is, hogy a tajvani vezetés se legyen meggondolatlan, például a függetlenség kikiáltásának tekintetében, amellyel felborítanák a status quo-t.  

Címlapkép forrása: Getty Images

metaverzum vr ar virtuális valóság
bull
moderna

Holdblog Fejlődő országok

Az amerikai részvénypiac meneteléséről naponta értesülhet az olvasó, ha máshogy nem is, de egyedi részvénysztorik...

2021. december 9.
Agrárszektor Konferencia 2021
2021. december 2.
Waberer's - Első kézből a jövő stratégiája
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Back-office munkatárs

Back-office munkatárs
Online előadás
Mire számíthatunk a következő napokban és hetekben?
Online előadás
Telepítés, testreszabás, megbízások, beállítások.
GettyImages-1236901003