Ebrahim Raiszi iráni elnök augusztus 15-én rendeletet írt alá arra vonatkozóan, hogy az iráni kormány arcfelismerő technológiával azonosítaná a tömegközlekedési eszközökön azokat a nőket, akik nem tesznek eleget a hidzsáb kötelező viselésére vonatkozó új, szigorú szabályoknak. A rendelet bejelentése után jelentős tüntetések voltak az országban, nők tömegei vették le a fejüket eltakaró kendőt, a hidzsábot . A közösségi médiában közzétett videókon már ekkoriban olyan eseteket mutattak be, amelyekben az erkölcsrendészet egységei keményen fellépnek a hidzsábjukat levett nőkkel szemben.
Iránban az 1979-es iszlám forradalom után bevezetett saría törvények értelmében a nőknek kötelező eltakarni a hajukat és hosszú, bő ruhákat viselniük, hogy eltakarják alakjukat. A szabályszegők nyilvános megrovással, pénzbírsággal vagy letartóztatással számolhatnak.
Mahsa Amini halála
Szeptember 15-én meghalt egy fiatal kurd származású iráni nő, Mahsa Amini, aki azután esett kómába, hogy szigorú hidzsábszabályok betartatásáért felelős erkölcsrendészet őrizetbe vette. Halálának híre már aznap az irániak újabb tiltakozását váltotta ki a közösségi médiában és az utcákon is. Ezúttal azonban sokkal nagyobb mértékű volt a társadalom reakciója, mint egy hónappal korábban.
Jól mutatja ezt, hogy Ebrahim Raiszi elnök kérésére a hatóságok egyből vizsgálatot indítottak Mahsa Amini halála ügyében. A rendőrség szerint a 22 éves nő rosszul lett, majd szívrohamot kapott, miközben más őrizetbe vett nőkkel együtt az erkölcsrendészet egyik őrsén várakozott. Mahsa Amini rokonai azonban tagadták, hogy bármilyen szívbetegségben szenvedett volna. A vizsgálat kapcsán egy orvosszakértő szombaton azt mondta, hogy a törvényszéki vizsgálatok eredményei három hétig is eltarthatnak. Abdolreza Rahmani Fazli belügyminiszter az állami televíziónak elmondta, hogy nem érkezett jelentés arról, hogy a nőt megverték volna.
A közösségi médiában ekkor közzétett bejegyzések között olyan videók is szerepeltek, amelyeken a tüntetők "Halál a diktátorra" mondatot skandálták. A korábbi tüntetésekhez hasonlóan a hatóságok korlátozták az internet-hozzáférést a fővárosban, Teheránban, hogy megnehezítsék a tüntetők számára a videók közzétételét a közösségi médiában.
Szombaton, Mahsa Amini temetésekor is tiltakozások törtek ki Nyugat-Iránban, ekkorra a biztonsági erők könnygázt vetettek be a tüntetők feloszlatására. A közösségi médiában közzétett videókon látható, amint a tüntetők kormányellenes jelszavakat kiabálnak, miután összegyűltek Mahsa Amini szülővárosában, Szakezben. A tüntetések hamar átterjedtek a tartományi fővárosra, Szanandazsra is, ahol a tömeg azt skandálta, hogy "Szakez nincs egyedül, Szanandaj támogatja". A rendőrség elfojtotta a tüntetéseket Szakezben, ekkor 33 ember sérült meg.
A tüntetések vasárnap is folytatódtak, és a #MahsaAmini lett az egyik legnépszerűbb hashtag a perzsa nyelvű Twitteren 1,63 millió említéssel. A teheráni korházban elhúnyt Amini emlékére több száz tüntető gyűlt össze vasárnap a Teheráni Egyetem körül, "Nő, élet, szabadság" kiáltásokkal.
Az események nagy visszhangot keltettek Iránon kívül is,
az ügyben megszólalt a Fehér Ház Nemzetbiztonsági Tanácsa, valamint számos külföldi politikus is, köztük Annalena Baerbock német külügyminiszter, akik kiálltak az alapvető emberi jogok mellett, és felszólították az iráni vezetést, hogy figyeljenek a tüntető nők követeléseire.
Halálos áldozatot követelő tüntetések
Szeptember 20-ig már három halottja volt a tüntetéseknek, alapvetően Irán kurdok lakta részén, Divandarreh városában. A hivatalos közlemények arra hívták fel a figyelmet, hogy olyan fegyverrel lőtték le őket, ami nincsen a biztonsági erőknél rendszeresítve, így szerintük terrorcselekmény történt. Ezt a narratívát az iráni állam a tüntetések későbbi pontján is mindig fenntartotta a halálos áldozatok kapcsán, eleinte helyi „terroristákat” majd külföldi hatalmakat vádolva meg.
A halálos áldozatok száma hamarosan ötre nőtt, amikor a biztonsági erők tüzet nyitottak újabb tüntetések során. Két ember a többségében kurdok lakta Szakez városában, Amini szülővárosában halt meg, további két embert Divandarreh városában, egy ötödiket pedig a szintén a kurd régióban található Dehgolanban öltek meg a biztonsági erők.
A tüntetések egyre több helyre terjedtek át, hét tartomány több városában is zavargások voltak, amelyeket a rendőrség feloszlatott, eddigre civil szervezetek szerint 75 ember sérült meg. Az Amini halála miatti országos elítélések során a #MahsaAmini perzsa hashtag közel 2 millió Twitter-említést ért el.
Az események idővel tovább fokozódtak, hétfőn már olyan videót is látni lehetett, ahol az hangzott el, hogy "háború van Divandarrehban", eközben az internetkapcsolat szinte teljes megszakadt Szanandajban, a kurd régió tartományi fővárosában. Míg Irán kurdok lakta régiójában halálos erőszakról számoltak be, Irán más részein nem érkezett jelentés a halálos áldozatokról. Mindazonáltal ekkor már Teherán mellett olyan városokra is átterjedtek a tüntetések, mint Rast, Mashad és Iszfahan.
Ez volt ekkorra Irán legsúlyosabb zavargása a vízhiány miatt 2021 végén kezdődött utcai összecsapások óta.
Kurdnak lenni Iránban
Amini halála kapcsán felszínre jöttek a korábbi feszültségek a hatalom és a kurd kisebbség között. Iránban 8-10 millió kurd él, akik a lakosság mintegy 10 százalékát teszik ki. Rendszeresek a zavargásokat az ország kurd területein, főleg az Iszlám Köztársaság 1979-es kikiáltása óta. Az iráni elit forradalmi gárdisták azonban évtizedek óta leverik ezeket zavargásokat, és számos kurd aktivistát hosszú börtönbüntetésre vagy halálra is ítéltek az idők során.
A kurdok, főként szunnita muszlimok a síita dominanciájú Iránban. Teherán attól tart, hogy a politikai jogaiért régóta harcoló kurd kisebbség körében a tüntetések hatására tovább nő a késztetés, hogy elszakadjanak Irántól.
A kurd követelések a teljes szeparatizmus és a többnemzetiségű iráni államon belüli autonómia között ingadoznak, a baloldali szekularizmustól a jobboldali iszlamista gondolatokig terjedő széles politikai spektrumon. A kurd régiókat Iránban gazdaságilag hosszú ideje elhanyagolták, ami mélyen gyökerező szegénységhez vezetett itt. Az erőszakos kilakoltatások és az otthonok lerombolása miatt a kurdok csak korlátozottan jutnak megfelelő lakhatáshoz, így az etnikai konfliktuson túl a megélhetés önmagában már kihívás tud lenni az ország ezen részén.
A terjedő tüntetések
A tüntetések eleinte Kurdisztánban törtek ki, és hétfőn és kedden több más északnyugat-iráni tartományra is átterjedtek. Kedden már negyedik napja tomboltak a tüntetések Irán különböző tartományaiban, köztük több olyan régióban, amelyet eddig nem érintettek a zavargások. Ezek között több északnyugat- és közép-iráni területre is átterjedtek a zavargások, például Tabrizra, Arakra és Iszfahánra, összesen 13 városra, és eddigre már állítólag 250 embert tartóztattak le.
A feszültségek enyhítésére tett nyilvánvaló erőfeszítésként Ali Hámenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetőjének egyik segítője részvétét fejezte ki Amini családjának, mondván, hogy Hámeneit érintette és fájdalommal töltötte el a halála. Ebből is látszik, hogy az állam folyamatosan érzékelte a tüntetések rendkívüli jellegét és súlyát, és sokáig megpróbált úgy tenni, mint aki megértően viseltetik, hogy elejét vegye a nagyobb zavargásoknak. Ez már azonban kevésnek bizonyult az évek óta komoly társadalmi feszültség által mérgezett országnak.
A nők nagy számban vettek részt a tüntetéseken, sokan fátylat lengetve vagy elégetve, vagy nyilvánosan levágva a hajukat. Szerdára legalább három újabb halottakról érkeztek hírek, köztük a biztonsági erők egyik tagja Sirazban, két ember Kermansahban, egy a nyugat-azerbajdzsáni tartományban lévő Piransahrban, egy pedig Urmiában halt meg a Hengaw kurd emberi jogi csoport szerint.
A Hengaw kurd jogvédő csoport szerint ekkora az internetet teljesen lekapcsolták Kurdisztán tartományban.
Szerdára már nyolc halálos áldozatról számolt be az iráni média, a Hengaw kurd jogvédő csoport szerint már 10 halott volt mellett 450 ember sérült meg, és eddigre 50 városra és településre terjedtek ki a megmozdulások. Ekkorra a zavargás már nagyobb lett, mint a 2019-es, benzinár-emelkedés miatt kialakult országos tüntetéshullám.
Mivel a tüntetések enyhülésének semmi jele, a hatóságok tovább korlátozták az internet-hozzáférést.
AZ AKTIVISTÁK AGGODALMUKNAK ADTAK HANGOT AMIATT, HOGY AZ INTERNET LEÁLLÍTÁSA EGY OLYAN KORMÁNYZATI LÉPÉS ELŐJELE, MELYET UTOLJÁRA A 2019-ES, ÜZEMANYAGÁR-TÜNTETÉSEK ELLENI FELLÉPÉSKOR LÁTHATTUNK. EKKOR A HATÓSÁGOK FEGYVERREL VERTÉK SZÉT ORSZÁGSZERTE A TÜNTETÉSEKET, MELYNEK EREDMÉNYEKÉPPEN 1500 EMBER HALT MEG.
Péntekre kormánypárti tüntetéseket terveznek, és újabb mobilinternet korlátozásokat regisztráltak az országban, ami annak lehetséges jele, hogy a hatóságok attól tartanak, hogy a tüntetések fokozódni fognak. A Hengaw jelentése szerint a kurd területeken 15-re emelkedett a halálos áldozatok száma, a sebesülteké pedig 733-ra.
Az látszik, hogy a tüntetések napról napra egyre erősebbek lesznek, és fokozatosan terjednek az ország észak-nyugati, kurdok lakta részéről tovább Irán minden szegletébe. Ennek oka az lehet, hogy a nők sorsa összeköti az embereket az ország minden részén. Iránban az elmúlt két évtizedben rendszeresek voltak a tüntetések, volt amikor politikai okok miatt (2009), majd az Arab tavasz körül is (2011), majd a gazdaság helyzete miatt (2012, 2017-2019). Ezek a tüntetések egyre gyakoribbak, egyre nagyobbak és egyre brutálisabb megtorlást váltanak ki a rendszer részéről.
Eddig azonban nem volt olyan országos tüntetés, ami az emberi- és női jogok miatt tört volna ki, így nehéz megítélni, hogy a mostani helyzet meddig fokozódhat. Az internet lekapcsolása és a 2019-es mészárlások emléke azonban fájóan közeli, így félő, hogy az elkövetkező napokban, ha egyre kevesebb hír fog érkezni az országból, az nem a békének, hanem a zavargások brutális elnyomásának lesz majd a jele.
Címlapkép: EPA/WAEL HAMZEH
