Csalók és zsarolás: egy egész ország bekebelezésére készül a keleti nagyhatalom
A brüsszeli székhelyű International Crisis Group (ICG) nevű elemzőház nemrégiben adta ki a legfrissebb jelentését a mianmari konfliktusról. Az országban nagyszabású kormányellenes hadművelet indult október végén a több lázadó csoportot összefogó Három Testvériség Szövetség vezetésével. Az összecsapásokból rendre az ellenállók jöttek ki győztesen, így egyre nagyobb területeket tudtak az ellenőrzésük alá vonni.
A katonai vezetés folyamatosan gyengülő pozíciója miatt a pekingi vezetés is egyre kevésbé bízik bennük.
Ennek oka, hogy Min Aung Hlaing tábornok csapatai olyan kiemelkedően fontos területeket vesztettek el, mint a Kínával határos Sán régió jelentős része. Itt zajlik a két ország közötti kereskedelem több mint negyede, amelyet immár a felkelők ellenőriznek. Egy tűzszünetnek köszönhetően a térségben elcsendesültek a fegyverek, viszont a lázadó alakulatok önkényesen meghatározott vámot vetettek ki az itt áthaladó árukra. A jelentés azonban mást is sejt az ősszel indult hadműveletek hátterében:
Az 1027-es hadművelet nem lett volna megvalósítható Peking beleegyezése nélkül. A harcok nagy része a határ mellett zajlott, amit Kína már régóta igyekszik visszaszorítani, mivel idegenkedik a kínai területre való átterjedéstől és a menekültáradattól.
A térség egyik legfontosabb határátkelője Músza, amely az utolsó információk szerint még a kormányerők ellenőrzése alatt áll. A helyzetet nagyban megnehezíti, hogy minden oldalról a felkelők területei vannak.
Peking számára kiemelten fontos Mianmar, mivel az országon keresztül építene ki olyan infrastruktúra-hálózatot, amellyel elérheti a tengert.
Ezek vasúti és közúti hálózatból, logisztikai központokból, valamint mélytengeri kikötőből állna. A hálózat geostratégiai célt szolgál, ezzel ugyanis jelentően lerövidülhetne a szárazföldi út az Indiai-óceán és Kína között, valamint az olyan kritikus pontokat is el tudnák kerülni, mint a Malaka-tengerszoros. A kínai vezetés úgy láthatta, hogy Najpjidó képtelen megbirkózni a felkelők okozta kihívásokkal, ezért inkább igyekszik kiegyezni a lázadókkal, akik ezért felhatalmazást kérnek a kormányerők elleni támadásokhoz. Az ICG szerint Peking a saját érdekeit helyzete előtérbe a korábbi szövetségesével szemben. A feszültségnek más oka is van: Mianmarban működik egy olyan online átverésekre szakosodott központ, amelynek az elsődleges célpontjai kínai állampolgárok. A keleti nagyhatalom szeretné elérni, hogy ezek a csalók befejezzék a tevékenységüket, de Najpjidó eddig nem sokat tett az ügy érdekében.
A jelenlegi helyzetben „kölcsönös bizalmi deficit” alakult ki a felek között.
A katonai junta azonban nem engedheti meg magának, hogy a legfontosabb szövetségesét elveszítse, ezért törekednie kell arra, hogy valahogyan visszanyerje a szomszédos nagyhatalom bizalmát.
A feszültség fokozódása érezhető, miközben Kína egyértelműen a világpolitikai súlyát használja ki a saját befolyásának növelésére Mianmarban. A legfontosabb nemzetközi szervezetekben eddig kiállt Min Aung Hlaing tábornok mellett, viszont a mostani helyzet azzal fenyeget, hogy a kínai diplomáciai támogatás megszűnik, vagy a felkelő mozgalmak mellé áll. A kormányerők még szorultabb helyzetbe kerülhetnek, ami miatt az eddigieknél is jobban kitetté válnak Peking felé. Az instabilitás közben a nyugati szövetségesek számára is lehetőséget jelent, hogy növeljék a befolyásukat a polgárháborús országban.
Címlapkép forrása: Thu Myae/SOPA Images/LightRocket via Getty Images