Kínát gyakran nevezik „Ázsia víztornyának”, mivel a területéről eredő tizenhat nagy folyó közel hárommilliárd embert lát el édesvízzel Ázsiában. Ez a tény jelentős befolyást biztosít Kínának a régió vízpolitikájának alakításában. Korábban gyakran azzal vádolták Pekinget, hogy visszaélt a folyók felső szakasza feletti dominanciával és kevés figyelmet fordított az alsó szakasznál fekvő országok igényeire. A fenntartható fejlődés és a regionális stabilitás közötti kapcsolat egyre fontosabbá válik, ez pedig arra sarkallhatja a kínai döntéshozókat, hogy az vízgazdálkodást béke és együttműködés előmozdításának eszközeként használja.
A megújuló energiák felé való elmozdulás globális trendje, amelyben Kína vezető szerepet kíván betölteni, új dimenziót ad a határokon átnyúló vízgazdálkodásnak.
A Mekong folyón megépült projektek jelentős változást hoztak a Mekong alsó szakaszán fekvő országokkal ápolt kapcsolatokban. A 2004-ben Thaiföldön tiltakozások robbantak ki, mivel a helyiek kritizálták az egyik tervezett gátprojektet Dél-Kínában. Az aggodalmak ellenére a helyi vezetések együttműködnek Kínával a fejlesztésekben, mivel ezeknek köszönhetően lehet ellátni a növekvő energiaigényt. Különösen Indiával lett feszült a viszonya Pekingnek a határon átnyúló vízkészletek miatt. A konfliktust egyes elemzők néha „vízháborúnak” is neveznek. A kínai-pakisztáni gazdasági folyosó létrehozása óta Újdelhi többször is megvádolta Kínát azzal, hogy beavatkozik az indiai-pakisztáni vízügyi vitákba.
Egy évtizeddel ezelőtti kutatás szerint Kína vízdiplomáciája intézményi korlátok miatt maradt fejletlen. A határ menti vizeket különböző állami funkcióknak tekintették, mint például öntözés vagy halászat, ami szakaszos kezelést eredményezett. Nemzetközi szinten pedig Kína részvétele korlátolt volt többoldalú vízi és környezetvédelmi együttműködésekben. 2024-re jelentős javulást tapasztalunk ezen a területen Peking részéről. Bár
még mindig nincs egységes állami ügynökség a vízdiplomácia koordinálására, de a kkínai ülügyminisztérium aktívabb szerepet vállal a témában.
A Lancang-Mekong Együttműködés aláírása fontos lépés volt 2017-ben, ennek a második ötéves cselekvési tervét (2023-2027) jelenleg is végrehajtják. A szerződés magas szintű politikai-biztonsági párbeszédet és sok más területen való együttműködést foglal magába, így elkerülhetetlen az érintettek folyamatos kommunikációja. Közép-Ázsia irányában, Kína Oroszországgal és más posztszovjet országokkal folytat tárgyalásokat. Az Övezet és Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative - BRI) keretén belül pedig Délkelet-, Központ- és Dél-Ázsia egyes részein racionalizálták és integrálták a határ menti vizek kezelését nagyszabású fejlesztési projektekbe.
Kína globális ambíciót is veszélyeztetik a térségi konfliktusok, a negyedik éve tartó mianmari polgárháború pedig megmutatta, hogy ez mekkora károkat tud okozni Pekingnek. A döntéshozók felismerték, hogy bár hatalmas befolyásuk van az ázsiai vízellátásban, ezzel mégsem élhetnek vissza, mivel további súlyos konfliktusokkal veszélyezteti a kínai hatalmat.
Címlapkép forrása: Wang Lei/China News Service via Getty Images
