Lesújtott az Alkotmánybíróság: megsemmisítették a magyar klímatörvény kulcsfontosságú részét

Történelmi döntést hozott az Alkotmánybíróság:

részben megsemmisítette a 2020-ban elfogadott Klímatörvény egyik legfontosabb paragrafusát, másrészt alkotmányos mulasztást állapított meg az Országgyűlés részéről.

A testület a 2025. június 4-én meghozott döntésének indoklásában azt jelzi, hogy a jelenlegi törvény nem biztosít kellően átfogó, számonkérhető és tudományosan megalapozott keretrendszert Magyarország éghajlatvédelmi céljainak elérésére. Ez nemcsak a magyar jogállamiság és környezetpolitika viszonyrendszerében fontos fejlemény – hanem egy tágabb nemzetközi trendbe is illeszkedik: a klímavédelem immár alkotmányos és emberi jogi kérdés.

A döntés egy, még 2021-ben benyújtott utólagos normakontroll-indítvány nyomán született meg. A parlamenti képviselők egy csoportja az Alaptörvény P) cikkére hivatkozva – amely a jövő nemzedékek védelmét rögzíti – kérte a törvény megsemmisítését, mivel szerintük az nem határozott meg konkrét végrehajtási intézkedéseket, felelős szerveket és reális köztes célokat, ezzel pedig tartalom nélküli ígéretté silányította a klímasemlegességi vállalásokat.

Mit mondott ki az Alkotmánybíróság?

A döntés értelmében:

• Megsemmisítette a Klímatörvény 3. § (1) bekezdését, amely a 2030-as kibocsátáscsökkentési célt rögzítette – mivel az évek óta teljesült, így életképtelen referenciaértékké vált. Egyúttal jogalkotási kötelezettséget írt elő az Országgyűlés számára egy új célszám elfogadására és az eddigi hiányos szabályok kiegészítésére.

• Mulasztásos alaptörvény-ellenességet állapított meg, mert a törvény nem szabályozza megfelelően: az éghajlatváltozás mérséklésének (mitigáció), az alkalmazkodásnak (adaptáció), valamint az ellenállóképesség (reziliencia) növelésének eszközeit.

• Követelményként fogalmazta meg, hogy az éghajlatvédelmi célokat tudományos alapokra helyezve, rendszeres felülvizsgálattal, kötelező erejű jogszabályokban kell rögzíteni.

Az Alkotmánybíróság végül felhívta az Országgyűlést, hogy 2026. június 30-ig pótolja a klímavédelemre vonatkozó jogalkotási hiányosságokat.

A döntést követően a Másfélfok két szakértőt kért fel gyors értékelésre. Dr. Sulyok Katalin környezetjogász (ELTE, Durham University) szerint a jelenlegi törvény nemhogy nem felel meg az alkotmányos elvárásoknak, hanem még az éghajlatváltozás jelenlegi kihívásait sem képes kezelni:

A döntés világosan kimondja: a törvény nem tartalmaz eljárási garanciákat, nincs felelős intézményrendszer, nincsenek határidők, és a célértékek elavultak. Csak egy új logikájú, rendszerszintű klímatörvény felelhet meg az Alkotmánybíróság által kijelölt alkotmányos követelményeknek.

Sulyok szerint a jövőbeni szabályozásnak külön figyelmet kell fordítania a természeti tőke (vízkészletek, talaj, erdők, biodiverzitás) megőrzésére, az adaptációs képességek megerősítésére és a klímaváltozással kapcsolatos tudományos eredmények jogba történő beépítésére. Az ítélet – megfogalmazása szerint – komplex és előremutató, de félő, hogy csupán lehetőség marad, ha nem párosul politikai cselekvőképességgel.

Nem győzött senki, de mindenki kapott lehetőséget

- tette hozzá.

Huszár András, a Green Policy Center társalapítója úgy fogalmaz: az AB döntése „salamoni ítélet” – mert részleges, de mégis sarkalatos jelentőségű. A törvény nagy része (pl. a 2050-es cél, az atomenergiát elfogadó klímapolitika) érintetlen maradt, ám megnyílt az út a klímapolitika mélyebb reformja előtt:

Most először mondta ki a legfőbb bírói fórum, hogy a klímapolitikai célokat nem elegendő szándéknyilatkozatként megfogalmazni, hanem konkrét intézményekre, eljárásokra és eszközökre van szükség. A karbonköltségvetés, a független klímatanács vagy a közpénzek zöldítése most először kerülhetnek ténylegesen törvényi szintre.

Huszár ugyanakkor figyelmeztet:

az Alkotmánybíróság határozata nem kikényszeríthető jogilag.

A törvénymódosítás elmaradása esetén nincs szankció. Ezért szerinte csak akkor lesz valódi előrelépés, ha a civil társadalom, a szakmai közösségek és a média napirenden tartják a kérdést, és képesek politikai nyomást gyakorolni.

Európai kontextusban: egyre több klímaper, egyre erősebb a bírósági kontroll

A magyar döntés nem egyedi – az Emberi Jogok Európai Bírósága 2024 tavaszán Svájc ellen hozott precedensértékű ítéletet (Verein KlimaSeniorinnen v. Switzerland), amely szintén kimondta: az államoknak éghajlatvédelmi kötelezettségeik vannak az emberi jogok védelme alapján. A magyar AB-döntés – bár nem hivatkozik közvetlenül az ítéletre – ugyanazokat a normatív elveket erősíti meg, mint az elővigyázatosság, a generációk közötti igazságosság vagy a tudományos megalapozottság követelménye.

Ez új korszakot nyithat az éghajlatpolitika terén – ahol a jog nemcsak keretet ad, hanem számonkérhető felelősséggé alakítja a környezetvédelem ügyét. Ahogy a Másfélfok szerkesztősége fogalmaz:

a jogi lehetőség most adott – a kérdés az, hogy élünk-e vele.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images