Irán háttérbe szorulása lehet a kulcs Szíria és az EU új szövetségéhez

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az olajtermelés alakulása

Szíria jelenleg mintegy 2,5 milliárd hordó bizonyított kőolajkészlettel rendelkezik, amely a világ olajtartalékait tekintve a 30–35. helyet jelenti számára. A termelés a 1990-es években volt a legmagasabb (1996-ban-ben 582 000 hordó/nap), majd a kimerülő rétegek és az infrastruktúra elöregedése miatt csökkent. 2010-ben a szíriai kitermelés mintegy 380–390 000 hordó/nap volt, ami a GDP 20-25%-ához, az exportbevételek és a költségvetés hozzávetőleg feléhez járult hozzá. Ez a többi közel-keleti termelőhöz viszonyítva kis mennyiség, viszont Szírián belül jelentős tényezőnek számított.

A termelés közvetlenül a polgárháború előtt rövid ideig javult, köszönhetően az olyan cégek fokozott erőfeszítéseinek, mint a brit Gulfsands Petroleum. Ekkor a szíriai olaj 90%-át főként az európai államok importálták, amelyek közül a két legjelentősebb Németország (32%) és Olaszország (31%) volt.

Emellett a földgáztermelés elérte a 9 millió köbméter/napot, ami hozzájárult a hazai fogyasztás biztosításához. A 2010 utáni években viszont a polgárháború hatására az infrastruktúra nagy része megrongálódott. A háború alatt a SDF (kurd erők) ellenőrzése alá került a legtöbb termelő mező, amelyek a központi kormányzat nélkül, részben függetlenül működtek. Mindez oda vezetett, hogy 2011 és 2013 között gyakorlatilag összeomlott a napi olajtermelés; míg 2012-ben még nagyjából 164 000 hordót hoztak felszínre naponta, egy évvel később ez az érték már alig érte el a 28 000-et.

Bár az ezt követő időszakban történt némi javulás, az ország hivatalos kitermelése 2022–2023-ban is csupán 30–40 000 hordó körül mozgott naponta.

Ezen számok mindössze töredékét jelentik a hajdani termelésnek.

Az olajexport leállásának okai

A polgárháború kirobbanása nyomán a nagykitermelésű mezők többsége közvetlen harctérré vált vagy az ellenzéki csoportok ellenőrzése alá került. 2011 őszén az Európai Unió exporttilalmat rendelt el a szíriai olajra, ami leállította a piacot, emiatt pedig a szíriai nyersolajkészletek apadni kezdtek. A rezsim csak külföldről (főként Iránból) tudott pótolni egyes kőolaj-termékeket – például dízelt és fűtőolajat – katonai és diplomáciai ügyletek révén.

Az elhúzódó fegyveres konfliktus következtében a szíriai állami olajvállalatok (köztük a Syrian Petroleum Company) képtelenek voltak külső forrásokat bevonni az olajmezők helyreállítására és korszerűsítésére. A helyzetet tovább súlyosbította az Egyesült Államok által 2019-ben elfogadott Caesar-törvény, amely nem csupán Szíria mozgásterét szűkítette, hanem a térség más szereplői, például az iraki Kurdisztáni Autonóm Régió és Törökország számára is megnehezítette, hogy hivatalos csatornákon keresztül olajat értékesítsenek az országnak.

Eközben az olajszállítási infrastruktúra jelentős része megrongálódott. Több vezetéket leállítottak, másokat teljesen megsemmisítettek. Mindezek következtében a 2014 és 2023 közötti időszakból gyakorlatilag nem állnak rendelkezésre hiteles vagy értékelhető adatok a szíriai olajexportról. Az ország ebben az időszakban kizárólag a belső fogyasztás fedezésére tudott energiahordozókat beszerezni, miközben a korábbi exportpiacok elvesztése miatt érdemi bevételhez nem jutott.

Az export újraindulásának mozgatórugói

Az Aszad-rezsim bukása és az új, átmeneti kormányzat megalakulása után az Egyesült Államok és az Európai Unió fokozatosan feloldotta a szíriai energiaszektort korábban érintő szankciókat. Az EU Tanácsa 2025 júniusában a gazdaság újjáépítését támogató döntéseket hozott és több szektorbeli embargót feloldott, köztük a nyersolaj- és finomított termékek importtilalmát. Donald Trump elnök pedig 2025 június végén rendeletet adott ki a szíriai szankciók nagy részének felfüggesztéséről, ami hozzájárult ahhoz, hogy amerikai székhelyű cégek egy átfogó terv kidolgozásába kezdtek a szíriai olaj és gáz feltárására és kitermelésére.

A változások hatására a szíriai állami és magánvállalatok szintén egy olajszektort érintő tervet dolgoztak ki közösen, amely magában foglalja egy új szíriai nemzeti olajtársaság létrehozását SyriUS Energy néven az ország energiaszektorának újjáépítése érdekében.

Az ötfázisú stratégia a rehabilitációtól a teljes körű exportig terjed.

Emellett fontos fejleménynek számított, hogy 2025 tavaszán a szíriai kormány és a dubaji DP World 800 millió dollár értékű egyetértési megállapodást (MoU) írt alá Tartúsz kikötőjének fejlesztésére, ami által a kőolajexport logisztikai feltételei is javultak. Ennek köszönhetően 2025 őszén 600 000 hordó szíriai nehézolajat sikerült felrakni a Nissos Christiana nevű tankhajóra a tartúszi kikötőben, 2011 óta első alkalommal. A vevő egy londoni bejegyzésű kereskedőcég, a B Serve Energy volt. Az arab ország Energiaügyi Minisztériuma szerint „ez az eredmény fontos lépés az olajszektor újjáélesztésében és a nemzetközi vállalatokkal való együttműködés horizontjának kibővítésében, amelyet az elkövetkező időszakban további exportok követhetnek.”

Az újraindulás feltételei ma jóval kedvezőbbek, mint korábban. A hivatalos termelés már elérte azt a szintet, amely a belső igények fedezése mellett újabb exportlehetőségeket is megnyithat. Az, hogy a nyugati cégekkel nemzetközi szabványok szerint dolgoznak együtt, lehetővé teszi a korszerű technológia átvételét és a stabil finanszírozást.

Miért fontos a szíriai olaj a világnak?

A szíriai olaj Európa számára elsősorban nem mennyiségi, hanem stratégiai szempontból lehet érdekes. Ha Brüsszel vagy az európai vállalatok beszállnának a szíriai exportba, az új kapukat nyithatna meg az európai olajpiacon – különösen most, amikor az ukrajnai háború miatt több hagyományos ellátási útvonal akadozik, és új beszerzési forrásokra van szükség. Az Európai Unió jelenleg feloldotta a Szíriát sújtó olajkereskedelmi szankciókat, amit azzal indokolt, hogy támogatni kívánja az ország demokratikus átmenetének stabilitását. A tényleges hatás viszont várhatóan korlátozott marad. Bár az európai finomítók technológiailag képesek a szíriai, nehezebb olaj feldolgozására és keverésére, Damaszkusz jelenleg nem rendelkezik olyan kapacitásokkal, amelyek jelentős volumenű exportot tennének lehetővé.

Regionális szinten ugyanakkor kedvezőbb folyamatok is kirajzolódhatnak Szíria közvetlen környezetében. Libanon korábban földgázimportjának egy részét Szírián keresztül bonyolította, és a polgárháború éveiben is folyamatosan innen szerzett be bizonyos olajtermékeket, többnyire informális kereskedelmi csatornákon. Jordánia és Irak esetében szintén adott az infrastrukturális háttér, mivel mindkét ország olajvezeték-hálózata kapcsolódik Szíriához. Ezek megfelelő politikai és biztonsági feltételek mellett újra bevonhatók a regionális energiaszállításba.

Aszad hatalmon maradásáig Szíria olajellátásának jelentős részét Irán biztosította, ami mintegy napi 100 ezer hordót jelentett. Teherán ezt a kőolajat gyakorlatilag ingyen adta Damaszkusznak, egy olyan hitelmegállapodás keretében, amelyet a szíriai vezetés soha nem törlesztett. Aszad bukását követően a perzsa állam leállította az olajszállításokat. Ezt követően az iráni vezetés közölte az új szíriai rezsimmel, hogy 30–50 milliárd dollárral tartoznak Teheránnak.

Sajtóértesülések szerint viszont az új szíriai kormány nem hajlandó elismerni és kifizetni ezeket az adósságokat, hanem azt állítja, hogy Irán valójában mintegy 300 milliárd dollárnyi kárt okozott Szíriának az országban állomásozó erői révén.

Irán háttérbe szorulása az új szíriai vezetés külpolitikai és energetikai újrapozícionálásának egyik kulcseleme.

Az iráni, politikai feltételekhez kötött olajimport megszűnésével Szíria először szembesül azzal, hogy energiaellátását és későbbi exportját piaci, regionális és nemzetközi együttműködésekre kell alapoznia.

A szomszédos államok (Törökország, Irak, Libanon, Izrael) érdekeltek egy stabil szíriai energiarendszer fenntartásában, hiszen ez csökkentené a terrorszervezetek és a feketekereskedelem térnyerését a határaikon, és javítaná a közös energiaprojekteket.

Nemzetközi összefogás a szíriai energiabiztonság megteremtésére

A jelek szerint a térség több szereplője is készül Szíria energetikai visszatérésére. A szaúdi állami olajvállalat, a Saudi Aramco műszaki delegációja felmérte az északkelet-szíriai olajmezők állapotát és helyreállítási lehetőségeit, míg Katar felajánlotta, hogy cseppfolyósított földgázt szállítana Szíriának a jordániai Akaba kikötőjében működő terminálon keresztül. Eközben a brit Gulfsands Petroleum vezérigazgatója, John Bell tárgyalásokat folytatott Szíria energiaügyi miniszterével, Muhammad al-Basírral az ország északkeleti részén fekvő 26-os blokkban folytatott olajkitermelés újraindításáról. E folyamatokat erősíti, hogy a Világbank is támogatásáról biztosította Szíria energiaipari újjáélesztését, miután egy szíriai delegáció részt vett a szervezet és az IMF tavaszi ülésein.

Továbbá török (Kalyon, Cengiz), katari (UCC Holding) és amerikai (Power International Holding) cégek összesen 7 milliárd dolláros megállapodást kötöttek Szíria Energiaügyi Minisztériumával. A terv szerint négy gázerőmű és egy nagy naperőmű épülne, amelyek együtt 6000 megawatt áramot termelnének, így csökkentve az ország jelenlegi súlyos áramhiányát.

Viszont ahhoz, hogy az energia valóban eljusson a fogyasztókhoz,

a hálózat és az elosztórendszer fejlesztésére és további beruházásokra lesz szükség.

Ezen felül 2025 nyarán Törökország megkezdte az Azerbajdzsánból Szíriába irányuló földgázszállítást egy, a török déli határvidéki Kilis tartományon átfutó gázvezetéken keresztül, ezzel segítve a háború sújtotta ország energiaellátásának biztosítását. A vezetéknek köszönhetően évente akár 2 milliárd köbméter földgáz is exportálható Szíriába, ami 5 millió háztartás áramellátását biztosítja.

Kockázatok, kihívások és kitekintés

Az olajexport újraindítása ugyan lendületet adhatna a gazdaságnak, de komoly kockázatokkal jár. A legnagyobb gond, hogy a biztonsági helyzet továbbra sem rendezett, és a polgárháború lezárulta után is rendszeresen törnek ki fegyveres összecsapások az ország déli és keleti térségeiben. Ezekbe időnként a kormányerők és a kurd vezetésű SDF egységei is belekeverednek, miközben az Iszlám Állam maradványai is képesek támadásokat végrehajtani. Mindez súlyosan veszélyezteti az olajmezők folyamatos és biztonságos működését. Emellett továbbra is vitatott a szíriai politikai rendszer legitimációja, és az országon belüli megosztottság sem csökkent érdemben.

Szíria energiaiparának újjáépítése hatalmas tőkét igényel, miközben az ágazat romokban hever. Az olajipari infrastruktúra súlyosan lepusztult, a finomítók teljesítménye így ma jóval elmarad a korábbi szinttől, ami azt eredményezi, hogy az ország csak korlátozott mennyiségben képes exportálni. Ilyen körülmények között a külföldi befektetők érthetően kivárnak. A jogi és pénzügyi bizonytalanságot tetézik a rendezetlen háborús adósságok, miközben az alacsony olajárak és a piaci túlkínálat eleve kevés mozgásteret hagy Szíriának.

Van ugyanakkor ok az óvatos bizakodásra is. Több nyugati pénzügyi intézmény, köztük az IMF és a Világbank, valamint néhány arab ország is jelezte, hogy kész beszállni Szíria újjáépítésének finanszírozásába. Amennyiben a belső szereplők meg tudnak állapodni a területi kérdésekben, a beruházások feltételeiben és a bevételek elosztásában, az ország idővel újra megjelenhet az olajexportőrök között a nemzetközi piacokon. Az ebből származó bevételek érdemi segítséget nyújthatnának az állam számára az alapvető közszolgáltatások helyreállításában. Ha mindez kiszámítható politikai és gazdasági környezetben valósul meg, az Szíria mellett a Közel-Kelet egészének is javára válhat, erősítve az energiabiztonságot és a térségi gazdasági kapcsolatokat.

Címlapkép forrása: Ed Ram/Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ