Egy rémisztő, ám lehetséges forgatókönyv: mi van, ha Putyin megnyeri a háborút?

Minden héten új cikkek a The Economist-ból

Minden héten új cikkek a The Economist-ból Ez a cikk a The Economist magazinnal kötött tartalomlicenc-megállapodás keretében született. Cikkek a nemzetközi sajtó élvonalából, a Portfolio válogatásában. Minden cikk ide kattintva érhető el.

A háború és a béke most riasztó mértékben egy maroknyi hiú öregember szeszélyétől függ. Vlagyimir Putyin elszántan törekszik Oroszország területének növelésére, nem törődve azzal, hogy eközben hány orosz hal meg vagy szegényedik el. Az, hogy Kína megtámadja-e Tajvant, Hszi Csin-pingtől függ. Nemcsak saját fejezetre vágyik a történelemkönyvekben, de arra is, hogy tiszteleghessen néhai apja előtt, aki egykor a sziget visszahódításáért felelős tisztviselő volt. Trump, aki kénye-kedve szerint használja az amerikai tűzerőt arra, hogy egóját rövid ideig tartó dopaminlöketekkel bombázza, a legkevésbé kiszámítható mind közül.

Lehetséges forgatókönyvek előállítása pedig éppen akkor a legfontosabb, amikor az a legnehezebb.

Carlo Masala, a müncheni Bundeswehr Egyetem professzora egy húsbavágó példát hoz fel. Egy nemrég német nyelvről lefordított rövid könyvben két évnyi adatot, kutatást, valamint tisztviselőkkel és katonai tervezőkkel folytatott beszélgetéseket felhasználva vázol fel egy forgatókönyvet, amelyben

Oroszország győzelmet arat Ukrajnában.

Nyugaton sokaknak elegük van a háborús helyzetből, és néhányan el is játszanak a gondolattal, hogy akár békét is lehet teremteni azzal, ha megadják Putyinnak, amit akar. Masala bemutatja, hová vezethet ez a vágyálom.

Az ő forgatókönyve szerint Ukrajnát zord fegyverszünetre kényszeríti Washington, Oroszország pedig Ukrajna területének ötödét megszállja. Putyin elnök győzelmet hirdet. Az európai populisták, köztük a leendő francia elnök, bírálják a liberális „háborús uszítókat” Ukrajna gáláns támogatásáért, ami szerintük feleslegesen elhúzza a harcokat és megcsapolja a tagállami büdzséket. Amerika jelentősen csökkenti az Európában állomásozó csapatai számát, és Ázsiába helyezi át őket.

Putyin váratlanul lemond, és egy fiatal technokratát nevez ki utódjául. Az új elnök a Nyugattal való fagyos kapcsolatok felmelegítéséről beszél.

Putyin azonban nem tűnik el teljesen a színről. Továbbra is egy titokzatos szervezet, az Új Oroszország Alapítvány vezetőjeként tevékenykedik.

Ukrajna megszállt területein az „új” Oroszország nagyjából úgy viselkedik, mint a régi. Orosz telepesek tömegei érkeznek buszokkal, a Moszkvának behódolni nem akaró ukránokat átnevelő táborokba küldik. Több mint egymillió ukrán menekül el az országból. Ukránbarát gerillák rendszeres támadásokat indítanak rendőrőrsök ellen, amit a megszállók civileken torolnak meg kíméletlenül. Ukrajna szabadon maradt részein is forrnak az indulatok. Fiatal, jól képzett ukránok tömegei hagyják el az országot, a gazdaság megroggyan, a politika egyre mocskosabbá válik. Volodimir Zelenszkij elnök választásokat ír ki, és veszít.

Oroszország újra fegyverkezésbe kezd.

Egy titkos tanácsban, amelynek soraiban találjuk a „visszavonult” Putyin egyik közeli tanácsadóját is, terveket szőnek a NATO aláásására, vigyázva, nehogy ezek olyan konfrontációhoz vezessenek, amelyet Oroszország nem nyerhetne meg. Putyin tanácsadója szerint minden támadásnak meglepetésszerűnek kell lennie, hogy a NATO-nak ne legyen ideje felkészülni. Ugyanakkor a NATO vezetőit meg kell győzni arról, hogy Oroszország céljai korlátozottak, ezzel is csökkentve a késztetést egy erőteljes válaszreakcióra. Ha a várakozásokkal ellentétben a NATO mégis erőt mutatva reagálna, az orosz erők gyorsan visszavonulnának. Ha nem, megtarthatnák elért eredményeiket.

Masala forgatókönyve szerint a Kreml azzal kezdi majd, hogy elterelő akciót indít valami távoli helyen. Mondjuk orosz zsoldosok Maliban fegyverrel összeterelnek egy csomó falusit, és behajóztatják őket Európa felé. Rettegve attól, hogy egy újabb menekültválság a szélsőjobb erősödéséhez vezet, Európa vezetői hadihajókat küldenek a Földközi-tengerre, gyengítve ezzel a NATO balti védelmi rendszerét. Kína köszöni szépen a lehetőséget és örömmel el is foglal egy vitatott státuszú zátonyt a Dél-kínai-tengeren, ezzel magára vonva az amerikai katonai vezetők osztatlan figyelmét.

Azután az orosz medve odacsap.

Két maszkos katonákból álló dandár elfoglalja az észt kisvárost, Narvát. Gyorsan legyűrik az észt határőröket, és alig találnak ellenállásra a város lakói részéről, akik többségükben oroszul beszélnek, és évek óta ömlik a fülükbe a Kreml-barát dezinformáció.

Ez közvetlen támadás a NATO területén, és az 5. cikkely alkalmazását kellene kiváltania,

amely garantálja, hogy egy NATO-tagállam elleni támadás az összes tagállam elleni támadásnak minősül.

De vannak akadályok. Turistának álcázott orosz csapatok elfoglaltak egy gyéren lakott észt szigetet, ami megnehezíti a NATO számára, hogy tengeren keresztül megerősítse kis helyőrségét az észt szárazföldön. Az amerikai elnöknek el kell döntenie, hogy hatalmas erőt vonultat-e fel a narvai betolakodók visszaszorítására, amivel szerinte a „harmadik világháborút” kockáztatná, vagy hagyja, hogy Oroszország továbbra is megszállva tartson egy NATO-területet, amivel nevetségessé teszi az 5. cikkelyt.

A Fehér Házzal folytatott tárgyalások során az orosz küldöttek jelentősen eltúlozzák, mennyire rosszul bánt Észtország az ott élő az orosz ajkú népekkel, és vészjósló utalást tesznek arra, hogy a Kreml nukleáris fegyvereket vetne be, ha a NATO megtámadná csapatait Narvában – ami blöff.

Az amerikai elnök mindkét sztorit benyeli, mint kacsa a nokedlit.

Nem hajlandó kockáztatni egy nagy háborút egy észt kisváros miatt. A Kreml bennfentesei pezsgőt bontanak - de csendben, nem repül pukkanva a dugó - amiért ilyen pontosan becsülték meg a Nyugat politikai gyengeségét.

Az olcsó győzelem mámorában a rezsim újabb hazafias bombát robbant. Oroszország 2030-ig egyesül Fehéroroszországgal, egy elnök alatt. Nem nehéz kitalálni, ki lehet az. Az európai vezetők, néhány populista jobboldali kivételtől eltekintve, rémülten veszik tudomásul, hogy az őket Oroszországtól védő régi biztonsági rendszer összeomlott. Hszi Csin-ping örül annak, hogy Amerika nem áll ki szövetségesei mellett. A világ seriffje nyugdíjba vonult. A kevésbé törvénytisztelő típusok most szabadon feloszthatják a világot.

Ez egy lebilincselő és hátborzongató történet. De egy súlyos figyelmeztetéseket tartalmazó könyv megírásának egyik kockázata az, hogy mire megjelenik, az emberek már rosszabbra számítanak. Ha Trump elnök végrehajtja a dán területek elfoglalására vonatkozó legutóbbi fenyegetéseit, a NATO belülről lesz szabotálva, megkímélve Putyint a fáradságtól.

Mindazonáltal Masala forgatókönyve rávilágít arra, hogy Európának miért kell komolyan vennie saját védelmét.

Oroszország még mindig messze van a csatatéren való győzelemtől, annak ellenére, hogy költségvetésének felét a háborúra fordítja. Az olyan szövetségek, mint a NATO, még túlélhetik a válságot, ám ha a Nyugat úgy dönt, hogy hagyja ellenségeit győzni, a történelem nem fog dicshimnuszokat zengeni a vezetőiről.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images