Meglepődtek az elemzők: éveken át lenézték Oroszországot, most annyi páncélossal rukkol elő, hogy Amerika és Európa csak nézi
Globál

Meglepődtek az elemzők: éveken át lenézték Oroszországot, most annyi páncélossal rukkol elő, hogy Amerika és Európa csak nézi

Gyors összefoglaló
Ha csak egy perce van, olvassa el a lényeget AI összefoglalónkban.
Az orosz–ukrán háború kezdete óta Oroszország fokozatosan a gyalogsági hadviselésre állt át, ebben pedig nem kis - de nem is egyedülálló - szerepet játszottak a jelentős páncélosveszteségek, amelyek jelentősen csökkentették Moszkva harckocsi-állományát is. Ugyanakkor Oroszország minden nehézség, beleértve a szankciókat is, sikeresen felfuttatta a legmodernebb harckocsijának, a T-90-esnek a gyártását. Nyílt forrásokból származó adatok alapján OSINT-elemzők most megvizsgálták, milyen kapacitások állnak rendelkezésére Moszkvának a harckocsi gyártása területén, és ez hogyan hozható összhangba az orosz-ukrán háború veszteségeivel és a jövő háborúival.

Az orosz-ukrán háborút megelőzően az aktív állományban tartott orosz harckocsiflottát elsősorban a T–72B és a T–90 típusok alkották (illetve kis számban T-80-asok), ezeknek szinte minden ismert variánsa megtalálható volt az orosz erőknél. Ebből következik az is, hogy a háború előtt viszonylag kevés ilyen páncélost szeretlek le, és helyeztek raktárba.

A tárolt T-72-esek közel fele a teljesen elavult Ural/A változat (összesen 1478 darab), míg a T-90-esek az 1990-es évek korai, A variánsai voltak (112 darab).

Az orosz és ukrán veszteségekkel foglalkozó Oryx adatai szerint Oroszország több mint 4300 harckocsit veszített el, ami - összevetve a háború előtti, mintegy 3000 darabos állománnyal - azt eredményezte, hogy Moszkva kénytelen volt nagy mennyiségben régebbi típusokat is reaktiválni.

A fő különbség ugyanakkor az, hogy a T–72-esek és T–90-esek esetében nem csupán egyszerű javításról van szó. A T-90-eseket ma is gyártják, illetve a T–72-eseket nagy számban újítják fel és korszerűsítik, modernizálják.

Épp ezért látható, hogy mindkét típus aránya a veszteségek havi bontásában nagyjából állandó maradt, leszámítva egy rövid, 2025 február környéki időszakot, ahol kismértékben megemelkedett a T-80-asok bevetése.

Képes-e egyáltalán Oroszország harckocsikat gyártani?

Kiszivárgott orosz beszerzési dokumentumok szerint – amelyeket a Frontelligence Insight csapata hozott nyilvánosságra – Oroszország nemcsak fenntartja, hanem növelni tervezi a T–90M gyártását és a T–72B3 harckocsik modernizálását. Ráadásul, 2025-re a T–90M éves kibocsátása elérte a 200–250 darabot, amely lassan teljes egészében új gyártást jelent, nem pedig régebbi T–90-esek felújítását.

Ezt több jel is alátámasztja: rendszeresen felbukkannak T–90M és T–72B3 harckocsikat szállító vonatszerelvények, amelyek elhagyják az UralVagonZavod üzemét. A szkeptikusok gyakran azzal érvelnek, hogy kevés a hivatalos dokumentáció ezekről a szállításokról, ám katonai beszerzéseknél természetes, hogy nem minden adat válik nyilvánossá.

Egyes vélemények szerint a mostani T–90M-ek valójában régebbi T–90-esek, T–90A-k vagy akár Indiának szánt, de lefoglalt T–90Sz-ek modernizált változatai. Valóban, a háború elején lefoglaltak néhány indiai megrendelésre készült példányt (egy ilyen veszteség látszik az alábbi videón), és T–90A-kat is átalakítottak.

Ugyanakkor, ami alátámasztja a termelést, az egyszerű matematika: lényegében soha nem állt rendelkezésre annyi régebbi T–90-es, hogy abból a jelenleg szolgálatban lévő T–90 mennyiséget ki lehessen termelni.

A jelenleg ismert számok és adatok alapján a háború elején a T-90M-ek aránya a többi variánshoz képest 1:2-höz lehetett, vagyis kb. 200 darab T-90A és AK verzió állt rendelkezésre, míg a Military Balance adatai szerint kb. 85 darab T-90-esük volt. (Valójában 250-300 volt a legyártott T-90A és AK-k száma, de ebből 30 darabot Szíriának adtak, néhányat pedig még a háború kezdete előtt modernizáltak).

Ebből kb. megerősített veszteség volt 48 T-90A(K), 11 T-90Sz és 152 T-90M-es, tehát összesen 211 példány. A Military Balance 2025-ös adatai alapján Oroszország 370 darab modernizált T-90-essel nyitotta a tavalyi évet. Figyelembe véve azt, hogy nagyjából 140-150 darab régebbi variáns maradt, azok teljes átalakítása esetén is maximum 200-230 T-90-ese lenne Moszkvának. Márpedig Oroszország ennél jóval nagyobb készletekkel vágott neki 2025-nek, holott az M-ek veszteségeit figyelembe se vettük, valamint azt sem, hogy a mai napig láthatóak A-verziók a frontokon.

Ez csakis a gyártás felfuttatásával volt lehetséges.

Mit tervez Oroszország?

Az Ukrajna elleni invázió kezdete óta Oroszország becslések szerint több mint 570-700 T–90M harckocsit állított elő – ebben az új gyártású és a korszerűsített példányok egyaránt benne vannak.

A kiszivárgott dokumentumok szerint 2027-től még jobban felpöröghet a gyártás (290 darab/év), 2028-ban pedig el is éri a csúcsértéket: ekkor 428 T–90M és T–90M2 legyártását, felújítását és modernizálását tervezik, ami közel 80 százalékos növekedés 2024-hez képest. 2027 és 2029 között

összesen 1118 T–90M és T–90M2 harckocsi gyártását, valamint a régebbi platformok nagyjavítását és korszerűsítését irányozzák elő.

Azt nem tudni, hogy miért ilyen alacsony a 2026-os előirányzás, de az új harckocsik előállítása az elkövetkező években a következő módon oszlik meg:

  • 2027: 232 új gyártás, 58 nagyjavítás/modernizálás
  • 2028: 280 új gyártás, 138 nagyjavítás/modernizálás
  • 2029: 253 új gyártás, 147 nagyjavítás/modernizálás

Hogy ez miért jelentős, összehasonlításképpen Európa, és Amerika a következő számokat produkálja: az információk alapján a német-francia KNDS összesen évi 50 Leopard harckocsi gyártására képes. A frissen épülő litvániai üzem is várhatóan évi 41 darabot lesz képes előállítani, ez havi 7,5 harckocsit jelent. A lengyel K2PL gyártósor Bumar-Łabędyben 2028-ra érheti el a csúcskapacítását, amit évi 50 darabban határoztak meg. Az Egyesült Államok pedig jelenleg nem is gyárt harckocsikat, csak felújítja és módosítja a meglévő M1A2 Abramseit.

Tehát amíg Oroszország a következő 3 évben több mint 1100 harckocsit tervez előállítani, amely kétharmada teljesen új páncélos lesz, addig a NATO fő erői lényegében felét sem lesznek képesek produkálni.

A számokból kitűnik az is, hogy a modernizálás során nemcsak T-90A-kat alakítanának át 90M, vagy 90M2 verzióra, hanem T-72B/B1/B3/B3M típusokat is bevennének a modernizálási programba. Emellett a tervek szerint a régebbi T–72A, T–72BK és egyéb változatokat T–72B3M-re építik át.

2025 közepe óta mintegy 40 darab megmaradt T–90-es jelent meg az UralVagonZavod környékén, feltehetően modernizálásra várva. Emellett körülbelül 100 darab T–72B-t szállítottak át az 1311. központi harckocsitároló bázisról, amely több mint két éve nem mutatott látható tevékenységet. Ráadásul a bázison összesen 263 T-72B van, amely mennyiség nagyjából megfelel a T–90M2-re korszerűsítendő T–72B-k tervezett számának.

Az is figyelemre méltó, hogy 2029 utánra már nem terveznek gyártást a T-90M2-ből sem. Egyes szakértői vélemények szerint

Moszkva egy új harckocsival tervez előrukkolni, ami miatt a gyártási kapacításokat már tervben sem köti le.

Egyáltalán, kellenek még tankok?

Oroszország több okból is az egyszerűbb, gyalogsági beszivárgásra épülő taktikát részesíti előnyben, amely bár végeredményben közel hasonló létszámveszteséget eredményez, mint a gépesített hadoszlopok beküldése, de jobban kíméli a haditechinkát. A taktikai döntés hátterében álló egyik tényező valóban az, hogy már nem állnak rendelkezésre kimeríthetetlen szovjet kori harckocsikészletek a páncélos-veszteségek pótlására.

Ez egyébként meglátszik a veszteségek időbeli megoszlásán is, soha nem vesztett el olyan kevés katonai eszközt Oroszország, mint a 2025-ös évben:

De a páncélosok hiánya még nem vezetett általános visszaeséshez: mutatja ezt az is, hogy kisebb léptékű gépesített támadásokra továbbra is sor kerül, különösen rossz időjárási körülmények között, amikor az ukrán drónvédelem kevésbé hatékony.

A drónok elterjedése átalakította a harckocsik szerepét is: egyre gyakrabban alkalmazzák őket kvázi tüzérségi lövegként, távolabbról operálva, közvetett tűzcsapásokra. Így kevésbé látványos a jelenlétük a frontvonal közvetlen közelében.

Egy jól fedezett, előrenyomuló gépesített hadoszlop megállításához továbbra is legalább 30–70 FPV drónra lehet szükség. Moszkva legnagyobb problémája ugyanakkor inkább az, hogy a mai háborús körülmények között a drónok akár már a támadások előtt képesek kiszúrni a gyülekező egységeket, így sok esetben a gépesített támadás nemhogy a céljáig nem tud eljutni, de el sem tud indulni.

Az orosz haderő 2022 vége óta zajló jelentős létszámbővítése oda vezetett, hogy az újonnan létrehozott, valamint az időközben átszervezett alakulatok miatt - mivel összességében Oroszország nagyjából a háború előttivel azonos méretű harckocsiflottát tart fenn - az egységek a doktrínákban előírtnál kevesebb páncélozott harcjárművet kapnak. Ugyanazt a harckocsiállományt kell több gyalogos- és gépesített egység között szétosztani.

Hiába tart az orosz-ukrán háború lassan négy éve, Oroszország páncélosállománya a darabszámot tekintve nem igazán csökkent. A kifogyhatatlan orosz haderő mítosza ugyanakkor megrepedezett: egyre rosszabb minőségű harckocsik érkeznek a frontvonalra, és alapvetően felszámolták a gépesített egységek támadásait is. Ennek nem volt ugyan döntő tényezője a páncélos erők meggyengülése, de mindenképpen hozzájárult a taktikai változtatáshoz. Oroszország mindeközben modern hadsereget épít, inkább a fronttól távol, viszonylag védett körzetekben,

miközben a fronton olcsóbb, a gyalogságra támaszkodó, elavultabb felszerelésű egységekkel tartja fenn a nyomást Ukrajnán.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Holdblog

A társadalom megérett a plusztudásra

Hova vezet az egyenlőséghez ragaszkodás? Az inga kilengéséhez. Az e heti levél trumpozó hisztiként írható le. Most például úgy tűnik, Európának és Kanadának az Amerikai... The post A tár

KonyhaKontrolling

Ez a hajó is elment

A befektetési piacokon rendszeres, hogy váratlanul megjelenik az új tuti befektetés. Pár éve az OTP részvényt mondtam mindig példának, aztán egy gyengébb időszak után most újra lett egy nagy

Property Warm Up 2026

Property Warm Up 2026

2026. február 19.

Portfolio Investment Day 2026

2026. február 24.

Planet Expo és Konferencia – Agrárium a klímaváltozás szorításában

2026. február 25.

Planet Expo és Konferencia – A tiszta energia jövője

2026. február 26.

Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet