Hogyan növekedhet a bérünk?
Prof

Hogyan növekedhet a bérünk?

Molnár Dániel - György László, Századvég
Dedák István a Portfólió hasábjain fejtette ki véleményét az elmúlt két év jelentős béremelkedésének várható hatásáról. A cikk során a szerző azt állítja, hogy a 2010 óta folytatott gazdaságpolitika a bérfelzárkóztatás terén zsákutca és gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Jelen cikk keretében szeretnénk a tanulmány állításait más szemszögből megvilágítani, folytatva a bérek és a termelékenység közötti kapcsolatot firtató vitát, amelynek célja a magyar gazdaság működésének jobb megértése és így az optimális gazdaságpolitika kialakítása.
A szerző első állítása, miszerint a közgazdaságtan keretében egyetértés van arról, hogy a bérek tartósan csak a termelékenység javításával növelhetőek. Cobb-Douglas termelési függvényből kiindulva (ahogy például Kónya [2015 és 2017] is teszi), könnyen belátható, hogy a reálbér nem csupán a termelékenység, hanem a tőke/munkaerő arányának vagy a bérhányad (a bérek jövedelmeken belüli aránya) emelésével is növelhető. Előbbi elsősorban technológiai tényező, adott terméket adott tőke- és munkamennyiség felhasználásával lehet előállítani, azonban a beruházási ráta növelésével változatlan amortizációs ráta mellett ez az arányszám is növelhető. Ezzel szemben a bérhányad esetén jelentős felzárkózásra van lehetőség európai uniós viszonylatban.

Hogyan növekedhet a bérünk?
Az AMECO adatai alapján 2017-ben a bérhányad Magyarországon volt a negyedik legalacsonyabb az Európai Unióban. Az Uniós átlaghoz viszonyítva 7,6 százalékpont, míg Németországhoz 8,7 százalékpont volt a hazai lemaradás. Azonban ez is az elmúlt két év gyors béremelkedésének eredménye, mivel 2015-ben még 10,2, illetve 11 százalékpont volt a lemaradásunk a két gazdaságtól. Ezek alapján az Európai Uniós átlag bérhányad elérése önmagában 16 százalékos béremelkedést tenne lehetővé Magyarországon 2017-hez képest. Gondoljunk abba bele, hogy az Eurostat legfrissebb statisztikáit alapul véve a V4 ország-csoport és Németország között termelékenységben kettő és félszeres, addig a bérekben három és félszeres különbség mutatkozott, míg a magyar és német viszonylatban ezek az arányszámok rendre háromszoros és négyszeres különbségről tanúskodnak.

Hogyan növekedhet a bérünk?
A csökkenő bérhányad és így a termelékenység és a bérek növekedésének egymástól való elszakadása azonban nem csak Magyarország és a régió jellemzője. Az USA-ban például 1973-ig közel hasonló ütemben nőtt a termelékenység és az órabérek (rendre 96,7 és 91,3 százalékkal), azonban 1973 óta a két mutató elszakadt egymástól: amíg a termelékenység 73,7 százalékkal, addig az órabérek csupán 12,3 százalékkal nőttek. Vagyis az USA-ban a munkavállalók jelentős hányada szinte semmit nem érzékelt az elmúlt több mint 40 évben a gazdasági és technológiai fejlődésből, amely alapján nem is annyira meglepő Trump választási győzelme, hiszen a globalizáció veszteseit szólította meg kampányában.

Ezen felül a Dedák István által a közgazdasági gondolkodás alapjának tekintett folyamat nem csak úgy következhet be, hogy a termelékenység növekedése majd a béralkukon keresztül emeli a béreket, hanem fordított irányba is végbemehet: vagyis, ahogy a Makronóm gazdasági blogon a Neumann János Egyetem munkatársai összefoglalták, a bérek emelkedése is növelheti a termelékenységet. Magasabb bérszínvonal a vásárlóerő növekedésén keresztül beruházásra ösztönzi a vállalatokat, amely javítja a termelékenységet, míg az adóbevételek növekedésén keresztül lehetőséget biztosít a kormányzatnak az oktatás és az egészségügy fejlesztésére, nem is beszélve arról, hogy a magasabb bérek a munkavállalót is többlet-erőfeszítésre ösztönzik.

A kedvezőtlen termelékenységi arányszámot nem vitatjuk, bár pontosabb termelékenységi mutató adódna, ha a kormányzati szektor számait nem vennénk figyelembe, tekintve hogy a kormányzati szektorban nincs piaci ár, így ezek az ágak a GDP becslése során költségalapon kerülnek beszámításra. Azonban ez leginkább módszertani szempont, így mivel mi nem az adatokkal, hanem azok értelmezésével nem értünk egyet, ezért ettől most eltekinthetünk.

A termelékenység kiszámításához mi a munkaerőpiaci felmérésből indultunk ki, ezek alapján számítottuk a hazai elsődleges munkaerőpiacon (vagyis nem közfoglalkoztatottként) dolgozó munkavállalók számát, amellyel a 2005-ös áron számolt GDP-t osztottuk le. A termelékenység alakulásán ez érdemben nem változtat: 2012 óta minimális, 3 százalékos növekedés, azonban összességében 2008 óta stagnáló termelékenységarány adódik. Azonban Dedák a hazai folyamatok ismertetése során nem vette figyelembe a munkaerőpiac átalakulását, amellyel együtt a stagnáló termelékenység már kisebb meglepetést jelent.

Hogyan növekedhet a bérünk?
A vállalatok minden esetben megpróbálják a legmagasabb termelékenységű munkavállalót felvenni és őket a vállalatnál tartani. Ezért például 2002 és 2007 között, amikor a foglalkoztatottak száma 3,9 millió fő körül stagnált az egy foglalkoztatottra jutó reál GDP folyamatosan emelkedett összesen 17,8 százalékkal. Ezzel szemben 2008-tól a válság kitörésének következtében a vállalatok igyekeztek a legalacsonyabb termelékenységű munkavállalót elbocsátani, így a termelékenységnek érdemben növekednie kellett volna, azonban a válság következtében figyelembe kell még venni a kapacitás kihasználtság szerepét. Vagyis hogy a vállalatok a munkavállalói létszámot a keresletnél kisebb mértékben csökkentik, mivel a jó minőségű munkaerő megtartása hosszú távú érdekük. A visszaeső kereslet következtében azonban csökkentik kibocsátásukat, így az egy munkavállalóra jutó kibocsátás még csökkenhet is.

2010-től azonban az új kormány gazdaságpolitikája új helyzetet teremtett. Folyamatosan emelkedett a nyugdíjkorhatár, a még 2009-ben meghozott intézkedések révén, megszűntek a korkedvezményes nyugdíjak, korlátozták a szociális ellátórendszerhez (munkanélküli segély) való hozzáférést, így egyre többen jelentek meg a munkaerőpiacon. Ennek következtében az aktivitási ráta a 2010-es 61,9 százalékról (amely közel megegyezik a 2006-os adattal) 2017-ig 71,2 százalékra az Európai Unió átlaga fölé emelkedett a 15-64 éves korosztályban.

A globális és a hazai konjunktúra megindulásával tehát folyamatosan nőtt a vállalatok munkaerő-kereslete, azonban az új pozíciókat csak rosszabb termelékenységű munkavállalók felvételével tudták betölteni (mivel a vállalatok először jellemzően a magasabb termelékenységű munkaerőt alkalmazzák, így ők már korábban is dolgoztak), akik részben a kormányzati intézkedések révén jelentek meg a munkaerőpiacon. Ahogy tovább folytatódott a munkaerőpiac bővülése ez a hatás még inkább felerősödött, amely helyzetet tovább rontotta a közfoglalkoztatottak számának felfutása (akiket a nemzetközi definícióknak megfelelően foglalkoztatottnak kell tekinteni). Őket a termelékenység alakulásába beszámítani abból a szempontból sem szerencsés, mert a programok célja nem a hatékonyság, hanem a munkavállalók visszavezetése a munka világába, a korábbi segélyezési rendszer megszűntetésével. Sőt kiemelt szempont, hogy a közfoglalkoztatás keretében előállított termékek nem kerülhetnek piaci forgalomba, nem járhatnak piactorzító hatással.

Dedák a termelékenység alakulását a reálbér alakulásához viszonyítja, azonban a vállalatok számára nem a reálbér alakulása a kiemelt tényező (maximum keresleti oldalról), hanem a munkaerőköltség. Így ezt célszerű a termelékenységhez viszonyítani. A reálérték kiszámításához azonban nem a fogyasztói árindexet, hanem a GDP-deflátort vettük alapul, mivel ez mutatja meg a gazdaságban előállított összes termék és szolgáltatás árváltozását. Ez alapján, míg a nettó reálbérek 2010 és 2017 között 30,1 százalékkal emelkedtek, a reál munkaerőköltség csupán 17,5 százalékkal. Az eltérésben a kormányzati intézkedések (szja és szociális hozzájárulási adó kulcsának csökkentése, amelyre a fehéredő gazdaság teremtett lehetőséget), valamint a külföldről importált alacsony infláció (amely a fogyasztói árindexben igen, de a GDP-deflátorban nem jelenik meg) is közrejátszott.

Ezek alapján a termelékenység és a munkaerőköltség alakulása csak az elmúlt közel két év során szakadt el egymástól, abban az időszakban, amikor a bérhányad növekedése miatt is növekedne a reálbér. Emellett meg kell még említenünk a Munkahelyvédelmi Akciótervet is, amely a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű, vagyis általában alacsonyabb termelékenységű munkavállalók foglalkoztatását segíti elő a munkaerőköltség csökkentésével, azonban erre vonatkozóan statisztikai adat nem áll rendelkezésre.

Ha a munkaerőköltség alakulását vizsgáljuk régiós összevetésben, akkor nem látszik jelentős eltérés a visegrádi országok között. Euróban számolva a reál munkaerőköltség Magyarországon 2010 óta 29,5 százalékkal emelkedett, míg Lengyelországban és Szlovákiában 26,5 százalékkal, Csehországban pedig 21,1 százalékkal. Ha pedig 2008-hoz viszonyítunk, akkor a hazai 30,1 százalékos munkaerőköltség növekedés a legalacsonyabb a régióban.

Hogyan növekedhet a bérünk?
Az eltérő termelékenységi pálya magyarázata nem a hibás gazdaságpolitika, hanem az eltérő munkaerőpiaci folyamatok. Lengyelországban 5,6 százalékkal, Csehországban 5,8 százalékkal, Szlovákiában 8,3 százalékkal, míg Magyarországon 18,1 százalékkal nőtt a belföldi rezidensek körében a foglalkoztatás 2010 és 2017 (első három negyedév átlaga) között. Ezzel szemben az utóbbi időben sokszor régiós példaként emlegetett Romániában mindösszesen 0,7 százalékkal növekedett a foglalkoztatás (2008-hoz viszonyítva viszont 500 ezer fővel, 6 százalékkal kevesebben dolgoznak keleti szomszédunknál).

Vagyis a kormányzat az elmúlt két ciklus alatt, ledolgozott egy jelentős, több évtizedes, a rendszerváltoztatás óta fennálló lemaradást (foglalkoztatás) az Európai Unió többi országához viszonyítva, mindezt a reálbérek jelentős emelkedése mellett, úgy hogy közben a munkaerőköltséget (és így az inflációt) is sikerült kordában tartani. A gazdaságpolitika eredményeinek áldozata egy mutatószám lett, az egy munkavállalóra jutó reál GDP, amelyet jelentősen befolyásol a munkaerőpiaci helyzet, így csak korlátozottan alkalmas a hazai folyamatok leírására, emellett semmit nem mond a jóléti, illetve vagyoni helyzetről, amelynek javítása a gazdaságpolitika fő célja. Valóban szükség van a termelékenység növelésére, mert annak segítségével növelhető a reálbér és így javítható a háztartások jövedelmi helyzete, azonban az eddigi gazdaságpolitika nem nevezhető kudarcnak és nem zsákutcába vezet, csupán a korábbi problémákat és egyensúlytalanságokat kezdte el kezelni.

Végezetül fontos kiemelnünk, hogy a szerző, mint sok, a témában megjelent cikk (de ez inkább a közgazdasági gondolkodás általános problémája) abból a feltevésből indul ki, hogy korábban a magyar munkaerőpiacon egyensúlyi helyzet volt. Vagyis a munkavállalókat pontosan a hozzáadott értéküknek/termelékenységüknek megfelelően fizették és az utóbbi időszak béremelései ebből az egyensúlyi pontból mozdítják el a munkaerőpiacot. Azonban ez a feltételezés nincs alátámasztva sehol, így az is lehetséges, hogy korábban a munkavállalók nem a termelékenységüknek megfelelően voltak megfizetve, így ebben az esetben a jelenlegi folyamatok (termelékenységnél gyorsabb ütemben növekvő bérek) az egyensúly elérését segítik elő.

Hivatkozások

Kónya, I. [2015]: Több gép vagy nagyobb hatékonyság?. Közgazdasági Szemle, LXII. évf., 11.sz. 1117-1139. old
Kónya, I. [2017]: A magyar növekedésről - egy régimódi megközelítés. Közgazdasági Szemle, LXIV. évf., 9.sz. 915-929. old

A szerzőkről:

Molnár Dániel, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. makrogazdasági elemzője
György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza




A címlapkép forrása: MTI Fotó / Ujvári Sándor
izernorbert0922
máv0921
Autóbaleset
online bolt_shutter
orvosi kamara0921
palkovicslászló0921
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól.
szep-park-20190906