europai unio belendult magyarorszag helyezkedes iranyok 200929
Uniós források

Hogy helyezkedhet Magyarország jól a változó Európában?

Szabó S. László, Szabó Consulting
Európa nem csendes, „Brüsszel” újra lendületbe jött: a lezártság elmúltával új és új kezdeményezéseket indít el az Európai Bizottság. Elővesznek régóta égető kérdéseket, de új frontokat is nyitnak. Ebben a hullámzásban erős szemű, távolra látó kormányos kell, az Unió felépítése azonban azt is lehetővé teszi, hogy a hullámok irányát is befolyásoljuk. Európa-elemző vendégszerzőnk, Szabó S. László, ezeket a lehetőségeket boncolgatja.
A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet

Az Európai Unióról Magyarországon mostanában szinte csak a költségvetés és a gazdasági élénkítő csomag összefüggésében hallani, pedig előtte már-már a „Nyugat” szimbólumává vált. Nos, ennél sokkal több forog kockán: gazdaságunk ezer szállal kötődik a többi tagállaméhoz, és az unió intézkedései, az együttműködés alakulása a kapott, nem kevés, pénznél sokkal nagyobb hatással lehet gazdaságunkra és mindennapi életünkre is.

Az egységes piac pénzben kifejezett hasznára sok becslés van: Magyarország 300-350 EUR/fő nettó támogatást kap, (2014-ben volt a csúcs 550 euró per fővel), míg csak az egységes piacból több, mint 200 euró/fő előnye van évente a legkonzervatívabb becslés szerint.

A teljes előny több, mint ezer euró évente.

Ez ugyan kevesebb, mint az EU átlag, de 2014-ről 17-re 1138-ról 1351 euróra nőtt ez az előny. Az előnyök tehát nem csak a „közös piacból” erednek, a szabványosítás, az együttes politikai fellépés is forintosítható (vagy eurósítható) előnyöket jelent. Ezért érdemes elkezdeni egy gondolkodást arról, hogy azon kívül, hogy minél több pénzt szakítsunk le, milyen irányban tudnánk befolyásolni az unió jövőbeli irányát. Kis országként természetesen csak szövetségesekkel, meglévő, de érdemi elképzelések köré szerveződő csoportokhoz csatlakozva lesz ez lehetséges. Viszont akinek koncepciója van, annak befolyása jelentősen meghaladhatja a méretéből mechanikusan következő súlyt.

Az előnyöket ugyanis meg lehet sokszorozni, ha a magyar gazdaság fejlesztésében figyelembe vesszük az európai trendeket, és ahol befolyásolni lehet az Unió politikáját, ott próbáljuk nekünk kedvező irányba hajlítani.

A Bizottság elnöke kijelölt néhány fő fejlesztési irányt politikai irányelveiben is, majd most, az Unió helyzetéről szóló, lelkesedéssel és szkepszissel egyaránt fogadott beszédében ezek konkrét állásáról, illetve megvalósításuk terveiről is beszélt. A zöld megállapodás, vagyis a klímaprogram, a digitalizáció mind alkalmat teremthetnek arra, hogy magyarországi vállalatok valóban új, versenyképes irányokba fejlődjenek.

A legnagyobb kérdés persze mégis a "több vagy kevesebb EU"? A kérdés egyszerű, a válasz rendkívül sokrétű. Először is különbséget kell tenni aközött, hogy milyen hatáskörök tartoznak az unió kizárólagos vagy részbeni hatáskörébe, és hogy ezekben a hatáskörökben a döntés milyen fórumok kezében van. Paradox módon könnyebb új hatáskörök közös kézbe adását elérni, mint ezen ügyekben a döntést legalább részben átadni az uniós fórumoknak (tehát a tagállamokat képviselő Tanács helyett akár részben is a Parlamentnek). Minden olyan lépés, amikor a Parlament együttdöntési hatáskört kapott a Tanács mellett, komoly küzdelembe került, és voltak esetek, amikor ezeket a hatásköröket a nem teljesen tisztázott esetekben megpróbálták a már jóváhagyott kereteken belül is megnyirbálni. Az Európai Bizottság (többnyire az ő epitheton ornans-a a „senki által nem választott bürokraták” testülete) döntési hatásköre pedig egy kormányénál is kisebb. Bizonyos rugalmasságot a Szerződések biztosítanak, nagy változás azonban csak a módosításukkal lenne lehetséges, ettől meg most mindenki fázik.

Sokan félreértelmezik a „föderalizmus” kifejezést, hiszen az épp hogy nem egy szuperállamot, hanem a különböző szintek közötti célszerű hatáskörmegosztást jelenti.

Szerintem viszont téves már maga a „több vagy kevesebb Európát” vagy a „brüsszeli bürokratauralom vagy nemzetek Európája” kérdésfeltevés is.

Tudni kell ugyanis, hogy az EU soha nem lesz egy „szuperállam”, mert szuverén országok együttműködése, és annyi hatásköre van, amennyit tagállamai a Szerződésekben reá ruháznak, némelyikben népszavazással is megerősítve. Politikájának fő irányát, mostanában kevéssé divatos szóval értékeit is a tagállamok fogják meghatározni. Ezekben az országokban rendszerint a legkülönbözőbb politikai elképzelésekkel rendelkező pártok, sokszor egészen vegyes koalíciók vannak kormányon. Ezért a fő irányok (de mint később látni fogjuk, a konkrét döntések is) kompromisszumokon keresztül születnek meg.

Jelenti-e viszont a „több EU” a nemzeti érdekek sérelmét? Szerintem nem,

mert a nemzeti érdekek érvényesülésének több csatornája is van az unión belül is: az Európai Tanácsban, ahol elsősorban stratégiai döntések születnek és a Tanácsban, amely a szabályozásokat dönti el (részben a Parlamenttel együtt), a tagállamok képviselői szavaznak. A Bizottságnak csak kezdeményezési joga van, a jogszabályok területén viszont erőssége, hogy ez a jog kizárólagosan ezt a testületet illeti: volt már rá példa, hogy amikor a tárgyalások olyan irányt vettek, hogy azt nem tudta elfogadni, visszavonta a javaslatot, és ezzel megállította a jogalkotási folyamatot inkább, mint hogy olyan jogszabály szülessen, amellyel nem tud egyetérteni. Ezt azonban csak kivételes esetekben teheti meg, különben olyan lavinát indítana el, amely – a két törvényhozó intézmény, a Tanács és a Parlament sérelme miatt – végső soron ezen kizárólagos jog elvételéhez is vezethetne.

Nemrég az Európai Bíróság meg is fogalmazta annak feltételeit, hogy a Bizottság mikor vonhat vissza egy jogszabály-javaslatot: ha azt oly módon tervezik a jogalkotók (a Parlament és a Tanács) módosítani, hogy a javaslat célját nem érheti el, ha erre fel is hívja a figyelmüket és együttműködik abban, hogy a jogszabályt a javaslat céljához illesszék. A Juncker-Bizottság egyébként nem sokkal hivatalba lépése után vagy nyolcvan, a törvényhozás útvesztőiben „elveszett” javaslatot vont vissza, és utána is évente egy tucat körülit, miután esély sem volt az elfogadásukra.

Ugyanakkor Von der Leyen megígérte, hogy a Parlament javaslatait megszívlelve kvázi kezdeményezési jogot ad az euroképviselőknek, ezt formálisan azonban csak szerződésmódosítással lehetne elérni.

Ez tehát egy gesztus, amely a mindenkori Bizottság jóindulatától függ, de ha betartják, akkor a Parlamentnek komoly hatalomnövekedést jelenthet.

Maga a Parlament egyébként, amely sok területen együttdöntési joggal bír, politikailag hármas tagolású: a képviselők egyes országokból jönnek, pártjuk politikai irányultsága alapján egy európai pártcsalád tagja (ha nem, akkor hiába pártjelöltek, a parlamentben „független”, csoporthoz nem tartozó képviselők lesznek, sokkal korlátozottabb befolyásolási lehetőségekkel), meghatározott politikai értékrenddel. Elsősorban a Votewatch adataiból látható, hogy noha pártcsoportjukhoz zömében lojálisak a képviselők, nem nagyon nagy a „kiszavazás”, egyes országok csoportjai néha eltérően szavaznak, ha nemzeti érdekeik így kívánják. Érdekes, hogy az adatok szerint a magyar konzervatív frakció a várakozással ellentétben nem nagyon „renitens”.

Ha megnézzük azonban a parlamenti bizottságokban előterjesztett módosító indítványokat, akkor látjuk, hogy a szakmai szempontok, legalábbis ezen a területen, gyakran részben felülírják a pártszempontokat: a Környezetvédelmi Bizottság konzervatív tagjai ugyan kicsit más megfogalmazásban, de hasonlóan „zöld” javaslatokat tesznek, mint a Zöld Baloldal képviselői, még ha utóbbiak többször és radikálisabban lépnek is fel a környezetvédelmi szempontok védelmében. A klímavédelemben a magyar kormány a „pávatánc” mellett döntött - annak idején írtam az állami mozgásteret növelő lazább szabályok látszólagos előnyéről, a klímapolitikában az átállás költségeiről (az „igazságos átalakulási alap” formájában ennek fedezetét megkapják a legjobban érintett országok) – és nem a hasonló adottságú országok együttműködése mellett.

A nagy elvi kérdéseken túlmenően is rengeteg kihívás van az Unió előtt, amelyekben állást kell foglalni. A német elnökség célul tűzte ki a schengeni rendszer megerősítését (egyértelműen érdeke ez hazánknak is, bármennyire is megy a „migránsozás”), a versenyszabályok felülvizsgálatát, és az unió erősítése irányába mutat két elgondolásuk: az európai szintű adók az EU finanszírozására és egy „Európai Biztonsági Tanács” a külső fenyegetések értékelésére.

Az unió szerepét erősítő javaslatokat főleg gazdasági területen sokan felvetettek már, a költségvetési politika jobb harmonizálása, az unió független bevételeinek biztosítása talán a legismertebbek. Ezek a jelenlegi jogi keretek között is megvalósíthatóak (így jött létre a koronavírus mentőcsomag), különösen a Bizottság kezébe lehet több eszközt adni és a kritériumokat lehet bővíteni (köztudott viszont, hogy több tagállammal szemben se kényszerítették ki a Maastrichti kritériumok betartását) költségvetési területen.

Az, hogy hazánk nem csak hogy még nem csatlakozott az eurozónához, de hogy erre jelenleg szándék se mutatkozik, más hátrányok mellett biztos, hogy érdekérvényesítési potenciálunkat se növeli.

Sokak számára a magyar kormány gazdaságpolitikai ámokfutásának fékjét jelenthetné a csatlakozás, de nem mindegy, hogy milyen árfolyamba kötjük be magunkat. A koronavírus okozta válságot követő élénkítés monetáris eszközeiről például komoly vita van az Európai Központi Bank igazgatótanácsában, ahol a magyar hang az élénkítés híveit erősítené.

A másik vízválasztó, hogy, főleg az amerikai informatikai óriások túlsúlya miatt, felvetődött a versenypolitika kritériumrendszerének megváltoztatása, hogy a vállalatok összeolvadásával valódi „európai bajnokok” jöhessenek létre. Ez Thierry Breton mandátuma az Európai Bizottságon belül, de Vestager alelnök irányvonala – az előző Bizottságban is ő volt felelős ezért a területért, most ehhez újabb hatásköröket kapott – nem volt ez.

A kisebb tagállamoknak és a fogyasztóknak – a populáris multiellenességen túlmenően – végig kell gondolniuk, hogy melyik irányzatot támogatják.

Kialakulóban van egy „északi” liberális tömb, amelyhez a skandináv államok, Írország és Hollandia mellett a három balti köztársaság is csatlakozott, hiába „új”, fejletlenebb országok. A dirigistább Franciaország és a mediterrán országok – és ipari óriásai miatt várhatóan Németország, amelynek külön fájt a Siemens-Alstrom összeolvadás megakadályozása – pedig Breton mellett állnak majd. Közben Magyarország is csatlakozott a „szuverenistákhoz”. Állítólag a gazdasági szuverenitási csomag körüli vitában összecsapnak majd ezek az álláspontok – de a határozat 95%-a kész van. Ennek a csomagnak része az európai vállalatösszeolvadások támogatása mellett a külföldi, főleg kínai állami felvásárlások korlátozása, az egészségügyi ágazatban a járványok elleni védekezés önállóságának erősítése és a kritikus infrastruktúrák védelme is. Utóbbi célt szolgálja a Bizottság egyik legújabb javaslata, a pénzügyi szektor digitális működésének ellenállóképességének növeléséről (igazából egy meglévő rendelet módosítása), amely új frontot nyit az amerikai felhőszolgáltató monopóliumok ellen.

Érdekes fejlemény, hogy Vestager legutóbb pont két lengyel olajipari vállalat fúzióját (szigorú, egy új versenytársnak esélyeket adó, de nem teljesen megkerülhetetlen feltételek mellett) hagyta jóvá politikai alapon – szilárdan kitartva amellett, hogy a gazdaságon kívüli politikai szempontokat nem vette figyelembe -, a lengyel kormány erős nyomására. A lengyel kormány nyomást gyakorolt egyébként az olajcégekre is, akik egyik lehetséges feltételt se akarták elfogadni. Közben a környezetvédelem területén pont most jelentette be Lengyelország, hogy 2049-re leáll a szénről – persze gazdasági okok miatt, de ezek között az emissziókereskedelmi kvóták drágulása is jelentős szerephez jutott.

Ezen a területen is van egy olyan irány, amelybe az unió elindul és hazánknak is jó lenne: az innováció, a modern technológiák támogatása

– több kis tőkeigényű innovatív vállalkozás hódította már meg Magyarországról kiindulva, ha nem is a világot, de saját ágazatát, ha ezek nem lennének kénytelek elhagyni az országot, sokat nyerhetnénk.

Hasonlóképpen a gazdaság területén, de a szociálpolitika és a foglalkoztatás világába átnyúlóan kérdés a harmonizáció foka. Nagyon divatos most a szociális szempontból tekinteni erre, de a szegényebb országoknak versenyelőnyt jelentenek az ottani alacsonyabb megélhetési költségek és ennek folytán alacsonyabb bérek. Az általános vélemény az, hogy itt még évtizedek gazdasági harmonizációja kell, hogy a baloldal álmát, az európai minimálbért és nyugdíjat be lehessen vezetni. Korlátozott harmonizálásra van már most is törekvés, meglátjuk, ez mire fog vezetni.

Ne felejtsük el, hogy a „kirendelt dolgozók” irányelv mekkora vitát okozott – itt is konfliktusba került a harmonizáció, amely a kelet-európai dolgozók munkakörülményeit és díjazását javítaná, a keleti vállalkozások versenyelőnyének fenntartásával. A nyugati szakszervezetek ügyesen tudják kombinálni a keleti munkavállalók védelmét a nyugatiakat sújtó verseny megnehezítésével.

Az egyetlen út szerintem számunkra az, ha a szolgáltatási piac korlátlan megnyitását tesszük a harmonizáció feltételévé.

Egy sor, főleg társadalombiztosítási és igazgatási területen (lakcímnyilvántartás, biztosítási jogviszony kölcsönös elismertetése, erkölcsi bizonyítványok stb.) nem is a szabályozás kiterjesztése, hanem a gyakorlat jobb harmonizálása sokat javítana az európai együttműködésen és jobban élvezhetnék a polgárok annak előnyeit.

A politikai rendszer reformálása ezek után a jövő ködébe vész. Érdemes azonban a fő irányokat felvázolni. Lehetne-e például a Bizottság valódi kormány, a Parlamentben többséggel rendelkező koalíció tagjaiból, amint az egy ország esetén természetes? Ez a Parlament párthatárokon valamennyire mégis csak felülemelkedő jellegét ugyan kikezdené, viszont igazi téttel ruházná fel az európai választásokat. A csúcsjelölti rendszer – ha nem is kudarca, de – megbicsaklása jelzi, hogy a tagállamok nem igazán támogatnának egy ilyen javaslatot, még ha a tavalyi európai választások jobb részvételi aránya és az euroszkeptikusoknak a vártnál gyengébb szereplése legalábbis megfontolásra késztetheti őket.

Az EU jelenleg sok területen segíti a nemzetközi együttműködést, sokan tekintenek rá ellensúlyként saját kormányukkal szemben. Ha több felelősséget vállal magára, több kellemetlen döntésre is kényszerülhet. Viszont tényleg közelebb kerülhet ezáltal a polgárokhoz. A kérdés, hogy melyik oldalról kezdjük. Münchhausenként valahogy saját hajunknál fogva kellene magunkat kiemelni, és ez nem könnyű. Gondolkodni rajta viszont kötelező.

A cikk szerzője Szabó S. László, az uniós költségvetés területén dolgozott, most tanácsadó (szaboconsult.eu).

*********************************

A cikk a szerző saját véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Portfolio szerkesztőségének véleményével.

Címlapkép forrása: Thierry Monasse/Getty Images. Az Európai Tanács ülése 2019. december 19-én Brüsszelben. A kép előterében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke beszélget David Sassolival, az Európai Parlament elnökével és Emmanuel Macron francia elnökkel. Hátul balra Orbán Viktor magyar kormányfő a holland és a görög miniszterelnökkel, illetve a román elnökkel beszélget.

orbán viktor parlament
Koronavírus
Az iráni külügyminisztert meghívták a Fehér Házba
A bankokat rettegésben tartó orosz hackerek valójában nem is oroszok
Egyre nagyobb bajban van Nagy-Britannia
nagorno karabakh
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Online előadás
Legfontosabb aktualitások, elemzés, ötletelés.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Compliance szakértő

Compliance szakértő
2020. november 10.
Miből lesz lakásunk, nyugdíjunk, luxusautónk?
2020. november 10.
Öngondoskodás 2020
2020. november 10.
Portfolio Private Health Forum 2020
2020. november 11.
Energy Investment Forum 2020
Kampánytéma lett, hogy Brüsszel a földspekulánsokat védi-e, vagy sem