Az EU legfőbb vívmánya totális kudarcot vallott, a szakértők szerint katasztrofális a helyzet

Az 1985-ben Jacques Delors által elindított egységes piaci kezdeményezés, amely a világ legnagyobb integrált határon átnyúló gazdaságát hozta létre 450 millió fogyasztóval, 40 év után sem tudta beváltani az alapítók reményeit.

Bár az áruk belső korlátait nagyrészt eltávolították 1992-re, a szolgáltatások, a tőke és részben a munkaerő területén továbbra is jelentős akadályok maradtak fenn.

Az Európai Központi Bank szerint az EU-n belüli kereskedelmi akadályok a szolgáltatások esetében 100 százalékos, az áruk esetében 65 százalékos vámnak felelnek meg. A protekcionista szabályok olyan szövevényesek, hogy

például 25 év alatt mindössze egyetlen francia pék kapott Németországban mester minősítést, amely feljogosítaná pékség működtetésére.

Christine Lagarde, az EKB elnöke nemrég sürgette az európai vezetőket, hogy orvosolják az "évek óta tartó tétlenséget", és alakítsák át a gazdaságot, amely "egy fokozatosan eltűnő világra van hangolva". Mario Draghi tavaly egy lesújtó jelentésben figyelmeztetett az európai fragmentáció versenyképességre gyakorolt "kaszkádszerű hatására".

Ursula von der Leyen Bizottsága idén nyáron közzétette egységes piaci stratégiáját, és az év végére "útitervet" ígért a projekt újraélesztésére.

Azonban a szakértők szerint ez az útiterv is elakadt az uniós végrehajtó testületen belüli és a tagállamok közötti hatásköri vitákban, ugyanazok a nemzeti érdekek és politikai korlátok hátráltatják, amelyek évtizedek óta akadályozzák az előrelépést.

A megrekedés okai között szerepel a befektetett érdekek védelme, a növekvő euroszkepticizmus és más válságok, amelyek elvonják a döntéshozók figyelmét. Eközben az új nemzeti termék- és szolgáltatási szabályok részben visszafordították a korábbi eredményeket, a közös szabályok központi érvényesítése pedig fokozatosan megszűnt.

Pascal Lamy, korábbi EU kereskedelmi biztos és Delors kabinetfőnöke szerint: "Hatalmas növekedési tartalékon ülünk, amikor erre nagy szükség lenne a zöld átálláshoz, a digitalizációhoz, a védelemhez és az öregedő népesség problémáinak kezeléséhez. Sok tennivaló van még. Egyértelműen túl lassúak voltunk."

Mario Monti, aki 1995 és 1999 között volt belső piaci biztos, a "gazdasági nacionalizmust" és a piacokba vetett hit megrendülését okolta a Financial Timesnak a projekt megtorpanásáért, különösen a pénzügyi válság után.

Szerinte a vállalkozások, a nemzeti kormányok és Brüsszel között kialakult egy "képmutatási háromszög", ahol mindenki mást hibáztat, miközben valójában a nemzeti kormányok tartják fenn az akadályokat.

Hogy ez a probléma mennyire súlyos, és valójában az EU túlbürokratizáltsága eltörpül a kártékony, plusz terheket jelentő tagállami szabályozások mellett több elemző is kiemelte már, ahogy arról a Portfolio-n is részletesen írtunk.

Az IMF múlt hónapban közzétett kutatása szerint a kereskedelmi akadályok csökkentése, a növekedést gátló munkaerőpiaci és adószabályok eltörlése, valamint a készségek fejlesztése több mint 20 százalékkal növelhetné az EU munkavállalónkénti kibocsátását.

Az EU-n belüli munkavállalói migráció költségei körülbelül nyolcszor magasabbak, mint az USA tagállamai közötti vándorlás esetében.

Egy korábbi kutatásában pedig az IMF arra jutott, hogy a tagállami szabályozásokbeli különbségek olyanok, mintha 40 százalékos vám lenne az EU belső piacán.

Carlos Cuerpo spanyol gazdasági miniszter az "együttműködni kívánók koalíciójának" létrehozását szorgalmazza az integráció felgyorsítása érdekében – írja az FT. Szerinte ez a megközelítés katalizátorként szolgálhat:

Nehéz 27 töredezett piacról egyszerre egyre váltani, de lépésről lépésre haladhatunk, és remélhetőleg ez segíteni fog.

Címlapkép forrása: Portfolio