Új-Zéland koronázatlan királynője
"Ha a birodalmadban akár csak egy négyzetcentiméternyi részt odaadsz az ördögnek, akkor az el fogja venni az egész területedet.” Zolinak, a jógamesteremnek az egyik kedvenc mondása ez, amelynek félelmetesen erős mondanivalóját én istenigazából csak az elmúlt egy év történéseinek a kapcsán fogtam fel.
Az „ördög” a mai történetünkben a koronavírus világjárvány képében bukkant fel a tavalyi év elején, és azóta sajnálatos módon uralja az életet a bolygó jelentős részén. Új-Zéland “koronázatlan királynője” pedig nem más, mint Jacinda Ardern, a 40 éves miniszterelnök, aki globális összehasonlításban az egyik, ha nem a legjobb módon kezelte a pandémiát. A koronázatlan jelző itt a legnagyobb dicséret, mert azt jelenti, hogy a 4 millió 917 ezer fős országban összesen 2 497 igazolt koronavírusos eset volt, ami 26 halálos áldozattal járt. Eddig nem volt 50 évesnél fiatalabb áldozat az országban.
Új-Zéland nyugati típusú fejlett országként, szemben a hasonló országok tetemes többsége által választott víruskontrollálásra, görbelaposításra épülő járványkezelés helyett a zéró tolerancián alapuló, a vírus teljes eltüntetésére koncentráló stratégiát választotta.
Mielőtt bemutatnák a stratégiát, érdemes néhány szóban megemlíteni azokat a speciális előnyöket, amelyeket Új-Zéland sok szempontból élvezett a járványkezelés szempontjából:
- Új-Zéland „down under”, egy a világ körforgásától távollévő szigetország. Óriási földrajzi előny a szárazföldi határok hiánya a víruskezelés területén.
- A 268 ezer négyzetkilométernyi területen elterülő két nagyobb és sok kisebb szigeten 20 alatt van az egy négyzetkilométerre jutó népsűrűség.
- Auckland (1 millió 470 ezer lakos), Christchurch (383 ezer lakos) és Wellington (215 ezer lakos) kivételével nincs 200 ezer főnél nagyobb városa. A lakosság nagy része jól elosztva él a szigetvilágban.
- Még a legnagyobb város, és egyben helyi gazdasági központ, Auckland népsűrűsége is 8-9 százaléka például New York népsűrűségének. Az ország már eredendően kvázi közösségi távoltartásban él.
- A 40 ezer dolláros egy főre jutó GDP a kifejezetten gazdag országok közé emeli Új-Zélandot.
- Az ország mezőgazdasági szempontból álomhely, nagyon változatos táplálékkal tud önellátó lenni.
- Új-Zéland egyben a világ egyik legszebb helye is, turisztikai és rekreációs szempontból tökéletes kikapcsolódási helyként tud szolgálni lakóinak egy lezárt világban.
- Új-Zéland elhízás szempontjából a világ élmezőnyében van, ami a koronavírus kockázati forrásait tekintve kiemelt veszélyforrás. Emiatt erősebb lakossági támogatása tud lenni a teljes eliminációra törekedő stratégiának.
Mindez jól mutatja azt, hogy az új-zélandi stratégia egészében működésképtelen lenne a világ országainak jelentős részében, nem is célja a mai írásnak az, hogy Új-Zéland járványkezelési alapvetéseit más országokéval hasonlítsa össze, a stratégia más aspektusból érdekes most nekünk.
Az új-zélandi egy kiváló szabályrendszer a veszteségek ellen, és teljesen hasonló módon működik, mint egy prudens tőkepiaci kereskedő kockázatkezelési rendszere. Mindkettőnek ugyanaz a lényege: nem ad egy négyzetcentiméternyi helyet sem az ördögnek. Az új-zélandi járványkezelés kiváló tanmese minden tőzsdei kereskedőnek a kockázatkezelésről és a potenciális veszteségekkel szembeni kíméletlen fellépésről. Ebből a nézőpontból vizsgáljuk meg most Jacinda Ardern kormányának kulcsfontosságú intézkedéseit.
Svájci sajt modell
Mind a koronavírus elleni védekezés, mind pedig az elfogadhatatlan nagyságú tőzsdei veszteségek elleni küzdelemre kiváló alapsémát ad a University of Manchester professzorának, James Reason-nek a nagyon szemléletes svájci sajt (ementáli sajt) modellje. Ez egy a kockázatelemzésben és kockázatkezelésben elterjedt nagyon szemléletes szisztéma. Egy veszélyforrás elleni védekezés több szintjét rendezetlenül egymás mögé helyezett ementáli sajtszeletekkel modellezi, ahol a lyukakon tud áttörni az „ördög”. Ám minél több szelet sajt van egymás mögé rakva, annál kisebb az esélye, hogy a veszély áttörjön a lyukakon. A svájci sajt modelljét használja többek között a repülésbiztonság, a mérnöki rendszerek, az egészségügy, a vészhelyzeti rendszerek, a számítástechnikai és internetes biztonsági szisztémák is. Az egész koronavírus elleni védekezés új-zélandi svájci sajt modelljét kiválóan mutatja meg ez a 80 másodperces animáció.
Új-Zéland koronavírus elleni védekezése két részre bontható. Az első etap tavaly márciusban és áprilisban zajlott, amikor először Iránból és Olaszországból behurcolták a kórokozót, és megjelent az első fertőzött 2020. február 28-án. A második etap pedig nagyjából tavaly április végén kezdődött, amikor sikerült a belföldi terjedést teljesen megállítani. Ennek alapján az első szakasz az ördögűzéssel telt, míg a második az ördög távoltartásával telik azóta is. És működik, ez a nagy csoda benne.
Új-Zéland 2020. március 19-én zárta le határait a külföldiek előtt. Két napra rá a Jacinda Ardern által vezetett kormány egy négyfokozatú védekezési és intézkedési rendszert vezetett be a vírussal szemben, amely az alábbi módon néz ki.
Mindössze 60 főnél járt a napi fertőzöttek száma 2020. március 25-én, amikor teljes országos lezárást és a maximális, négyes fokozatú védekezést rendelték el. Ennek a védekezésnek a „hat darab kiemelten fontos ementáli sajtszelete” az alábbi módon nézett ki:
- Az embereknek otthon kellett maradniuk a saját családi buborékjukban, leszámítva a létfontosságú otthonelhagyást.
- A biztonságos rekreációs aktivitás (megtartva a családi buborékot) a helyi körzetben megengedett volt.
- Bárminemű utazás szigorúan tilos volt.
- Lezárták a gyülekezőhelyeket és korlátozták a gyülekezést.
- A gazdasági élet fizikai kapcsolattartáson alapuló része bezárt, kivéve a létfontosságú szolgáltatókat (élelmiszeráruházak, gyógyszertárak, klinikák, benzinkutak) és a közszolgáltatókat.
- Az oktatási intézmények bezártak.
Ez volt a fejlett világ talán legszigorúbb intézkedéscsomagja, amelyet kiváló kommunikáció kísért. A pandémiákat gyakran írják le kommunikációs krízishelyzetként (is), amikor az adott ország vezetőinek rá kell beszélniük országuk lakosságát egy láthatatlan veszélyforrás miatt az addigi életük felfüggesztésére. Ebben a kommunikációban pedig hatalmasat alkotott Jacinda Ardern. Egy ötmillió fős csapatként kezelte országát, és a közösségi média példaértékű használatával az egyszerű új-zélandi állampolgár számára is nagyon világosan és hitelesen tudta kommunikálni a brutálisan szigorú karantént szükségességét.
Egy olyan karanténét, ahol kis túlzással, nem lehetett átmenni a szomszédba az átütött krikettlabdáért, és még szemkontaktust sem lehetett felvenni a két méterre állókkal a boltok előtt. Ahol az egy ember kijön, egy ember bemegy rendszerben történtek a vásárlások. A tengerpartra tilos volt lemenni, mert a fürdés és a szörfözés nem tartozott bele a rekreációs tevékenységekbe.
Ardern kétszer két hetet kért országa lakosságától a lezárásokra, mert ez két teljes fertőzési ciklusnak felelt meg. A szigetország tetemes többsége „megvette” az intézkedéscsomagot. Aki pedig renitenskedett, azt helyére rakták a rendőrök, mint például a szörfbűnözőket. Az egészségügyi miniszter kirándulásbűnöző lett, amikor a lakhelyétől 20 kilométerre lévő tengerparton kirándult.
Emiatt le is mondott és a kormányzatban lefokozták.
Véleményem szerint az egész új-zélandi csomag kulcsintézkedése a jól kommunikált szűk családi buborék volt. Az egymástól elvágott kapcsolati láncoknak nagyon gyorsan meg is lett az eredménye. A napi fertőzésszám így alakult Új-Zélandon 2020. február 28. és április 15. között:
A zöld nyíl jelöli a 4-es fokozatú lezárás napját. Utána tíz napig platón volt a fertőzésszám. A tizedik napon elérte maximumát (piros nyíl), majd utána hét nap alatt (kék nyíl) visszaesett napi 20 fő alá. És akármennyire hihetetlenül hangzik is, de kvázi ennyi volt a járvány Új-Zélandon. A korlátozásokat fokozatosan feloldották április 28. és június 8. között, és a dolog végére már csak a határok lezárása maradt.
Az ördögűzés sikeresnek bizonyult.
Az extrém határzár azóta is az egyik legfontosabb intézkedése az új-zélandi vezetőknek, ami érthető is annak fényében, hogy ha már sikerült a belföldi közösségi terjedést lenullázni, akkor innentől kezdve a behurcolás ellen kell védekezniük. Ha valaki meglátogatja a Konzuli Szolgálat honlapját arra kíváncsian, hogy miképpen lehet beutazni Új-Zélandra, azt fogja látni, hogy szinte sehogyan. Ez kicsit részletesebben a következőképpen néz ki:
- Új-Zéland lezárta határait a külföldi állampolgárok előtt. Csupán rendkívül indokolt esetben, az új-zélandi Külügyminisztérium előzetes engedélye alapján utazhatnak külföldi állampolgárok az országba.
- Ha valaki ezt megugorja, akkor az Új-Zélandra beutazás előfeltétele az utazás megkezdésénél 72 óránál nem régebbi negatív Covid-19 teszt. Ennek hiányában az új-zélandi határrendészeti hatóság megtagadja a belépést az országba.
- Ha ez is megvan, akkor jön a megérkezést követő 14 napos kormányzati karantén. Az utazás megkezdését megelőzően szükséges online hely foglalása a karantén hotelek valamelyikében, ennek hiányában nem lehetséges az Új-Zélandra történő beutazás.
Mit lehet ebből tanulni?
Kegyetlen precizitással egymás mögé rakott ementáli sajtszeletek ezek, ahol nem igazán marad lyuk. Legalábbis első blikkre ezt gondolhatnánk, ám nem így van. Jelenleg is 72 izolációban lévő koronavírusos fertőzött van Új-Zélandon, akik kizárásos alapon nem lehetnek mások, mint olyan hazautazó új-zélandiak, illetve különleges engedélyt kapó külföldiek, akik a repülőgépre még negatív teszttel szálltak fel, ám a 14 napos karantén alatt kiderült fertőzöttségük. Ez is mutatja a behurcolással szembeni hadviselés nehézségét. És még a hermetikusnak hitt lezárás ellenére is kiszabadul a vírus néha, ami miatt egy az egyben lezárták már többször is Auckland városát néhány napra. A következő ementáli sajtszelet ugyanis az azonnali eliminálása a vírusnak, amit a teljes lezárás, tesztelés, kontaktkutatás segít.
Egy tavaly májusi közvéleménykutatás szerint 92 százalék volt elégedett a kormányzat extrém szigorú intézkedéseivel. Azóta, ha körbenéznek a helyiek a világban, valószínűleg még tovább növekedett ez az arány. Emellett persze gazdaságilag is megsínyli Új-Zéland (is) a jelenlegi globális járványhelyzetet. Elég csak arra a hárommilliárd dollárra gondolni, ami az oktatási bevételekből esik ki, vagy az elmaradó évi négymillió külföldi turistára. Persze ez szinte teljesen kiesne akkor is, ha nem a teljes elimináción alapuló járványkezelést alkalmazták volna.
Ilyen ugyanis sajnos a jelenlegi világjárvány, ami szinte mindenhol a világon a rossz, a rosszabb és a még rosszabb dolgok közötti döntésekről szól. Olyan helyzet ez, amibe gyakran keveredik bele a tőzsdei kereskedő is. Amikor pedig megjelenik a rossz, rosszabb, még rosszabb keretrendszere, akkor hajlamos az ember lefagyni, stresszessé, idegessé válni, ami sok esetben nagyon silány minőségű döntésekhez tud vezetni a tőkepiacon. Az ilyen helyzetek tipikus velejárója a kapkodás és az ad-hoc döntéshozatal. A kereskedő által átélt mentális és pszichológiai krízishelyzet, ami a melegágya az ördög győzelmi lehetőségének.
Pontosan ezekre a válsághelyzetekre kell a kereskedési tevékenység során előre definiált és ilyenkor automatizmusként működő szabályrendszerrel rendelkezni. A szabályrendszer elsőszámú célja a játékban maradás kell, hogy legyen. Azaz azon helyzetek elkerülése, amikor egyetlen rossz üzletkötés, vagy üzletkötés-csomag az egész számlaegyenleg, sőt nem is olyan ritkán még egy annál is nagyobb összeg elvesztéséhez vezethet.
A jófajta tőkepiaci kockázatkezelés pontosan úgy működik, ahogyan Új-Zéland kormánya menedzselte eddig a világjárványt. Van egy szörnyűséges magyar mondás, amit én teljesen értelmezhetetlennek tartok és így szól: a kivétel erősíti a szabályt. Na az első dolgunk az, hogy ezt gyorsan elfelejtsük. A kivétel, a kivételezettség, az „egyenlőbb” bánásmód ugyanis szélesíti, sok esetben extrém naggyá teszi az adott ementáli sajtszeleten a lyukakat. Ami kényelmes helyet ad az ördögnek.
A tőkepiaci kockázatkezelésnek is úgy kell kinéznie, mint egy svájci sajt modellnek. Egymás mögé állított védelmi vonalak sorozataként, amelyek mindegyikének önmagában is csökkentenie kell a tőzsdei balesetek bekövetkezési valószínűségét. Alapmintának erre kiváló példa lehet napjaink egyik legkiválóbb hedge fund gurujának, Paul Tudor Jonesnak a 20 tőzsdei kereskedési szabálya:
PAUL TUDOR JONES 20 SZABÁLYA A TŐZSDEI KERESKEDÉSRŐL
A koronavírus-világjárvány teljesen felforgatta a globális tőkepiacot az elmúlt egy évben. Az árfolyamok változékonysága, az egyedi instrumentumok trendfordulóinak gyorsasága, a mozgások tere sokszorosa lett a korábbiaknak. Ez gyakorta okoz nehézséget még az olyan régi motorosoknak is, akik hosszú ideje rendelkeznek saját maguk által alkotott személyre szabott kereskedési szabályrendszerrel.
Sok frissen a tőkepiacra megérkező szereplő még nem is tudja, hogy amikor ellene fordulnak a piac erői, akkor egy jól kiforrott szabályrendszerre van szüksége az ilyen helyzetek menedzseléséhez. Óriási előnye viszont a kereskedés szabályainknak az, hogy azokat saját magunk alkothatjuk meg saját habitusunkhoz és kereskedési stílusunkhoz adaptálva azokat.
Ehhez a szabályalkotáshoz nyújt óriási segítséget az új-zélandi járványkezelés minél behatóbb tanulmányozása.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.
Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép: Hagen Hopkins/Getty Images
