Milyen válság az, amit ennyien előre láttak, és mégsem vették komolyan?

Miért van az, hogy ezt a válságot sokkal többen (politikusok, befektetők, elemzők stb.) látták előre, mint a korábbiakat?

Elek Péter: A pandémia okozta egyszeri, sokkszerű válsággal szemben a mostani válság egy hosszabb folyamat, és gyakorlatilag megy végig a tankönyveken, haladunk előre egyik fejezetről a másikra. Nekem nagyon furcsa a politikusok viselkedése. Az, hogy például Orbán Viktor válságkommunikációt folytat, valószínűleg annak szól, hogy kimondatlanul, de a költségvetés kénytelen gyakorlatilag a Bokros-csomag óta nem látott megszorításokat véghez vinni, és a saját szavazóikat is válságra készítik fel.  Ami nekem nagyon meglepő, hogy a fejlett országokban hiába vették a lapot a politikusok is, érdemben nem nagyon látok olyan intézkedéscsomagot, ami valóban felkészítené a gazdaságokat, az embereket, hogy a következő 1-2 évet relatív kis megrázkódtatással éljék túl. Mindenki látja, hogy lassulni fogunk, Európában nem fogjuk tudni megúszni a recessziót, Amerika egy kicsit más téma, de ettől függetlenül szinte semmi nem történik. Csúszunk bele az egészbe, és nem látok programokat, terveket se fiskális, se monetáris oldalról.

Gyurcsik Attila: Megfordítanám a kérdést: ha a gazdaságpolitikai döntéshozók előre látták volna az eseményeket, akkor ezeket a döntéseket hozták volna meg? Tavaly ősszel Amerikában még fiskális stimulus csomagokról tárgyaltak, a Fed azt kommunikálta, hogy az infláció csak egy átmeneti jelenség lesz. Valójában ez a húzd meg, ereszd meg logika működik a gazdaságpolitikában, ahogy majdnem mindig így működött, és ebben nem látok változást. Írtam erről párszor tavaly ősszel is, hogy szerintem a Fed ezt benézte. Lehet, hogy a megmondóemberek ezt előre megjósolták, ilyenkor mindig felnagyítódik az ő szerepük, de ha a gazdaságpolitikai döntéshozókat nézzük, még idén is tövig nyomták a gázpedált, és jött egy hirtelen fékezés, amikor kiderült, hogy az inflációs adatok jóval a várt fölött alakultak. A másik fontos tényező pedig nyilván a háború volt. Ami miatt most az az érzésünk van, hogy mindenki olyan bátran beszél a válságról, az az, hogy erre a háborúra lehet ujjal mutogatni, hogy emiatt van energiaválság, magas élelmiszerár, holott valójában már tavaly négyszereztek a gázárak, és lehetett tudni, hogy emiatt jóval magasabbak lesznek az élelmiszerárak is, hiszen a földgáz a műtrágya egyik legfontosabb alapanyaga. Tény, hogy az utóbbi hónapokban még duplázódott a gázár, de az emelkedés igen jelentős része már bőven a háború előtt megtörtént. Az az érzésem, hogy könnyű magyarázni a szavazóknak, hogy itt a háború, és emiatt van a probléma, de szerintem a probléma gyökerei mélyebben vannak. A gazdaságpolitika klasszikusan úgy működik, hogy tövig nyomják a gázpedált, és ha baj van, akkor meg rátaposnak a fékre. Ezt nem feltétlenül a hazai helyzetre értem, látszik, hogy az amerikai jegybank is most kőkeményen rátapos a fékre. Most mindenki 75 bázispontos emelést vár, de ha két hónappal ezelőtt azt kérdezted volna, hogy ki vár ekkora emelést egy lépésben, szerintem mindenki azt mondta volna, hogy bolond, aki ilyet gondol.