Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?

2017. augusztus 4. 06:04    
nyomtatás
 
Ha már a görög csődveszély és a francia elnökválasztás kimenetele miatt nem kell aggódni, a folyamatosan aggódók új célpontot kerestek és Olaszországban meg is találták, hiszen több hír szerint is ők most a legnagyobb veszély Európára. De tényleg indokolt ez, vagy csak mítoszok alapján aggódnak egyesek? - tette fel provokatív kérdését minapi elemzésében az UniCredit londoni vezető elemzője, és számokkal alátámasztva levezette, hogy a leggyakrabban emlegetett kockázati tényezők nem igazán megalapozottak. Pár napra rá az IMF is kijött az országelemzésével, ami lényegében ugyanezeket vetítette előre. Azért ne essünk át a ló túloldalára se: nyilván nem nyugodhatunk meg teljesen az olaszok miatt.


Mítoszok táplálják a félelmet, nem a tények


A folyamatosan pesszimistáknak mindig kell valami, amiért aggódhatnak, de mostanában Európában kezdenek háttérbe szorulni a kockázatok, igaz az utóbbi hetekben is volt több hír volt, ami az olaszokat hozta ki fő veszélyforrásnak és pár héttel ezelőtti elemzésünkben mi is a fokozott veszélyekre hívtuk fel a figyelmet.

A magas államadósságból, a korlátozott versenyképességből, a gyenge gazdasági növekedésből és a konstans olasz belpolitikai válságból fakadó kockázatokat Erik Nielsen, az UniCredit Bank globális vezető elemzője sem bagatellizálta el minapi összefoglalójában, de amellett érvelt, hogy

inkább mítoszok, mint tények alapján aggódnak most sokan az olaszok miatt.


Három fő állítást hall mostanában az olasz gazdaság fokozott kockázataival kapcsolatban, így ő is ezek köré gyűjtötte mondandóját. Mi pedig az éppen pár napja megjelent IMF éves olasz országjelentésből hozzágyűjtöttük azokat az adatokat és ábrákat, amelyek relevánsak.

I. Fenntarthatatlan az olasz államadósság


Az Európai Unióban a görögök után az olaszok bruttó adósságrátája a legmagasabb (132,6% volt a GDP arányában tavaly év végén), és mivel az Európai Központi Bank elkezdi majd visszafogni a pénznyomtatási programját, így az olasz kamatok meg fognak emelkedni. Ezen háttér miatt gyakran hallja azt az állítást Erik Nielsen, hogy az olasz adósságráta fenntarthatatlan.

A kockázatokat, az aggodalmakat egyébként részben az is tükrözi, hogy az utóbbi fél évben látványosan szétvált egymástól az olasz és a spanyol 10 éves államkötvény hozamtöbblete a német Bundhoz képest, azaz az olaszok miatt tényleg elkezdtek sokan aggódni. Amint bekarikáztuk: az utóbbi hetekben azonban láthatóan az olasz 10 éves felár is elkezdett süllyedni.

Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?


A fenti aggodalmak ellenére Erik Nielsen olasz vezető elemző kollégájával együtt azt állítják: a jelenlegi adatok alapján

biztosan fenntarthatónak, azaz csökkenő pályára állónak, látszik az olasz adósságráta.


Szerintük a most reális gazdasági adatokból egyszerűen az jön ki a képlet alapján, hogy az adósság lassabban fog nőni, mint a nominális GDP, ezért az adósságráta fokozatosan mérséklődni fog. A képlethez 1,5% körüli reál GDP-növekedéssel, 0,8% körüli GDP deflátorral, 1,5-1,7% körüli GDP-arányos elsődleges egyenleg többlettel és 2% alatti átlagos kamat melletti új adósságbevonással számolnak idénre.

Erik Nielsen rámutat: az olasz államadósság átlagos kamatterhe most kicsivel 3% alatti és számításaik szerint ha ez 3,75% fölé emelkedne, akkor kezdene csak el emelkedni az olasz adósságpálya. Ehhez tehát legalább 180-190 bázispontos mértékű, tartós kamatemelkedésnek kellene bekövetkeznie az olasz forrásbevonás költségében. Mivel az olasz államadósság átlagos futamideje 6,7 év, így nagyon hosszú ideig el tudna viselni Olaszország egy (pl. az EKB szigorító politikájából eredő) jelentős állampapírpiaci hozamemelkedést ahhoz, hogy az átlagos kamata miatt az adósságpálya már a fenntarthatatlanság felé araszolna.

Megjegyzi: sokan megfeledkeznek arról az összefüggésről, hogy az eurózóna és az olasz infláció nem tud egymástól tartósan és jelentősen eltérni. Márpedig az EKB a monetáris politikáját (a lazításból való visszavételt) az inflációs kilátásokhoz igazítja és részben ehhez igazodnak az olasz kamatok is, így ez is fékező hatású lehet az olasz hozamkörnyezet megemelkedésére.

Az IMF múlt heti jelentésében idénre 1,3%-os GDP-növekedés és 0,6%-os GDP-deflátor, illetve 1,4%-os elsődleges egyenleg (2,2%-os államháztartási hiány) mellett, továbbá a tavaszi költségvetési kiigazítás miatt fokozatosan nullához közelítő deficit mellett szintén azt vázolja, hogy csökkenő pályára fog állni az olasz adósságráta és 2022-re 120% közelébe ereszkedhet.

Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?


Érdemes egyébként kitérni rá, hogy az olasz államháztartásban jelentős kiigazítás történt 2011-2012 környékén, 1% körüli GDP-arányos deficitből 2%-os többletbe ugrott vissza az elsődleges, azaz kamatfizetések nélküli egyenleg és az utóbbi években is stabilan kissé 1% feletti volt a többlet (alábbi ábra jobb oldala, piros vonal). Eközben a csökkenő állampapírpiaci kamatkörnyezet (EKB-hatás) miatt a GDP-arányos éves kamatkiadások 5% körülről 4% körülre mérséklődtek (bal ábra kék vonal). Mivel a fent említettek szerint az aktuális forrásbevonás átlagköltsége 2% alatti, így ez egyelőre a 3% körüli átlagos államadósság kamatterhet még mindig lefelé tudja húzni és ezáltal az állam éves kamatkiadásait is.

Közben pedig az idén tavaszi költségvetési kiigazítás miatt az IMF azt vázolja, hogy az elsődleges többlet az idei 1,4%-ról 2,3%-ra ugrik majd jövőre, így tehát egyszerre nő az elsődleges egyenleg többlete és mérséklődnek a kamatkiadások. Emiatt az IMF előrejelzése szerint

2019-re lényegében egyensúlyba kerülhet az olasz államháztartás, és ez fogja majd lejtőre küldeni az olasz adósságrátát.


Azt persze lényeges kockázatként említi az IMF friss országelemzése, hogy nagyon gyenge, 1% körüli GDP-növekedés várható csak a következő években (versenyképességi és beruházási problémák) és az extrém laza monetáris politikai környezet elmúlása a megemelkedő kamatokon keresztül újra előhozhatja az olasz adósságráta fenntarthatatlanságával kapcsolatos félelmeket (amik egyfajta önbeteljesítő jóslatként aztán tényleg elvezethetnek egy gazdasági sokk, vagy kamatsokk mellett a tényleges fenntarthatatlansághoz).

Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?
Klikk a képre!


II. Az olasz gazdaság már 20 éve nem nőtt és nincs is kilátás érdemi fellendülésre


A beszélgetéseken gyakran elhangzó állítás (mítosz) kapcsán Erik Nielsen arra emlékeztet, hogy az utóbbi 20 év átlagos eurózóna GDP-növekedése 1,5% volt, az olasz pedig 0,5%. Utóbbi kapcsán azonban jó tudni, hogy az eurózóna adósságválsága során éppen Olaszország volt az, amely nem vett (a magas adóssága miatt nem vehetett) részt a koordinált költségvetési lazításban, hanem ahogy fent bemutattuk: hivatalos IMF-program nélkül is szokatlanul nagy kiigazítást hajtott végre 2011-2012 körül.

Ez pedig nyilvánvalóan a növekedési teljesítményre is jócskán rányomta a bélyegét, így az UniCredit elemzője szerint jobb a válság előtti 10 év átlagos GDP-növekedését nézni, ami 1,5% volt (eurózóna átlaga: 2,3%). Szerinte ebből az becsülhető, hogy rendkívüli külső hatások nélkül az olasz gazdaság 1-1,5% körüli trendnövekedésre képes. Ez persze nem túl acélos, és az adósságpálya fenntarthatóságával kapcsolatos kétkedő hangokat sem tudja teljesen elhallgattatni, de azért nem kell lebecsülni. Az is lényeges, hogy ez a növekedési sáv az IMF által 0,6-0,8% körülre becsült potenciális növekedési ütem felett van.

Az elemző és az IMF szerint természetesen az olasz kormánynak dolgoznia kell a szerkezeti reformokon (pl. nők munkapiaci részvételének emelése, nyugdíjrendszer) a termelékenység fokozása érdekében, hogy az olasz GDP-növekedési ütemet emelni tudja, mert ez sok problémát enyhíteni tudna az országban. Például azt a társadalmi feszültséget, hogy az elmúlt évekbeli nadrágszíj-húzások a dolgozókat, illetve a fiatalabb korosztályokat érintették fokozottabban, ezen társadalmi rétegek életszínvonala esett jelentősen. Amint az IMF külön is figyelmeztet az anyagában: az olaszok egy főre jutó rendelkezésre álló reáljövedelme még mindig nem érte el az eurózóna csatlakozás előtti szintet és ez a pálya masszívan eltér több nagy európai országétól, így ez folyamatos frusztrációt okoz sok olasznak.

Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?


III. Zombivá változtatta az olasz bankokat a magas nem-teljesítő hitelállomány


Az kétségtelen tény, hogy rendkívül magasra, 2015 végére 360 milliárd euróra nőtt a nem-teljesítő banki hitelállomány Olaszországban (a hitelállomány közel 17%-ára), de 2016 végére ez 349 milliárd euróra süllyedt (14,8%-ra), másrészt az idei olasz banki szanálások fordulópontot jelentettek és ez tovább enyhítette a bizonytalanságot az olasz bankrendszerben. A kormánynak természetesen tovább kell dolgoznia azon, hogy a rossz hitelállomány tovább apadjon, hiszen az európai átlag 4,8% körül van, azaz az olasz ráta messze efelett van - emlékeztet az elemző.

Erik Nielsen szerint a fenti állítás kapcsán azért jó tudni, hogy most már növekszik a banki hitelezés Olaszországban és ha azt is hozzávesszük, hogy az olasz GDP-növekedés 1%-ponttal elmarad az eurózóna átlagtól, akkor ez is alátámasztja, hogy Olaszországban igazán keresletvezérelt a hitelezés növekedése.

Az IMF a fenti képet annyival árnyalta, hogy tavaly év végére a rossz hitelállomány 50%-a fölé ugrott fel a fedezettség (céltartalékolás), illetve a nem-pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott hitelállomány a tavaszi adatok szerint még mindig kis mínuszt mutatott (-1% körülit), miközben a németeknél-franciáknál 5% körüli volt a növekedés.

Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?


Itt az ország, amelyik boríthatja Európát - Vagy mégsem?


Erik Nielsen megjegyzi: nagyon sok befektetőtől hallja azt, hogy az olasz belpolitika egy igazi katyvasz, hiszen a második világháború óta már több mint 60 kormány váltotta egymást, azaz nincs politikai stabilitás. Erre csak azt a két kérdést teszi fel, hogy tényleg rosszabb lenne az olasz kormány annál, mint a brit, vagy az amerikai és tényleg rosszabb az olasz helyzet annál, hogy hosszú idő óta nincs kormány Belgiumban és Spanyolországban.

Azt persze záró gondolataiban elismeri az elemző, hogy az olasz kormányzati struktúra mindig is gyengeséget okozott az olasz gazdaságnak, mivel a folyamatos viták mellett nem tudott kellőképpen alkalmazkodni az ország a globalizáció kihívásaihoz. Éppen emiatt lenne jó, ha a jövő tavaszig megrendezendő választásokon erősen reformpárti kormány tudna hatalomra kerülni és meg tudná lovagolni az "európai tavasz" jellegű reformhullámot (német-francia reformkezdeményezések, stb.). Ez nem biztos, hogy így lesz, de azért nem is lehetetlen - zárja bizakodva jegyzetét az elemző.

Címlapkép forrása: BRUNO FAHY / BELGA / AFP

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk

F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
Állásajánlatok
Szerkesztő - újságíró
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium