Így vegyük el a pénzt a szupergazdagoktól és adjuk oda szegényeknek

2017. október 9. 05:50    
nyomtatás
 
Miközben az alsó középosztály alig gyarapodik, a szupergazdagok jövedelmi és vagyoni részesedése rohamosan emelkedik. Hogyan lehet ezt megállítani? A válasz nem is olyan egyszerű. Az eszközök jó része nem igazán hatásos, vagy magasak a költségeik.


Már a világ egyik leggazdagabb embere, Warren Buffett is arról beszél, hogy tarthatatlan a vagyon és a jövedelem koncentrálódása a világban.
  • A jelenség egyik lehetséges magyarázata az, hogy a digitalizáció és az automatizálás olyan ütemben zajlik, amivel a munkaerőpiac nem tudja tartani a lépést. Az alacsonyabb végzettségűeknek egyszerűen nincs elég ideje arra, hogy átképezzék magukat.
  • Egy másik elterjedt magyarázat szerint a fejlett országok alsó középosztálya (a "kékgallérosok") nem csak az új technológiák miatt kerülnek hátrányba, hanem azért is, mert a globalizáció során a feltörekvő országok sokkal alacsonyabb bérszínvonalú munkásaival kell felvenniük a versenyt.
  • Szintén népszerű magyarázat, hogy a modern kapitalizmusban a tőkejövedelmek gyorsabban bővülnek, mint a munkajövedelem, ezért a vagyonos réteg gyarapodása magától értetődően gyorsabb.


Szép, szép, de hogyan?


A sikeres nyugati gazdaságok "elfelejtett veszteseinek" kárpótlása mintegy két éve a közgazdasági gondolkodás első számú témája. A diskurzus elején elsősorban abban látták a megoldást a szakértők, hogy a világ nagy jegybankjai által teremtett kedvező környezetben az államok elkezdenek költekezni, és az így újrainduló növekedésből majd valahogyan végre részesedhetnek az alsó középosztály tagjai is. (A majd valahogyan alatt leginkább a munkanélküliség csökkenését lehetett érteni.)

Egyre világosabban látszik azonban, hogy ez kevés.


A Brexit, a Trump-jelenség, a radikális globalizáció-kritika, az euroszkeptikus mozgalmak erősödése mind-mind arra világítanak rá, hogy az emberek ennél nagyobb erőfeszítéseket várnak el. Már csak azért is, mert a globális gazdaság végre élénkülni kezdett (Európában például a munkanélküliség nyolcéves mélyponton van, 13 millió új munkahely keletkezett a válság óta), ám ettől még láthatóan nem enyhültek azok a feszültségek, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak.

Szigorúan nézve egy egyszerű újraelosztási kérdésről van szó: vegyük el a gazdagoktól a pénzt, és adjuk oda a szegényeknek. Ám ennél a helyzet sokkal bonyolultabb.
  • Milyen legyen az új elosztási rendszer, ami tartósan biztosítja az életkörülmények közötti különbségek mérséklődését?
  • A keletkező jövedelem vagy a felhalmozódott vagyon újraelosztására érdemes koncentrálni?
  • Milyen formában történjen az elvonás, és milyen módon valósuljon meg a szegényekhez juttatás?
  • Hogyan lehet egy ilyen rendszert úgy működtetni, hogy abban a magasabb jövedelemszerző képességű réteg többletteljesítményre ösztönzése se csorbuljon?
  • Miként lehet az erősebb elvonást végrehajtani azok esetében, akik legendásan ügyesek a vagyonuk, jövedelmük "adómentesítésében"?

Utóbbi azért is fontos, mert (ahogyan azt a címben is jeleztük) egyáltalán nem a felső középosztály túlzott vagyonosodása feszíti szét a társadalmi kereteket. A fő kérdés a szupergazdagok (felső 1 százalék, még inkább egy ezrelék) kezében koncentrálódó jövedelem, vagyon korrekciója.

Az alábbiakban összeszedünk néhány lehetséges eszközt, és azt is megmutatjuk, hogy miért nem olyan egyszerű megoldást találni a problémára.

Hosszú táv


OKTATÁS
Gyorsan lépjünk túl a leginkább kézenfekvőnek tűnő megoldáson: ez az oktatás. A humántőkébe való befektetés nem csak magasabb életszínvonallal kecsegtet a jövőbeli nagyobb nemzeti jövedelmen keresztül, hanem a generációk közötti társadalmi mobilitás növelésével a felemelkedés lehetőségét is kínálja a szegényebb rétegeknek. Különösen, ha az oktatási rendszer inkluzív intézményekkel, illetve a finanszírozáson keresztül újraelosztó jelleggel működik.

Ugye milyen jól hangzik? Ehhez képest a tudományos kutatások eredményei zavarba ejtőek. Ezeket összegezve röviden a következőket mondhatjuk: Való igaz, az oktatásba való befektetés, a tudáshoz való hozzáférés igazságosabb társadalmat ígér, és a nemzeti sikerességhez is elengedhetetlen. Viszont a makrogazdasági értelemben vett jövedelemegyenlőtlenséget egyáltalán nem csökkenti.

Aki kíváncsi az ezzel kapcsolatos közgazdasági és szociológiai magyarázatokra, ajánljuk például ezt a három tanulmányt(1, 2, 3), de a közelmúltban a Nobel-díjas Paul Krugman is intett attól, hogy az oktatási erőfeszítéseket a jövedelemkülönbségek csökkentésének első számú eszközének tekintsük. Hogy még nagyobb legyen a zavar, ehhez képest az OECD mégis a jövedelemegyenlőtlenség elleni küzdelem egyik fő eszközének tekinti az oktatáspolitikát.

ÖRÖKLÉS
A válság előtt a témával kapcsolatos kutatások egyik fő érve a hosszú távú vagyoni koncentrálódás ellen az volt, hogy az öröklés révén megvalósuló szétaprózódás előbb-utóbb megsemmisíti a gigantikus vagyonokat. Ez korábban a számokban is világosan kimutatható volt, mostanra azonban látható, hogy a vagyoni különbségek növekedésének megfékezésére mindez kevés. Ennek oka lehet az egyre hosszabb várható élettartam, a kisebb családméret, vagy az egyre kreatívabb vagyoneltüntetési technikák. Sőt, az új technológiákhoz kötődő sikersztorik főszereplői gyakran kifejezetten fiatalok, akiknek még évtizedekig hízhat a vagyonuk. (Ez pedig itt egy különösen vicces mellékhatás.)

Éppen ezért az öröklés megítélése sokat változott, és ma már inkább úgy tekintenek rá a szakértők, mint a vagyoni különbségek generációkon keresztüli továbbélését biztosító intézményre. A helyzeten az öröklési szabályok szigorításával lehetne javítani, elsősorban a nagyon nagy vagyonok megadóztatásával vagy a továbbörökítési lehetőségek korlátozásával. Az egyenlőtlenség egyik legismertebb kutatója, Thomas Piketty is hisz ebben, tavaly például Ausztráliának javasolta az örökösödési adó bevezetését. Igaz, ez sem csodaszer: az örökösödési adó a kutatások szerint inkább csak akkor hatékony az egyenlőtlenségek mérséklésében, ha a befolyó bevételt a kevésbé vagyonosakra fordítja az állam.

Az öröklés egyenlőtlenségben betöltött szerepéről - szintén Piketty alapján - jó összefoglalást ad az Economist egyik blogposztja.

Az öröklés kapcsán két dolgot kell még megjegyezni.
  • Az öröklés adóztatása elég erős társadalmi ellenérzéseket kelt.
  • A vagyoni különbségek mérséklését valószínűleg nem is a családi ház megsarcolásával lehet elérni, hanem az óriási vagyonok újraelosztásával. Ez azonban már csak azért is nehéz, mert a vagyoneltüntetési technikák óriási arzenálja áll rendelkezésre a gazdagok számára.


Rövid táv


Látható, hogy a hosszabb távon ható eszközök hatékonysága nem feltétlenül magas, ezért direktebb megoldásokra is szükség lehet, amelyek a jövedelmek gyorsabb újraelosztásához vezetnek. Ezt az állam rendkívül sokféleképpen teheti meg, adókkal, pénzbeli támogatásokkal és szolgáltatásokkal, ezt szemlélteti az alábbi ábra:

Így vegyük el a pénzt a szupergazdagoktól és adjuk oda szegényeknek


A legtöbb egyenlőtlenséget mérséklő javaslat a fenti ábrába illeszthető. De nem mindegyik, az állam segíthet abban, hogy "nulladik lépésként" a (magasabb) piaci jövedelemhez jutást biztosítsa. Ennek a munkaerő-piaci programok mellett a legkarakteresebb formája a minimálbér meghatározása.

MINIMÁLBÉR
A minimálbér óriási közgazdasági irodalmát egy ilyen írásban még vázlatosan sem lehet itt áttekinteni. (Egy nagyon rövid leiratot ajánlunk, ennek a tanulmánynak a tanulmánynak a 3-8. oldalán.) Az nyilvánvaló, hogy a minimálbér-emelés a jövedelmet szerzők körében az egyenlőtlenséget csökkenti. Éppen ezért minden olyan listának, ami a témába vágó intézkedéseket felsorolja kötelező eleme a minimálbér-emelés.

Arról azonban, hogy a minimálbér-emelés mennyire hatékony, ölre menő vitákat folytatnak a kutatók. Ennek egy nagyon érdekes és friss példája a Seattle-i eset, ahol a minimálbér-emelést először hangos szakmai ünneplés fogadta, majd az alaposabb, zavarba ejtő eredményeket hozó felmérések után zavart csend következett (A Bloomberg izgalmas riportja erről itt olvasható.)

ADÓK ÉS TRANSZFEREK
A feladat elvileg egyértelmű:

növeljük a magas jövedelműek adóját, és azt fordítsuk mindenki számára hozzáférhető állami szolgáltatásokra (oktatás, egészségügy, infrastruktúra stb.) vagy közvetlenül a szegényebbek támogatására.


Tanulságos, hogy az újraelosztással kapcsolatos viták fókusza milyen gyorsan tud változni. A válság előtti kutatások még úgy közelítettek az adórendszerekhez, hogy azok a lehető legkevesebb torzítást vigyenek a piacgazdaságba, illetve a többletteljesítményt ne fogják vissza a magas marginális adókulcsokkal. Ma meg azon gondolkodunk, hogy miként lehetne a jövedelmeket egyenletesebben elosztani. Előbbi megfontolások a tőke minél kisebb adóztatását, magas fogyasztási adókat és a alacsony marginális adókulcsokat sugallnak, és ezek bizonyos értelemben most is érvényesek, ám a jövedelmek kiegyenlítését biztosan nem segítik.

Általánosságban is elmondhatjuk, hogy minél erőteljesebb jövedelemkiegyenlítésre törekszik az állam, annál inkább növekednek a többletteljesítmény ellenösztönzői.

Ennek fényében is érdemes felsorolni, milyen javaslatok születnek a jövedelemkülönbségek mérséklésére:
  • Tőkejövedelmek erőteljesebb megadóztatása
  • A gazdaságok adókulcsainak emelése, progresszivitás erősítése
  • Gazdagokat (is) segítő adókedvezmények eltörlése
  • Korrupció, tiltott pénzáramlások elleni fellépés
  • Globális vagyonadó
  • Minimálbéremelés
  • Szakszervezeti, érdekképviseleti törekvések támogatása
  • A legalacsonyabb bérem létminimumra emelése
  • Adókból finanszírozott infrastruktúrafejlesztés
  • Lakásprogramok az alacsonyabb jövedelműeknek
  • Negatív adó (ha a kedvezmények meghaladják az adófizetési kötelezettséget)
  • A profit megosztása a munkavállalókkal
  • A jövedelem helyett a vagyon és öröklés erőteljesebb adóztatása

Hasonló listák olvashatók például itt, itt, itt és itt is.)

Látható, hogy a feladat nem egyszerű, mert a lépések hatékonysága nem feltétlenül nagy, a költségei viszont jelentősek lehetnek. Amennyiben azonban a jövedelemkülönbségek növekedése folytatódik, a világ nagyon megváltozik. Nem a felső középosztály vagyonosodása, hanem a "szupergazdagok" kezében összpontosuló egyre nagyobb pénzügyi hatalom miatt. Persze az sem elképzelhetetlen, hogy ez a "történelmi irány". Vagy esetleg jön egy új "forradalom", ami a jövedelmek igen hatékony újraelosztási mechanizmusa. Csak borzasztó "költséges".

Előző cikk  Előző cikk Következő cikk  Következő cikk


F?rum
 
 
×
×
Jogi nyilatkozat
A jelen oldalon található információk és elemzések a szerzők magánvéleményét tükrözik. A jelen oldalon megjelenő írások nem valósítanak meg a 2007. évi CXXXVIII törvény (Bszt.) 4. § (2). bek 8. pontja szerinti befektetési elemzést és a 9. pont szerinti befektetési tanácsadást.

Bármely befektetési döntés meghozatala során az adott befektetés alkalmasságát vagy megfelelőségét csak az adott befektető személyére szabott vizsgálattal lehet megállapítani. Az egyes befektetési döntések előtt éppen ezért tájékozódjon részletesen és több forrásból, szükség esetén konzultáljon személyes befektetési tanácsadójával!

Az előbb írtakra tekintettel az előadás szervezője, az oldal üzemeltetője, szerkesztői, és szerzői valamint előadói kizárják mindennemű felelősségüket az oldalon esetleg megjelenő információra vagy adatra alapított egyes befektetési döntésekből származó bármilyen közvetlen vagy közvetett kárért vagy költségért.
Bővebben...

Friss hírek
20 hír 30 hír 40 hír



hirdetés
 
 
Rovatnavigátor
EZT OLVASTA MÁR?
11
22
33
44
55
0
Prémium