A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet
A koronavírus okozta negatív gazdasági helyzet ellensúlyozására az Európai Unió tagállamai (az elemzéshez 24 ország adatait használtuk fel) eddig összesen 46 garanciaprogramot indítottak, a programok számos országban az állam válságkezelésre szánt teljes keretösszegének 50 százalékát is meghaladják. E programok gazdaságtámogató súlya az elmúlt félévben jelentősen átalakult: míg 2019-ben a hitelgarancia portfóliók GDP-arányos átlaga 0,7 százalék körül mozgott az európai országokban, addig a koronavírus hatására bejelentett új programok teljes potenciális keretösszege az Európai Unió GDP-jének egyhatodát közelíti.
Az állami háttérrel rendelkező garanciák kiemelten fontosak, ha bizonytalan a gazdasági környezet: a bank számára a hitel mögötti állami garancia elsőrangú fedezetet jelent, ami csökkenti a bank kockázatait az ügyfél fizetőképességét illetően. Az államilag garantált hitelek egyrészt a gazdasági visszaesés miatt meggyengülő vállalatok likviditását erősítik, másrészt a karanténintézkedések feloldása után lehetővé teszik a gyorsabb gazdasági visszarendeződést. Ezentúl a garanciaprogramok az állam számára relatíve kicsiny és időben elnyúló, jól porlasztható költséget jelentenek, miközben a gazdaságban azonnal éreztetik anticiklikus, azaz gazdaságtámogató hatásukat. Magyarországon az előző évtizedben az állam garanciabeváltásokhoz kapcsolódó éves költsége nagyjából 20 milliárd forint körül alakult, ami viszonylag csekély összegnek tekinthető a tavaly nagyjából 1000 milliárd forintot kitevő hitelgarancia portfólióhoz, illetve a közel 9000 milliárd forintos hitelállományhoz viszonyítva. A garanciaprogramok a kockázatmegosztás révén nagymértékben hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy a vállalatok – és különösen a kkv-k – a romló gazdasági környezet ellenére is hitelhez jussanak, és a hitelezési feltételek se szigorodjanak túlzott mértékben.
Viharban fontos, hogy legyen esernyő
A járvány megjelenése előtt Magyarországon volt az egyik legmagasabb a garanciaállomány aránya a gazdaság méretéhez viszonyítva. Az igazán fontos azonban nem az, hogy kirobbanó gazdasági növekedésben mekkora a garanciaállomány, hanem az, hogy viharos időszakban mennyire támaszkodhatnak a bankok és vállalatok az állam nyújtotta biztonságra. A koronavírus megjelenése márpedig új helyzetet teremtett a gazdaságban, amire számos kormányzat a garanciaprogramok drasztikus kiterjesztésével reagált. Az új vállalások jelentősen átrendezték a nemzetközi sorrendeket is: a garanciaprogramok 2019-es évi nagyságának nemzetközi összehasonlítása így már nem bír releváns információval a jelenlegi helyzetre nézve.
A tagországokban a legfrissebb adatok szerint jelentős eltérések tapasztalhatók a programok mérete szerint: egyes országokban a programok nagysága a GDP 2 százalékát se éri el, míg például Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Olaszországban a GDP 10 százalékát is meghaladhatja a rendelkezésre álló garanciakeret. A legnagyobb programot Németország indította közel 800 milliárdos keretösszeggel, Olaszország programjai pedig GDP-arányosan a 28 százalékot is elérik.
Az elindított garanciaprogramok keretösszegei majdnem mindenhol jelentősen meghaladják a válság előtt tapasztalt szinteket. A válság előtt a hitelgarancia portfóliók GDP-arányos értéke mindössze három országban haladta meg a GDP 1 százalékát. Bejárta a sajtót, hogy az Európai Unióban Magyarországon volt a legmagasabb a hitelgarancia portfóliók GDP-arányos értéke 2019-ben, a GDP 2,1 százalékára tehető. Bár ez tényszerűen igaz, ugyanakkor nem gondoljuk, hogy a gazdasági ciklus csúcsán kéne nézni a garanciaállományt, amikor csúcson pörög a gazdaság és a hitelezés, hanem akkor, amikor a vihar elér minket. Márpedig a garanciaprogramok a válság hatására idén nagyon beindultak az Európai Unióban, sokkal nagyobb mértékben, mint hazánkban, így az élmezőnyből hátra szorultunk, nemcsak EU, de régiós szinten is.
Eltérő országok, eltérő praktikák
Az európai országokban elindított állami garanciaprogramok általában a teljes vállalati szektort célozzák, azonban egyes országokban (pl.: Ausztria, Észtország) a súlyosan érintett iparágakat (pl.: turizmus, vendéglátás) célzó specifikus programok is elindultak. Az európai garanciaprogramok számos esetben vállalatnagyság vagy árbevétel szerint szegmentálnak: a mikro- és kisvállalkozások nagyobb, a nagyvállalatok kisebb állami garanciavállalásban részesülhetnek.
A programok országos kiterjedésűek és korlátozott időtartamúak, nagyrészük – a jelenlegi tervek szerint – a tavaszi indulás után 2020. december 31-ig le is fog zárulni. Fő prioritásuk az új hitelkihelyezés erősítése, a programokon keresztüli hitelkiváltás legtöbbször nem, vagy csak szűk keretek között megengedett. A garantált hitelek folyósítása legtöbb esetben a kereskedelmi bankokhoz kapcsolódik, de vannak példák állami intézményen keresztüli finanszírozásra is az Európai Unió országaiban.
A meghirdetett programok nagyrésze 80 vagy 90 százalékos állami garanciavállalást kínál. A magas garanciavállalásra az Európai Unió márciusi határozata ad lehetőséget, mely megengedőbb lett a 2020. december 31-ig megkötött hitelek garantálása kapcsán: az államok csökkentett díjú garanciát nyújthatnak, mely kedvezményes díj 6 évig is fennmaradhat, és a garancia a korábbi 80 százalék helyett akár a tőketartozás 90 százalékát is lefedheti. Némely program a garantált hitelportfólió értékének csak bizonyos százalékáig nyújt állami garanciavállalást, az ezt meghaladó veszteséget a banknak kell viselnie. A belga program során például portfólió szintű, lépcsőzetes veszteségviselés került bevezetésre, és az egyes veszteséghányadokat eltérő arányban viseli a bank, illetve a belga állam.
Segít a kockázatmegosztás
Ha csökken a gazdasági növekedés és megnő a bizonytalanság, a bankok óvatosabban hiteleznek. Ha pedig a bankok óvatosabban hiteleznek, csökken a gazdasági növekedés és nő a bizonytalanság. A banki kockázatvállalási hajlandóság mérséklődése így sokszor önbeteljesítő jóslatként működik. Az állami kockázatmegosztás, a hitelek mögötti garancia ezt a körkörös hatást képes megtörni. A banki hitelezés fenntartásán keresztül a gazdasági növekedés is magasabb szinten maradhat. Bár korai még kiértékelni az egyes garanciaprogramok hatását, az azonban látható, hogy azon országokban, ahol az első hónapokban legnagyobb mértékben használták a vállalati hitelgaranciákat, ott a bankok a hitelezési feltételek kisebb arányú szigorításáról számoltak be. Ennek tükrében érdemes lehet Magyarországon is megfontolni a garanciaintézmények tevékenységének további bővítését.
Címlapkép: Shutterstock
A szerzők az MNB munkatársai.
