gettyimages-157419147-20200510_bank
Bank

Növekvő tőkeáttétel, csökkenő kockázat, mérséklődő hozam – mi történik a bankokkal?

Az elmúlt körülbelül 10 év visszatérő kérdése, hogy hová tűnt a profitabilitás az eurózóna bankrendszeréből. A jó hír, hogy teljesen (még) nem tűnt el, a rossz hír az, hogy a pandémia következtében az eredménykimutatás korábban még ellenállónak tűnő elemein is egyre láthatóbbak a válságok nyomai. A jövedelmezőség csökkenését részben szabályozói ösztönzők is magyarázzák.
Hasonló témák lesznek terítéken június 9-ei Hitelezés 2021 konferenciánkon, érdemes regisztrálni!

Ahhoz, hogy az elveszett profitabilitás problémáját jobban körbejárjuk, először érdemes darabjaira bontva végignézni, hogy mi történik az eredménykimutatás egyes sorain. Lényegében azt látjuk, hogy a klasszikus banki tevékenységből eredő bevételek kezdtek stabilizálódni az előző válsághullám után nagyjából 10 évvel. Ez jórészt az üzleti modellek alkalmazkodásának, a 2017 óta lassan, de csökkenő működési költségeknek és a jelentősen mérséklődő veszteségleírásoknak köszönhető. Azonban a koronavírus-járvány ismét fordított 180 fokot, és új kihívások elé állította a bankszektort.

Forrás: SNL, FitchConnect

A poszt-pandémiás időszak sok szempontból érdekes vizsgálódási terület, de itt most egy speciális jelenségre szeretnék rávilágítani. Mégpedig arra, hogy a korábban lassan zsugorodó nettó kamatmarzs hirtelen nagyot esett. Mindez azzal egyidejűleg következett be, hogy a bankok tőkeáttétele nőtt. Fontos megjegyezni, hogy itt nem a szabályozói tőkeáttételről és tőkeáttételi mutatóról beszélünk, hanem egyszerűen a bankok összes tőke/összes eszköz mutatójáról. A mutató csökkenése jelzi a tőkeáttétel növekedését, amikor is egységnyi eszközre kevesebb tőke jut. Bevallom, nagyon rég volt a kezemben kezdő pénzügyi ismeretek tankönyv, de azért arra még könyv nélkül is emlékszem, hogy ha egy vállalat növeli a tőkeáttételét, ezzel egyidőben a kockázatát, azt abban a reményben teszi, hogy az megtérül. Ezzel szemben a bankrendszerben nemrégiben lejátszódó folyamatok arra utalnak, hogy a bankok úgy növelték tőkeáttételüket, hogy közben a portfóliójuk kockázata csökkent, ezzel egyidejűleg pedig a bevételeik is. Különös kombináció – gondolhatnánk.

Megjegyzés: a tőkeáttételi mutató a bankrendszer összes tőkéje az összes eszköz arányában kifejezve, így a mutató csökkenése jelzi a tőkeáttétel növekedését. Forrás: SNL, FitchConnect.

Szabályozói skizofrénia – avagy vigyázzunk az ösztönzőkkel

A magyarázatot részben a válságra adott szabályozói reakcióban kell keresni. Tanulva a korábbi válságokból és válságkezelési hibákból, ezúttal a gazdaságpolitikai döntéshozók gyorsan és összehangoltan léptek fel minden fronton. A legtöbb eurózóna-kormány az aggregált kereslet és jövedelmek védelme érdekében egyszeri támogatásokat, adócsökkentést, szűkebb vagy szélesebb körű fizetési moratóriumot és bizonyos esetekben állami garanciát vállalt vállalati hitelekre. Az EKB mindezt példátlan nagyságrendű likviditással támogatta eszközvásárlási programján, alacsony kamatozású, hosszú lejáratú jegybanki forrásokon, valamint fellazított fedezetpolitikáján keresztül. A 2014-ben létrehozott egységes felügyelet első válságára reagálva lehetővé tette, hogy az éppen válsághelyzetekre megkövetelt tőkepufferekhez a bankok hozzányúljanak a hitelezés fenntartása érdekében. Prudenciális területen fontos lépés volt azt is tisztázni, hogy a moratórium nem jár egy hitel automatikus átminősítésével nem-teljesítő kitettséggé. Ezáltal a bankok időt nyertek mind a tőkére gyakorolt negatív hatás, mind az értékvesztés realizálásában.

Összességében ezek az intézkedések a pandémia ideiglenes természetét feltételezve, mind azt célozzák, hogy a privát szektor likviditását fenntartsák, egy esetleges likviditási probléma inszolvenciába fordulását minimalizálják.

Ebbe az elképzelésbe elméletileg beleillik a tőkeáttételre vonatkozó szabály ideiglenes lazítása is, aminek célja, hogy segítse a bankrendszert a többletlikviditás felszívásában. Bár a tőkeáttételre előírt minimum ráta csak idén júniustól élesedik, a bankoknak egy ideje már publikálniuk kell a szabály szerint kalkulált értéket. A részleges lazítás az Európai Bizottság “quick fix” csomagjának része volt (European Commission). Eszerint a felügyeleti hatóság engedélyezheti (az SSM engedélyezte is) tőkeáttétel számításánál a jegybanki kitettségek levonását." E lépés következtében az euró zóna bankok szabályozói definíció szerinti tőkeáttételi mutatója a pandémiás időszakban kismértékben, de emelkedett. Ezzel szemben, az Amerikai Egyesült Államokban a bankok a jegybanki eszközeik mellett a szuverén kitettségeiket is kihagyhatták a számításból. Itt érdemes megjegyezni, hogy a nagyvonalúbb kiengedés részben annak is volt köszönhető, hogy az amerikai bankok alapvetően alacsonyabb tőkeáttétellel működnek és az állampapír-portfóliójuk is jóval kisebb. Tekintve az eurózóna bankok eleve nagy hazai állampapír-állományát, a kevésbé nagyvonalú eurózóna lazítás logikusnak mondható, mivel a szuverén-bank összefonódást nem lett volna kívánatos sokkal tovább erősíteni.

Ez viszont oda vezetett, hogy a megnövekedett likviditás egy részét a bankok gyakorlatilag már csak negatív kamatozású jegybanki eszközbe tehették, ha el akarták kerülni a tőkeáttételük jelentős romlását.

Mindezt alátámasztják a legfrissebb mérlegadatok is. Ezzel kapcsolatban három fontos dolgot érdemes kiemelni:

  • a koronavírus okozta válság kezdete óta új hitelezés gyakorlatilag csak állami garanciavállalás mellett valósult meg,
  • eddig összesen kilenc eurózóna bank nyúlt hozzá a tőkepuffereihez (ECB, Banking Supervision), valamint
  • a jegybanki eszközök jóval nagyobb mértékben, kb. ötször gyorsabban bővültek, mint a hitelezés.

Ezen hatások együttese, nevezetesen a tipikusan alacsonyabb hozamú államilag garantált hitelek elsöprő szerepe és a negatív kamatozású eszközök ugrásszerű bővülése, együttesen vezetett a jövedelmezőség korábbiakhoz képest nagyobb mértékű csökkenéséhez.

Forrás: Európai Központi Bank

Ezzel szemben, a fenti lépésekkel nehezen összeegyeztethető az osztalékfizetések felfüggesztése, ami a bankszakma éles kritikája ellenére a mai napig érvényben van. Bár az eredeti állapoton némileg lazítottak, a kifizetések továbbra is bizonyos feltételek fennállása mellett ajánlottak [ECB Banking Supervision]. Ez a korlátozás érthető abból a szempontból, hogy a tőkepozíció erősítésének legtriviálisabb módja az az, ha nem engedjük azt kiáramlani, viszont a szektor hosszabb távú befektetési vonzerejére minden bizonnyal nem volt jó hatással. Az ösztönzők helyes kialakításának jelentőségét Simon Samuels egy nagyon érzékletes példával szemléltette a Financial Times-ban nemrég megjelent cikkében. A szerző Új-Delhit idézi, ahol egy időben a rendkívül elszaporodott kobrák komoly problémát okoztak. A hatóságok nem tudtak lépést tartani a veszélyes állatok befogásában, ezért a kormány meghirdetett egy programot, aminek lényege az volt, hogy minden beszolgáltatott kobráért meghatározott összeget fizetettek.

Az eredmény? Természetesen az emberek elkezdtek kobrákat tenyészteni.

Visszatérve a bankokhoz, az osztalékfizetések korlátozása rövid távon a tőke növekedésével (egyidejűleg a tőkeáttétel csökkenésével) jár, viszont hosszabb távon, a friss tőkebevonásokon komoly sebeket ejthet. Extrém esetekben akár kontraproduktív is lehet, azáltal, hogy a bankok nehezebben jutnak friss tőkéhez, ami korlátozza a gazdasági fellendülésben játszott szerepüket.

Hogyan tovább – mikor lehet vagy kell az intézkedéseket visszavonni?

Itt most egy klasszikus szabályozói dilemmával állunk szemben: hogyan találjuk meg az optimális időzítést arra, hogy se túl korán ne vegyük le a rendszert a lélegeztető-gépről, de túl sokáig se hagyjuk rajta, mert ez növeli a mellékhatások kialakulásának esélyét. A legfrissebb nyilatkozatok arra utalnak, hogy a prudenciális hatóságok az euró zónában leghamarabb szeptemberben oldják fel az osztalékfizetésre vonatkozó korlátozást. A tőkeáttételre tett kedvezmények június végén automatikusan megszűnnek, ha az SSM nem dönt annak meghosszabbításáról. Bár erre vonatkozóan az eurózónában kevés spekuláció látott napvilágot, a felügyelet nehéz döntés előtt áll. Egyrészről azért, mert a lazítás feltételei továbbra is fennállnak, másrészt azért, mert a többletlikviditás felszívása a tőkeáttétel növelése és gyenge hitelezési kilátások mellett további nyomást gyakorol a bankszektor egyébként is alacsony jövedelmezőségére. Valóban, a legfrissebb hitelezési felmérési adatok szigorodó hitelezési kondíciókat és csak mérsékleten vagy alig növekedő hitelkeresletet vetítenek előre a következő negyedévre (ECB BLS, Q1 2021). Ezzel szemben a Fed márciusban visszavonta mind a tőkeáttételre tett korábbi lazítást, mind az osztalékfizetésre vonatkozó korlátozást. Ez feltehetően tovább nehezítette az európai dilemmát, tekintve, hogy ezzel a szabályozó divergencia is belépett a döntéshozatali függvénybe.

Bármi lesz is a szabályozói döntés kimenete, úgy tűnik, hogy a bankok csak korlátozott mértékben és/vagy korlátozott ideig fogják tudni felszívni a rendszerben lévő likviditást.

A fokozatosan erodálódó profitabilitás hosszabb távon megkérdőjelezi az üzleti modellek fenntarthatóságát. Mindezt figyelembe véve egyre valószínűbb, hogy a koronavírus-válságot sikeresebben átvészelő neobankok pénzügyi közvetítésben betöltött szerepe tovább nő. A kérdés már csak az, hogy létezik-e olyan szabályozás, ami egyszerre biztosít igazságos versenyfeltételeket, megfelelő adatvédelmet miközben megőrzi a FinTech vállalatok magas innovációs kapacitását, valamint a pénzügyi kultúra fejlesztésében és terjedésében játszott szerepüket. Tekintve a probléma komplexitását, ennek a kérdésnek a megválaszolása legyen egy következő cikk témája.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének és az Európai Stabilitási Mechanizmusnak az álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

boko haram nigéria
gyorgyevics
forint bankjegy
Tőzsde - Bull Bear
spar

Alapblog Pénzt? Vagy életet?

2020 az elég megrázó társadalmi kísérletek éve volt. Számomra leginkább azért, mert az egész nyugati társadalomból...

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Az árfolyamcsökkenésből is kivennéd a részed? Itt a helyed!
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Treasury Associate

Treasury Associate

Client Asset Analyst

Client Asset Analyst
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-08
Business and Finance Summit 2021 - CFO of the year
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
hacker