A kormány öngondoskodási piacon tervezett lépéseivel külön panelbeszélgetésben foglalkozunk a Portfolio jövő heti, Biztosítás 2023 konferenciáján. Ne maradj le róla, jelentkezz még ma!
Gondok vannak a magyar nyugdíjrendszerrel
Nem új keletű dolog, hogy gondok vannak a magyar nyugdíjrendszerrel, méghozzá egyszerre több is.
Egyrészről ott van az egyre jobban elöregedő társadalom problémája (ez a fejlett világ nagy részét szintén érinti). A társadalom korfája öregszik, az emberek egyre több évet töltenek nyugdíjban, ami viszont a jelenlegi nyugdíjkorhatárral egyre jobban terheli az állami nyugdíjrendszert. A népszámlálás előzetes adatai szerint 2011 és 2022 között 318 ezer fővel, 19 százalékkal nőtt a 65 éves vagy annál idősebb népesség száma és teljes népességen belüli aránya. Ezzel párhuzamosan a 0–14 éves gyermekek csoportja kismértékben, a 15–64 éves aktív korúaké számottevően csökkent. Vagyis már a magyar lakosság 21 százaléka tartozik a nyugdíjas korosztályba, 30 év múlva pedig már minden harmadik magyar 65 év feletti lesz.
Nem lenne olyan nagy gond, ha ezzel párhuzamosan jelentősebb megtakarításokat halmoztak volna és halmoznának fel folyamatosan a magyarok a nyugdíjas évekre, sajnos azonban nem ez a helyzet. Az MNB friss számai szerint a magyar háztartások bruttó pénzügyi vagyonában az öngondoskodási termékek aránya tíz év alatt 9,8%-ról 5,9%-ra csökkent. Ráadásul az öngondoskodási formák szerződésszáma, illetve taglétszáma is csökkenő trendet mutat (a nyugdíjbiztosításokat kivéve).
Most nagyon úgy tűnik, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások piaca egyszerűen nem tudja megszólítani a fiatalokat. A lenti ábra is bizonyítja, hogy folyamatosan csökken a fiatalabb korosztály létszáma, mára már egy hiányzó generációról beszélünk:
Ötletek lennének
Ötletek persze voltak és vannak is arra, miképpen lehetne felrázni az öngondoskodási piacot, vegyük rögtön az MNB 2019-ben publikált, jóléti alapok koncepcióját, amely akkor az alábbi főbb felvetéseket tartalmazta:
- A munkáltatók a munkavállalói befizetéseket hasonló összeggel adó-és járulékmentesen (vagy kedvezményes adózással) egészíthetnék ki opcionálisan, vagy az ajánlott mértékig kötelezően.
- Az állam a két szereplő befizetése mellé további adókedvezményeket biztosítva (munkavállalói befizetések után szja-visszaigénylés, munkáltatói befizetés adóalapból történő leírása) tehetné a rendszert még vonzóbbá.
- A csökkenő adókörnyezetben célszerűbb lehet egy normatív jellegű állami támogatás bevezetése a jelenleginél alacsonyabb limittel. A támogatás mértéke sávozható, például az alapeset választása esetén 10 százalék, magasabb bérarányos vállalás esetén 20 százalék normatív támogatás kerülne jóváírásra az egyéni számlán, de például a mai 150000 forintos limit leszállítható 100000 forintra. Ezzel az ösztönzés mainál szélesebb kört tudna rendszeres megtakarításra bírni.
- További lehetőség a gyermekvállalás ösztönzése a megszületett gyermekek után fizetett egyszeri juttatással a nyugdíjkiegészítő számlára, vagy a normatív támogatásnövelésével. Az új támogatási rendszer nem érintené a nyugdíjbiztosításokat, ott a jelenlegi adójóváírás és limitek megtartásával lenne biztosítható a további megtakarítás lehetősége.
- Alanyi jogú tagság járna a kiegészítő nyugdíjalapokban, hasonlóan, mint a briteknél, az amerikaiaknál, az olaszoknál vagy a lengyeleknél. A munkavállalók tehát alanyi jogú tagság mellett dönthetnek a befizetésről és annak mértékéről. Ennek adminisztrációja leghatékonyabban a munkáltatókon keresztül valósulhat meg.
- A jóléti alapokba érkező befizetések különböző célokat szolgálnak, ennek érdekében a nyugdíj-és egészség zseb egymástól elkülönül. Bizonyos élethelyzetekben, mint első lakás vásárlása, gyerekszületés, vagy rendkívüli családi események (családfenntartó munkanélkülisége, idős hozzátartozó ápolása) a zsebek átjárhatók lennének, mellyel a jelenleg a rendszerből hiányzó fiatalok körében is ösztönözhetővé válna a nyugdíjcélú és egészségcélú megtakarítási hajlandóság.
Megkérdeztük az MNB-t, hogy azóta vannak-e frissebb javaslatai az öngondoskodási piac kapcsán, és továbbra is megvalósíthatónak látják-e a jóléti alap koncepciót.
A jegybank kérdésünkre kifejtette, hogy a jóléti alapok témáját azóta is folyamatosan napirenden tartja, foglalkozott vele a 2022-ben megjelent MNB Fenntartható egyensúly és felzárkózás 144 pontjában az intézményi piac erősítése kapcsán tett javaslataiban, és az Új fenntartható közgazdaságtan vitairatban is kifejtette az álláspontját az intézményi befektetői szektor méretének növelésével elérhető előnyökről.
A fő irányok kapcsán az MNB álláspontja nem változott, kulcsfontosságú azonban a foglalkoztatói szerepvállalás a lefedettség növelése (belépés) és a befizetések terén is – válaszolták megkeresésünkre.
Az MNB 2022-ben megjelent Fenntartható egyensúly és felzárkózás144 pontja nevet viselő javaslatcsomagjában a nyugdíjrendszer egyes elemeinek változtatását javasolja. Az MNB javaslatai például a nyugdíjkorhatáron túli munkavállalás után járó a nyugdíjbónusz emelését, a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kapcsolását irányozzák elő, illetve a nyugdíjszámítás módjának felülvizsgálatát javasolták akkor a kormánynak. A javaslatcsomagnak része volt többek között a lakossági állampapírok piacának megújítása is, az MNB szerint a lakossági megtakarítások növekvő részét kell magánegészségügyi és nyugdíjmegtakarítások felé irányítani (erről később részletesebben is írunk).
Forrásaink szerint nemcsak az MNB gondolkodik azon, mi legyen a magyar nyugdíjcélú megtakarítások sorsa, az utóbbi hetekben ugyanis élénkebb egyeztetés kezdődött meg a Gazdaságfejlesztési Minisztérium és az érintett iparági szereplők, tehát a nyugdíjpénztárak és biztosítók között.
Úgy tudjuk, hogy ezeken az egyeztetéseken többször is szóba került a lengyel modell, amelynek egyes elemei követendő példával szolgálhatnak a magyar nyugdíjrendszer felrázásában is.
Mi ez a lengyel modell és mennyire sikeres?
Több cikkünkben is foglalkoztunk már azzal, hogy Lengyelországban nemcsak beszéltek róla, de meg is valósították az ottani jóléti alap koncepciót, amely munkavállalói tőkeprogram (PPK) név alatt fut. Ennek fontosabb elemeit gyűjtöttük össze az alábbi felsorolásban:
- A PPK-ban való részvételre a 18 és 55 év közötti munkavállalók jogosultak, őket automatikusan belépteti a rendszer. (A programba az is jelentkezhet a munkaadójánál, aki 55-70 év között van). A munkavállalónak nem kötelező a rendszerben való részvétel, a munkaadónak viszont kötelező munkavállalói tőkeprogramot indítania.
- A programba bekerülő pénzt a megfelelő engedélyekkel rendelkező, a lengyel tőkepiacon legalább három éve működő befektetési alapokra bízzák, a megtakarításokat a nyugdíjba vonulás évének megfelelő céldátum alapokban kezelik.
- A PKK-ban megtakarított tőkét magánvagyonnak tekintik és örökölhető, illetve válás esetén osztható.
- A munkavállalók a bruttó fizetésük 2-4 százalékát fizetnék be egyéni számlájukra, a munkáltatók ehhez további 1,5-4 százalékkal járulnának hozzá. A minimálbér 1,2-szeresénél alacsonyabb kereset esetében a befizetés 0,5 és 2 százalék között mozog.
- Az állami költségvetésből pedig minden munkavállaló után 250 zloty (mintegy 19-20 ezer forint) kezdeti hozzájárulást és 240 zloty (mintegy 18,5 ezer forint) éves támogatást fizetnek ki.
- A csatlakozás automatikus, a rendszerből való kilépés bármikor lehetséges. A munkavállalónak ez utóbbi esetben vissza kell téríteni a számlájára folyósított állami támogatást és a foglalkoztatói hozzájárulás 30 százalékát, valamint be kell fizetnie a megfelelő tőkenyereségadót.
- A 60 éves életkor elérése után igényelni lehet a megspórolt összeget, bár azt javasolják, hogy a bent lévő megtakarítás 75%-át minimum 120 havi kifizetésben kérjék a tagok (ha nem így tesznek, akkor tőkenyereségadót kell fizetniük) – ez egyébként az alap forgatókönyv is. Ez esetben tíz évig minden hónapban kap kifizetést a tag az alaptól, és így adózni sem kell utána.
- Természetesen van lehetőség arra, hogy előbb is hozzá lehessen nyúlni a pénzhez. Ha például a házastárs vagy a gyermek komolyabban megbetegszik, akkor a felhalmozott megtakarítás 25%-át lehet erre a célra felhasználni, visszafizetési kötelezettség nélkül. Emellett az összeg akár 100%-át is fel lehet használni lakásvásárlási hitelre vagy házépítéshez, ekkor azonban az összeget 15 éven belül vissza kell fizetni az alapba, továbbá ezzel a lehetőséggel csak a 45 év alattiak élhetnek.
- Az alap kezeléséért felszámított díj éves szinten nem haladhatja meg az alap nettó eszközértékének 0,6%-át. A sikerdíj pedig a nettó eszközérték maximum 0,1%-a lehet.
- Minden tagot életkorától függően a neki megfelelő céldátum alapba sorolnak be. Az alap indulásától addig, amíg 20 év van hátra a 60. életév betöltéséig, a portfóliót 60-80%-ban alakíthatják a részvények és 20-40%-ban a kötvények. Amikor már csak 20 év van hátra a 60.életévig, a részvények súlya 40-70%-ra csökken, a kötvényeké pedig 30-60%-ra nő. Tíz évvel a 60.életév előtt 25-50, valamint 50-75%-os súlya van a részvényeknek és kötvényeknek, 5 évvel előtte a részvények súlya 10-30% közé esik, a 60. életév betöltésekor pedig maximum 15%-ot tehetnek ki a portfólión belül.
A PPK-t szabályozó törvény érvényesítése fokozatosan történt:
- az előírások először a több mint 250 dolgozót alkalmazó vállalatokra léptek érvénybe,
- őket követték azok a cégek, amelyek legalább 50 céget foglalkoztattak (ők 2020. januárjától voltak kötelesek belépni a rendszerbe),
- a kis cégeket (legalább 20 embert foglalkoztatók 2019. december végi állapot szerint) 2020 júliusától kötelezik a rendszer bevezetésére,
- a közigazgatási szféra dolgozóit pedig 2021. januárjától kezdték el bevonni.
Mivel pár év már eltelt a lengyel PPK bevezetése óta, statisztikákat is találunk az eddigi intézkedések hatásairól. Ami elsőre is látszik, hogy a program 2019-es elindulása óta a PPK-kban kezelt vagyon igen jelentős mértékre, közel 12 milliárd zlotyra duzzadt tavaly év végével bezárólag, ami mintegy 955 milliárd forint állományt jelent.
Ahogyan azt fent is írtuk, a PPK-kban lévő megtakarításokat a szolgáltatók az életkornak megfelelő céldátum alapokban kezelik, az alábbi ábrán látható, hogy a legnagyobb megtakarításokat a PKO, a PZU és az NN kezeli a lengyel piacon:
Ami talán a vagyonadatoknál is érdekesebb, az az alábbi ábra, amely azt mutatja, hogy az egyes negyedévek végén hány taggal bírt a munkavállalói tőkeprogram. A legfrissebb, 2022. első negyedévére vonatkozó adatok szerint 2,6 millió lengyel munkavállaló volt tagja a PPK-nak. Érdekesek ezek a számok olyan szempontból is, hogy a jogszabályi előírások szerint elviekben már minden cégnek csatlakoznia kellett a rendszerhez, és az előzetes várakozások még 11 millió lengyel munkavállalóról szóltak.
A hivatalos lengyel adatok szerint a 2,6 millió tag azt jelenti, hogy a munkavállalók 35%-a vesz részt a programban, a legmagasabb részvételi arány (53%) értelemszerűen azoknál a cégeknél van, ahol a leghamarabb bevezették a rendszert (a kormányzati szektorban ez még csak 21%). Felmerül a kérdés, hogy lehet az, hogy ilyen alacsony részvételi számokat látni. A lengyel médiában megjelenő információk szerint a legfőbb ok az lehet, hogy sok dolgozó kilép a programból. A lengyel nyugdíjintézet nem éppen friss (2021. áprilisi), ámde annál érdekesebb jelentése szerint azért is ilyen alacsony a részvételi arány, mert a lengyelek bizalma kissé megcsappant, részben a nyílt nyugdíjalapokat érintő reformok miatt.
Amit még érdemes megjegyezni, hogy ha valaki le is mond a tagságról, az nem örökre szól, négy évente újra be kell nyújtani a kilépési szándékot, máskülönben a munkáltató automatikusan elkezd újra befizetni a munkavállaló javára a programba. Éppen emiatt a közeljövőben elképzelhető, hogy hirtelen megugró taglétszámot lehet majd látni a statisztikában, mivel közeledik a 4 éves forduló.
Valamire készül a magyar kormány, de miért most?
Értesüléseink szerint itthon is mennek már az egyeztetések a megbízott minisztérium és a piaci szereplők között a nyugdíjcélú megtakarítások előmozdítására. A „miért pont most?” kérdésre a válasz egyik fele az lehet, hogy a Gazdaságfejlesztési Minisztérium igen aktívan felkarolta a témát, egy tavalyi előadásában Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter beszélt arról, hogy nagyobb figyelmet szeretnének fordítani az öngondoskodási piacra, ezeket a törekvéseket erősítette meg a Portfolio-nak több ízben is nyilatkozó Kovács Zsolt miniszteri biztos.
A válasz másik fele pedig az EU-s forrásoknál húzódhat, hiszen ahogyan arról mi is beszámoltunk, az uniós források felszabadításának egyik feltétele éppen a magyar nyugdíjhelyzet rendezése. Nem véletlen, hogy a Magyarország által benyújtott helyreállítási terv kilenc komponensének első pontja a demográfia, valamint köznevelés témája, mely elem - ahogy a bizottsági anyag is fogalmaz - "magában foglalja a nyugdíjrendszer közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatóságának és megfelelőségének javítását célzó reformot is".
Hogy a fentiek közül melyik válasz a hangsúlyosabb, talán nem is fontos, a lényeg, hogy elindult egy rendszeres egyeztetés a piaccal a lehetséges megoldási irányokról.
A kardinális pont: a munkáltatók
Munkáltatók bevonása
Értesüléseink szerint az öngondoskodási szektor piaci képviselői mellett a kormány is látja, hogy a kulcskérdés a munkáltatók szerepének fokozása a piacon, a „hogyan”-ról azonban még folynak az ötletelések.
Úgy tudjuk, hogy a minisztérium részéről annak kapcsán vannak aggályok, mennyi plusz terhet jelentene ez a munkáltatói szektornak és vajon elbírják-e a foglalkoztatók.
Hardy Ilona, az Aranykor Önkéntes Nyugdíjpénztár alapítója megkeresésünkre elmondta, hogy komoly egyeztetések folynak a kormányzat és a piaci szereplők között, napi szinten adják be a minisztérium oldaláról érkező igényeknek megfelelő anyagokat, ami ugyancsak a gazdaságpolitika nyitottságát és tenni akarását mutatja az ügyben.
Úgy véli, hogy az öngondoskodás rendszere akkor tud jól működni Magyarországon, ha az állam, a munkáltató és az egyén is mind részt vesznek benne és érdekeltek a hosszú távú megtakarításokban. Ebből a hármasból az állam és az egyén hozzájárulásaival nem lenne gond, a kardinális probléma a munkáltatói szerepvállalás és annak ösztönzése – hangsúlyozza, mivel ennek hiánya magával hozza azt a másik problémát, hogy nincs elég fiatal belépő a nyugdíjpénztári szektorban.
Az alábbi ábra is mutatja, hogy a munkáltatói befizetések és szerepvállalás jelentősen visszaesett az önkéntes pénztárak piacán azzal, hogy szigorúbb adózási szabályok léptek életbe, illetve elindult, majd módosult a cafeteria rendszere:
Automata beléptetés
Értesüléseink szerint az egyeztetések során többször visszatérő elemként jelent meg több ország megoldása mellett a lengyeleké. Hardy Ilona úgy véli, egy olyan automata beléptetési rendszer, mint ami a lengyeleknél van, nagy ívű reform lenne, „maga a csoda”, aminek megvalósulását most nem igazán látja reálisnak. Ha nem is gondolkodunk feltétlenül automatikus beléptetési rendszerben, a munkáltatók oldaláról már egy kis összegű hozzájárulás is komoly hatással lenne az öngondoskodás felrázására, akár a SZÉP-kártya rendszer minimális változtatása révén – tette hozzá. Ugyanakkor a hazai vállalati szférát is edukálni szükséges ennek fontosságáról, mivel előremutató példákat a munkáltatói hozzájárulásra inkább csak a nagyobb multicégeknél látni ma itthon.
Az MNB is úgy látja, hogy sok helyütt jól működnek az automatizmusok – amit az MNB alanyi jogú tagságként javasol megfontolásra -, de csak ösztönzőkkel is jelentős eredmények érhetők el, mint például Csehországban
– válaszolták megkeresésünkre.
Hardy Ilona egyébként az MNB jóléti alap koncepciójának a legtöbb elemével egyetért, azonban a nyugdíj- és egészségpénztári zsebek közötti átjárhatóság szerinte semmilyen formában nem ösztönözné a hosszú távú öngondoskodást, így a kettő összemosása egy nagyon súlyos szakmai hiba és megközelítés lenne.
Régi vagy új működési modell?
Piaci forrásaink szerint az is kérdésként merül fel, hogy az öngondoskodási piaci újítások a meglévő működési modell reformjával is együtt járjanak-e. Úgy tudjuk, hogy a jelenlegi ötletelések a meglévő piaci keretrendszerre támaszkodnának, az új megtakarítók bevonzásában azonban kardinális kérdés lesz a disztribúciós kapacitás, így például a biztosítók nagyobb szerepet kaphatnak ebben a jövőben.
Speciális államkötvény
Egy másik sarkalatos pontja és fontos érv a nyugdíjcélú megtakarítások piacának felrázása kapcsán az intézményi szereplők államadósság-finanszírozásban betöltött szerepének növelése és az ebben rejlő potenciál. Azzal mindkét oldal egyetért, hogy az olyan intézményi szereplők, mint a nyugdíjpénztárak vagy a biztosítók, fontos szereppel bírnak a gazdaságfinanszírozásban, ennek egyik sarokköve az állampapír-piaci nagyobb szerepvállalás lehet.
Az MNB úgy látja, hogy az állampapírok terén érdekes Izrael és Szingapúr megoldása, ahol speciális zártkörű kötvényeket bocsátanak ki a hasonló intézmények részére.
Megfontolható itthon is, hogy hasonló megoldásokkal élhessenek az intézményi befektetők, a biztosítók és a pénztárak.
A mai gazdasági környezetben különös hangsúlyt ad a témának, hogy a belső megtakarítások ösztönzése a sok egyéb előny mellett szerepet játszhat az infláció letörésében is – teszik hozzá.
Címlapkép forrása: Getty Images
