Csökken a nyugdíjra gyűjtők száma, pedig lehetne másképp
Folyamatosak az egyeztetések a Gazdaságfejlesztési Minisztérium és az öngondoskodási piac képviselői között, a cél, hogy kidolgozzanak egy olyan megoldást, amely érdemben növelni tudja a nyugdíjcélú öngondoskodási termékek népszerűségét és az azokat igénybe vevők számát Magyarországon.
Lenne min változtatni, az MNB legfrissebb számai szerint nagyon kevés magyar rendelkezik nyugdíjcélú megtakarítással, az ezek között legnépszerűbbnek számító önkéntes nyugdíjpénztárak taglétszáma is folyamatosan csökken. A friss számok szerint a második negyedévben is folytatódott az önkéntes pénztárak taglétszámának csökkenése: míg március végén 1,084 millió tagot számlált a szektor, június végén közel 6 ezer fővel kevesebb tag volt, így a létszám 1,078 millióra esett vissza.
Ami még aggasztóbb, hogy egyszerűen hiányoznak a fiatalabb tagok a pénztári szektorból, ezt bizonyítja az is, hogy a 30-44 év közötti tagok száma a 2021-es közel 353 ezerről 2022-re 325,5 ezer főre csökkent, ami 8%-os visszaesés egy év alatt. Rosszabb a kép, ha 2016-ig együnk vissza, ahonnan az MNB közli az adatokat: ez esetben már 30%-os a csökkenés mértéke, és innen nézve a 16-29 évesek száma is 34%-os visszaesést mutat. Nem véletlen, hogy a Pénztárszövetség javaslata szerint a nyugdíjcélú megtakarítások piacára elsősorban a 25-40 évesek bevonására lenne szükség, akik ideális esetben nem részesülnek szja-mentességben, ugyanakkor megfelelő jövedelemmel bírnak a rendszeres befizetés teljesítéséhez. Mindezek alapján
akár 500 ezer- 1,5 millió magyart lehetne még bevonni a nyugdíjpénztári piacra.
Ahogy már márciusi cikkünkben részletesen írtunk róla, többfajta elképzelés is terítékre került az elmúlt hónapokban a kormány, az MNB és a szakmai szervezetek egyeztetésein, a leginkább kidolgozott lehetséges mintaként szolgált például
- az MNB 2019-ben részletesen bemutatott és azóta is számos fórumon, tanulmányban napirenden tartott jóléti alap koncepciója, amely a nyugdíj- és az egészségcélú öngondoskodásban egyaránt építene az állami ösztönzőkre és a munkáltatókra,
- Lengyelország munkavállalói tőkeprogramja (PPK), amelyben a munkavállalók a bruttó fizetésük 2-4 százalékát fizetik be egyéni nyugdíjszámlájukra, a munkáltatók ehhez további 1,5-4 százalékkal járulnának hozzá, és a pénzt a várható nyugdíjazáshoz igazodó céldátum-alapokban kezelik.
Az iparági szereplők közül a Pénztárszövetség mellett a biztosítókat tömörítő MABISZ is leadta a GFM felé saját elképzeléseit és javaslatait a nyugdíjpiac felrázására, a koncepció sarkalatos pontjait a Portfolio-val is megosztották. Vizsgáljuk meg ezeket tüzetesebben.
Lengyel modell, de másképp
Több nemzetközi gyakorlatot is megvizsgált a Pénztárszövetség, ez alapján Magyarországon a lengyel modell lehetne implementálható szerintük, azonban a magyar sajátosságokat figyelembe véve, és tanulva a lengyelek „hibáiból”. Hasonló véleményen van a MABISZ is, a nemzetközi példák azt mutatják, hogy a nyugdíjtőkék GDP-hez viszonyított aránya általában ott magasabb, ahol a munkáltatók is közvetlenül hozzájárulnak nyugdíj-előtakarékossághoz - írják. A sikeres példák azt bizonyítják, hogy automatikus beléptetés esetén a lefedettség lényegesen nőhet az önkéntes modellhez képest, mivel az egyénnek semmit nem kell tennie a részvételhez, miközben a kilépés – amennyiben erre a rendszer módot ad – aktív, tudatos lépéseket igényel.
A lengyel munkavállalói tőkeprogram dióhéjban
A munkavállalói tőkeprogramban (PPK-ban) való részvételre a 18 és 55 év közötti munkavállalók jogosultak, őket automatikusan belépteti a rendszer. (A programba az is jelentkezhet a munkaadójánál, aki 55-70 év között van). A munkavállalók a bruttó fizetésük 2-4 százalékát fizethetik be egyéni számlájukra, a munkáltatók ehhez további 1,5-4 százalékkal járulhat hozzá. Az állami költségvetésből pedig minden munkavállaló után 250 zloty kezdeti hozzájárulást és 240 zloty éves támogatást fizetnek ki. A csatlakozás automatikus, de a rendszerből való kilépés bármikor lehetséges. A munkavállalónak ez utóbbi esetben vissza kell téríteni a számlájára folyósított állami támogatást és a foglalkoztatói hozzájárulás 30 százalékát, valamint be kell fizetnie a megfelelő tőkenyereség-adót.
A 60 éves életkor elérése után igényelni lehet a megspórolt összeget, bár azt javasolják, hogy a bent lévő megtakarítás 75%-át minimum 120 havi kifizetésben kérjék a tagok (ha nem így tesznek, akkor tőkenyereség-adót kell fizetniük) – ez egyébként az alap forgatókönyv is. Ez esetben tíz évig minden hónapban kap kifizetést a tag az alaptól, és így adózni sem kell utána.
Természetesen van lehetőség arra, hogy előbb is hozzá lehessen nyúlni a pénzhez. Ha például a házastárs vagy a gyermek komolyabban megbetegszik, akkor a felhalmozott megtakarítás 25%-át lehet erre a célra felhasználni, visszafizetési kötelezettség nélkül. Emellett az összeg akár 100%-át is fel lehet használni lakásvásárlási hitelre vagy házépítéshez, ekkor azonban az összeget 15 éven belül vissza kell fizetni az alapba, továbbá ezzel a lehetőséggel csak a 45 év alattiak élhetnek.
Az adatok azonban azt mutatják, hogy a lengyel nyugdíjreform jelentősen megingatta a lakosság bizalmát, mivel az a második pillér (kötelező nyílt nyugdíjalapok) megszüntetésével társult. Bár a munkavállalói tőkeprogramba a beléptetés automatikus, ugyanakkor lehetőség van a kiléptetésre, amellyel a foglalkoztatottak kétharmada élt is (részben a munkáltatók nyomására). Nem segíti a helyzetet az sem, hogy az állami hozzájárulás alacsony mértékű a lengyel modellben.
A lengyelek „hibáin” okulva a Pénztárszövetség úgy véli, hogy egy olyan lengyel modell bevezetése hozná a legjobb megoldást a magyar nyugdíj-megtakarítási piacon, ahol szintén gördülő rendszerben valósulna meg a kötelező beléptetés (az első évben a minimum 250 főt foglalkoztatóknak lenne kötelező a belépés, a 4. évtől pedig a 10 fő alatti létszámmal bíró vállalkozások is a rendszer részei lennének). Ahogy a lengyel programban, úgy itt is lehetővé válna a szabad kilépés. A munkáltató a bér 1,5, a munkavállalók a bér 2,0%-át fizetnék be kötelezően, önkéntes hozzájárulás további 2,5 és 2,0% lehet. A munkáltatók a fenti keretösszegig mentesülnének a szocho megfizetése alól a hozzájárulásukhoz kötődően. Az állami támogatás mértéke nem változna (befizetés 20%-a, de maximum évi 150 ezer forint).
Utóbbival a MABISZ javaslata nem ért egyet, szerintük indokolt lenne a nyugdíjmegtakarításokra vonatkozó állami adóösztönzés valorizációja, hiszen a nyugdíjbiztosításokra vonatkozó 650 ezer forintban korlátozott díjalap, továbbá a nyugdíjpénztárakat és a NYESZ-t is beszámítva a 280 ezer forint összesített adókedvezmény-korlát sem változott 2014 óta, miközben 2022 végéig a halmozott infláció 35,6% volt, a bérek pedig több mint megkétszereződtek. Mindezek mellett felmerülhet az adókedvezmények százalékos mértékének emelése is – olvasható a biztosítók szövetségének javaslatában.
Minden esetre a Pénztárszövetség úgy kalkulál, hogy amennyiben a munkáltatói befizetés nem a béremelés elmaradásával, hanem plusz juttatásként valósul meg, úgy a befizetések utáni adófizetési kötelezettség még a szocho elengedése mellett is kellő fedezetet biztosítana a megtakarítók állam által biztosított támogatására, valamint az adóelengedés ellenösztönzőt jelentene a munkáltatóknak munkavállalóik kiléptetését illetően (utóbbi probléma a lengyeleknél szintén megfigyelhető).
SZJA-visszatérítés sávossá alakítása
A Pénztárszövetség elképzelése szerint a jelenlegi szja-visszatérítés sávossá alakítása jelentős ösztönzőt jelentene az alacsonyabb jövedelműek számára a nyugdíj-megtakarítási piacra való belépéshez.
A nyugdíjbiztosításokkal összefüggésben a MABISZ úgy látja, hogy hatékony intézkedés lenne a normatív támogatás bevezetése, mely azokat a csoportokat is ösztönözhetné, melyek nem férnek hozzá az szja-kedvezményhez vagy azt valamilyen egyéb módon már kimerítették (pl. családi adókedvezmény). Ez esetben a szolgáltató a normatív támogatást továbbra is az ügyfél adott szerződésén írná jóvá, melyet szintén befektetve az többszörösen tovább növeli a megtakarítás értékét. A költségvetési hatások elnyújtva, a megtakarítási hajlandóság növekedésével, illetőleg a megtakarítási struktúra átalakulása révén jelentkeznének. A költségvetési terheket részben csökkentheti hosszú távon az az előírás is, hogy korábbi visszavásárlás esetén a (büntetőkamattal növelt) kedvezményt vissza kellene fizetni.
Életjáradék-szerű kifizetés
A MABISZ javaslata kiemeli azt is, hogy az élethosszig tartó járadékfizetés (életjáradék) terén Magyarországon jelenleg nincs az ügyfelek számára vonzó kínálat a nyugdíj-biztosítási piacon, igaz, nincs is meghatározó ügyféligény rá, mivel az ügyfelek döntő része egy összegben kívánja felvenni nyugdíjmegtakarítását. A javaslat ez esetben kitér arra, hogy más európai országokban az életjáradék-fizetés szélesebb körben való elterjedése jellemző módon a foglalkoztatói nyugdíjbiztosításhoz kötődik. Itt a MABISZ szerint élhető példa lehet a lengyeleké, ahol a kifizetési szakaszban – valamilyen arányban – kötelezővé teszik az életjáradékban történő kifizetést is. A kötelező életjáradék-fizetést indokolt megfontolni minden olyan esetben, amikor a nyugdíjmegtakarítás egy dedikáltan az állami ellátást kiegészítő forrásból érkezik, nem javasolt ugyanakkor kötelező járadékszolgáltatást előírni az olyan egyéni nyugdíjmegtakarításoknál, melyek a magánszemély adózott jövedelméből finanszírozott önkéntes megtakarításából keletkeznek – olvasható a javaslatban. Ez utóbbit ugyanis a megtakarítók jelentős megszorításként élnék meg.
Felturbózott nyugdíjkötvény
A pénztári javaslat kitér a pénztári portfóliók átalakításának lehetőségeire, fókuszban az állampapír-piaccal. Ahogy azt a MABISZ javaslata is tartalmazza, valamilyen formában, de elérhetővé kellene tenni a nyugdíjcélú megtakarítások számára egy vonzóbb állampapír-merítést. A pénztárak esetében egy új állampapír-konstrukció kidolgozását veti fel a javaslat, hajazva a korábbi nyugdíjkötvény gondolatára, de az alábbi paraméterek figyelembe vétele mentén:
- célszegmensként az intézményi befektetőket vagy kifejezetten az önkéntes nyugdíjpénztárakat kellene megjelölni,
- az egyes sorozatok lejárata a Babakötvény működéséhez hasonlóan rendelődjön hozzá a megtakarító nyugdíjba vonulásának évéhez,
- a kamat pedig – akárcsak a Babakötvény vagy a Prémium Magyar Állampapír esetében – az inflációból és a kamatprémiumból állna.
Az állampapírok fontosságát a MABISZ javaslata is tartalmazza, ők azonban nem nyugdíjkötvényre, hanem a lakossági állampapírpiac közvetlen elérésére tettek javaslatot.
Szerintük jelentősen aktivizálná az öngondoskodási piacot, amennyiben a biztosítók is hozzáférhetnének a kedvező kamatozású lakossági állampapírokhoz a megtakarítási életbiztosítások mögé.
Ezzel még vonzóbbá tudnák tenni a nyugdíjbiztosításokat, a kedvezőbb kamatozású állampapírok mind a hagyományos, mind a unit- linked nyugdíjbiztosítások piacát képesek lennének hosszú távon élénkíteni.
Nyugdíjkötvény vagy lakossági állampapírok, azt egy korábbi cikkünkben az MNB is kiemelte, hogy az állampapírok terén érdekes Izrael és Szingapúr megoldása, ahol speciális zártkörű kötvényeket bocsátanak ki a hasonló intézmények részére. Akkor azt írták megkeresésünkre, hogy megfontolható itthon is, hogy hasonló megoldásokkal élhessenek az intézményi befektetők, a biztosítók és a pénztárak.
Az intézményi szereplők beengedése a lakossági állampapírok piacára nem most merül fel először, korábban a befektetési alapok kapcsán is voltak olyan felvetések, hogy a dedikáltan lakosságnak szóló befektetési alap sorozatok vásárolhassanak lakossági állampapírokat, ez az elképzelés azonban máig nem valósult meg.
Személyes értékesítés
A biztosítók javaslatában fontos szerepet kap a személyes értékesítés az öngondoskodási piacon. Szerintük a tanácsadás szerepe nem megkerülhető, a különböző értékesítési csatornák elérhetőségét és az ehhez kapcsolódó tanácsadást az ügyfelek számára ugyanakkor csak a jutalék alapú rendszer tudja garantálni. Ezzel kapcsolatban a biztosítási szakma azt kéri a magyar döntéshozóktól, hogy Magyarország továbbra se támogassa az EU-szintű jutaléktiltás bevezetését a „Retail Investment Strategy” keretében.
Az biztosra vehető, hogy kormányzati körökben is úgy vélik, az értékesítési hálózat fejlesztése lenne az egyik sarkalatos pont a nyugdíjcélú termékek népszerűsítésére, erről Kovács Zsolt miniszteri biztos már több ízben is beszélt. Bár a kormány érthető módon erről nem kommunikál nyíltan, az többször is elhangzott, hogy nem kizárólag a pénztári rendszerre hagyatkozna, hanem a biztosítók és a biztosításközvetítők ügyfélvagyon-gyűjtési potenciáljára is építkezne a nyugdíjreform kapcsán, mivel nagy előnye ezeknek az erős értékesítési kapacitás.
Címlapkép forrása: Getty Images
