Art Basel 2025: megfordul-e a globális műkereskedelem negatív trendje?

Bár a műkereskedelem klasszikus csatornái közül az Art Basel & UBS Art Market Report adatai szerint minden nehézség ellenére a vásárok bizonyultak az elmúlt években a „legütésállóbbnak”, a galériák nem túl optimista hangulatban készültek az idei legnagyobb mustrára. Aggodalmaikat a már ismert problémákon túl az elmúlt hetek-hónapok negatív világpolitikai fejleményei is fokozták; a gázai konfliktus legközvetlenebb, azonnali hatása például abban jelentkezett, hogy a közel-keleti térségből számos gyűjtő el sem jutott Bázelbe és félő volt, hogy az amerikai gyűjtők között is lesznek olyanok, akik a jelenlegi helyzetben az otthonmaradás mellett döntenek. A piacon még mindig domináns szerepet játszó amerikai gyűjtők körében az Art Basel egyébként magának is csinált konkurenciát: mióta a vásár megjelent és gyorsan megszilárdította pozícióját Párizsban, sok amerikai gyűjtő, ha már átruccan Európába, a francia fővárost preferálja Bázellel szemben, hiszen a legfontosabb galériákat ott is megtalálja, a vásáron túli programkínálat viszont összehasonlíthatatlanul gazdagabb. (Időközben a vásár egyik vezetője meg is erősítette, hogy idén kevesebb az amerikai látogató.)

A galériás részvétel számaiból Bázelben sosem lehet következtetéseket levonni a piac állapotáról, hiszen a túljelentkezés még a „gyengébb” években is olyan nagy, hogy a standok számát csak tárgyi-technikai feltételek és a befogadhatóság követelményei szabják meg. Ennek megfelelően a résztvevők száma az utóbbi években csaknem azonos – idén 289 – és a megjelenő galériák körében is csak kisebb változások tapasztalhatók. Legfeljebb a résztvevő országok száma árulkodó adat – ez, ha lassan is, de nő, idén már 42, jelezve a piac folytatódó globalizálódását. Magyarországi galéria standjával sajnos idén sem találkozhatunk - korábban kétszer fordult elő, hogy hazai galéria bebocsájtást nyert a „bázeli szentélybe”, a Vintage 2011-ben, az acb pedig 2023-ban –, ám az acb ezúttal együttműködő partner annak a projektnek a megvalósításában, mely az általa is képviselt Selma Selman installációját mutatja be a vásár Parcours szekciójában. Valószínűleg először fordult elő az idén, hogy egy galéria, amelynek elfogadták a jelentkezését, a vásár előtt sértődötten visszavonta azt. Egy vezető párizsi galéria, az Air de Paris, amely olyan ismert művészeket képvisel, mint Carsten Höller, Liam Gillick és Philippe Parreno, és 1999 óta minden évben ott volt Bázelben, azért mondta le a részvételt, mert standját az idén kevésbé frekventált helyen jelölték ki. „Kivonulásuk” eléggé demonstratív jelleget öltött; hogy múló konfliktusról vagy „örök haragról” van-e szó, jövőre majd kiderül.

Egy vásár sikerének mindig megemlített, bár korántsem perdöntő mutatója a látogatószám. Ez az adat vasárnap este áll majd rendelkezésre és vélhetően csak akkor kap majd nagyobb súlyt az értékelésekben, ha – a tavalyi 90 ezerrel szemben – eléri a százezret. Ez nem kizárt, de a fentebb említett körülmények ismeretében nem is valószínű.

A siker fő kritériuma azonban, hiszen mégiscsak vásárról van szó, természetesen a forgalom. Az elmúlt évek visszaesése a műtárgypiacon leginkább a legmagasabb árfekvésű tételeket érintette – azaz pontosan azokat, amelyeket a vásárok közül a legnagyobb számban éppen az Art Baselen kínálnak. Ezért mindenki elsősorban arra volt kíváncsi, mennyi csúcstétel lesz az idei kínálatban – és azok milyen arányban találnak gazdára.

A résztvevő galériák többsége az elmúlt éveknek abból a tapasztalatából indult ki, hogy a vásárlók minden korábbinál kiszámíthatatlanabbá váltak. Ezt nemcsak egy új gyűjtői generáció belépése okozza; változóban van a „régi” gyűjtők vásárlói magatartása is. Ezért a galériák többsége, „minden eshetőségre készen” igyekezett a korábbinál szélesebb kínálattal megjelenni. Többféle értelemben is: hosszabb lett a kiállított művészek névsora, bővült a műfaji választék és a korábbinál tágabb sávban mozognak az árak is. Ez a „kiszámíthatatlanság” persze sokak számára esély is; nem véletlenül döntött a vásár vezetése úgy, hogy a már jól bevált szekciók mellett idén Premier címmel egy újnak is helyet ad; ebben a résztvevő galériák csak az elmúlt öt esztendőben készült műveket állíthatnak ki, legfeljebb három művésztől. Az Unlimited szekció, ahol a rendkívüli méretű, ezért a hagyományos standokon nem bemutatható alkotások kapnak teret, ugyan nem új, de ez is lényegesen sokszínűbb lett; az egyik szélső pontot olyan, időközben ikonikussá vált művek újbóli bemutatása jelenti, mint Martin Kippenberger metróállomás-replikája vagy a Félix González-Torres munkájában előadott táncos performansz, a másikat pedig libanoni, görög és orosz művészek friss alkotásai. (A vásár résztvevőit és szekcióit ebben az írásunkban mutattuk be részletesebben.) A kínálat sokszínűbbé tételére nemcsak a gyűjtői magatartás nehezebb kiszámíthatósága ösztönzi a galériákat, hanem az Art Basellel egyidőben tartott úgynevezett szatellit vásárok is, melyek frissebb, kevésbé konvencionális és nem utolsó sorban többnyire olcsóbb kínálatukkal igyekeznek nagyobb szeletet kihasítani maguknak a „bázeli nagyhét” forgalmából.

A galériák lélekben felkészültek arra is, hogy most nem „eladói piac” van, hanem „vásárlói” – egyes piaci elemzők szerint sokkal inkább, mint korábban bármikor. Ez a tudat persze növelte a vásárlói kedvet, hiszen idén a hírek szerint a feltüntetett árakból akár 20-30%-ot is meg lehet takarítani. A jelentős vásárlói érdeklődésnek nem túl tudományos, de talán helytálló lélektani magyarázata az is, hogy míg a geopolitikai és gazdasági válságjelenségek kezdetben a gyűjtői vásárlások visszafogását váltották ki, ezek a feszültségek mára olyan méretűvé váltak, hogy a gyűjtők valamiféle „gyógyírt akarnak sebeikre”, és – ha anyagi körülményeik ezt továbbra is lehetővé teszik – műtárgyvásárlással vigasztalódnak. Erre a gondolatra erősített rá a legendás galerista, Larry Gagosian is, amikor arról beszélt, hogy a művészet menedéket kínál és az erre való igény számos vásárlást motivál.

Tekintettel arra, hogy a nemzetközi galériák általában közlékenyebbek, mint a hazaiak, beszámolhatunk a vásár két VIP-napja néhány kimagasló értékű üzletéről is. A londoni Annely Juda Fine Art – ahol tavasszal Konok Tamásnak volt egyéni kiállítása – David Hockney nagyméretű 2006-os tájképét 13-17 millió dollár közötti áron értékesítette; a kép minden bizonnyal ott lesz a vásár árrekorderei között. Pontos árakat adott meg a világ egyik legnagyobb galériabirodalma, a David Zwirner: itt a főként drótszobraival ismertté vált amerikai Ruth Asawa egy 1955 körül született plasztikája 9,5 millió, míg egy Gerhard Richter festmény 6,8 millió dollárért kelt el. (A Zwirnernél látható egy másik Richter-mű is, aminek ára ugyan nem publikus, de bennfentesek szerint 28 millió dollárt várnak érte.) A galéria a VIP napokon összesen 68 művet adott el. A műpiac egy másik gigacége, a Hauser & Wirth az afroamerikai Mark Bradford két egészen friss, idei festményét adta tovább egyenként 3,5 millió dollárért, míg az ugyancsak amerikai George Condo két szintén idei festménye 2,5-2,5 millió dollárért kelt el. A galéria egy plasztikával is átlépte az egymilliós küszöböt: Louise Bourgeois 2002-es szobráért 1,9 millió dollárt fizettek. A New York-i központú Gladstone standján a pop art egyik legismertebb mestere, Keith Haring 1983-as képéért 3,5 millió dollárt fizettek.

A vásáron 30. alkalommal résztvevő Gagosian csak a már eladott művek szerzőit adta meg – Georg Baselitz, Maurizio Cattelan, Rachel Feinstein, Nan Goldin, Damien Hirst, Jamian Juliano-Villani, Ewa Juszkiewicz –, és annyit tett hozzá, hogy ezek közül a legolcsóbb 30 ezer dollárért, míg a legdrágább több, mint 5 millió dollárért talált gazdára. Egy Baselitz a White Cube-nál is elkelt már, a feleségéről 2023-ban készült portréért 2,2 millió dollárt adtak.

A vásár vélhetően legmagasabb áron árult műtárgya Picasso kései korszakának remeke, a Férfi pipával és Ámorral, amiért a Pace standján 30 millió dollárt kérnek, míg egy Joan Mitchell festmény ugyanott 15-20 millióért vár gazdára. A galéria szerint már mindkét műről komoly tárgyalások folynak. Mint mondják, azért hoztak ilyen magas árfekvésű tételeket (is), mert ezzel is a piac iránti bizalmukat kívánják demonstrálni. Ugyanakkor kínálnak munkákat már a Picasso-kép árának egy ezrelékéért, azaz 30 ezer dollárért is. Minden bizonnyal 8 számjegyű összeget várnak a Hauser & Wirth standján is egy 1962-es Rothko-remekműért, melynek árát azonban nem hozták nyilvánosságra. A művel azonos évben született hasonló Rothko-munkák az elmúlt években 30-50 millió dollár között keltek el az aukciókon. Igen jól indult a vásár Thaddaeus Ropac galériájának is; itt James Rosenquist és Georg Baselitz egy-egy munkája 1,8 millió, míg Robert Rauschenberg alkotása 1,5 millió dollárért kelt el.

Bevált ugyanakkor azok számítása is, akik alacsonyabb árfekvésű műveket állítottak ki. A vásárcsarnok emeletén, ahol zömmel az ilyen munkákat bemutató galériák kapnak helyet – távolabb a VIP-vendégek vonulási útvonalától – idén a megszokottnál jóval nagyobb a zsúfoltság. Akár 200 ezer dollár alatti áron is lehetett vásárolni még a legkeresettebb művészek némelyikétől is; volt például Jonas Wood 55 ezer dollárért, Peter Bradley 175 ezerért.

Több galéria, így a White Cube is jelezte, hogy a magángyűjtők mellett intenzív a múzeumok érdeklődése is és máris számos közgyűjteményi vásárlás történt, igaz, többnyire inkább a néhány tíz- vagy százezer dolláros kategóriában.

Bár a hátralévő napok még árnyalhatják a képet, úgy tűnik, hogy az idei Art Baselnek – egyfelől magának a vásárnak, másfelől a résztvevő galériáknak – sikerült olyan programmal, illetve műtárgykínálattal jelentkezniük, ami megtalálja az utat a gyűjtőkhöz és olyan utat jelöl ki, amely magában hordozza a piac stabilizálódásának, jobb esetben növekedési pályára állásának lehetőségét. Persze csak akkor, ha a piacot befolyásoló külső körülményekben sem következik be drámai fordulat.

Címlapkép forrása: Címlapkép: Katharina Grosse Choir című nagyszabású installációja a Messeplatzon. A művész jóvoltából. Fotó: Jens Ziehe, © VG Bild-Kunst, Bonn, 2025

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ