Bécstől Aix-en-Provence-ig – nyári kiállítások Európában

Schiele – Az utolsó évek 1914-1918

Leopold Múzeum, Bécs, július 13-ig

A Leopold Múzeum a ma is rendkívül népszerű osztrák festő, Egon Schiele műveinek egyedülállóan gazdag kollekciójával rendelkezik, így nem meglepő, hogy rendszeresen szentel munkásságának monografikus tárlatokat is. Ezúttal a művész rövid életének utolsó négy évében készült alkotások kerülnek fókuszba, melyek eddig kevésbé álltak a figyelem középpontjában. Schiele ezekben az években fokozatosan eltávolodott korábbi alkotói korszakának radikális formai kísérleteitől, és egy realistább, érzelmektől erősebben átitatott stílust alakított ki; ecsetvonásai nyugodtabbá, folyamatosabbakká, organikusabbá váltak. A tárlat kilenc tematikus blokkban mintegy 130 alkotást mutat be, melyek közül jónéhányat rangos osztrák és külföldi köz- és magángyűjteményekből kölcsönöztek, jól kiegészítve a múzeum birtokában lévő alkotásokat. A legtávolabbról, a minnesotai Minneapolis Institute of Artból a Schielét több, mint fél évszázaddal túlélő festőtárs és író, Albert Paris von Gütersloh 1918-ban festett nagyméretű portréja érkezett a kiállításra. A papíralapú munkák közül többel most első alkalommal találkozhat a közönség, de először állítják ki Schiele több portrén is megörökített felesége, Edith mindmáig kiadatlan naplóját is.

Biedermeier – Egy korszak mozgásban

Leopold Múzeum, Bécs, július 27-ig

Miután a közelmúltban a Magyar Nemzeti Galéria szentelt – idehaza közel száz év után először – a biedermeier nevével fémjelzett korszak művészetét átfogóan reprezentáló tárlatot, most a bécsi Leopold Múzeumban látható hasonló kiállítás. Közel áll egymáshoz a két tárlat megközelítésmódja is; miközben a korszakot nagy történelmi fordulatok, így az 1814-15-ös bécsi kongresszus és az 1848-as forradalom foglalták keretbe, a biedermeier főként a hétköznapokat, a családi történéseket, az otthon nyugalmát és intimitását állította középpontba. Ez a fajta „visszavonulás a magánszférába” nosztalgikus érzéseket kelt a ma mind nehezebben áttekinthető világban élő emberében és magyarázza a biedermeier iránt újra felélénkült érdeklődést. A két kiállításon szereplő művészek listáján is sok azonos nevet találunk, de a bécsi tárlaton érthetően a kor legismertebb osztrák alkotóié, így Ferdinand Georg Waldmülleré és Friedrich von Amerlingé a főszerep. A 70 kiállított művész között ugyanakkor nagy figyelmet kapnak a Monarchia más központjaiban működő alkotók, köztük olyan neves magyar mesterek munkái is, mint Barabás Miklós vagy Borsos József. A 190 bemutatott műtárgy között a képzőművészeti alkotások mellett számos iparművészeti alkotás és ruha is szerepel, illusztrálva a számos területen megjelent biedermeier korszellemet.

Remix. Gerhard Richtertől Katharina Grosséig

Albertina Modern, Bécs, szeptember 7-ig

Németország egyik legjelentősebb kortárs magángyűjteménye, az elsősorban a hazai, azaz német művészek munkáira fókuszáló Viehof gyűjtemény nem először szerepel az Albertinában; a kollekció egyes darabjai tartós letétként már hosszabb ideje Bécsben láthatóak. Most azonban a gyűjtemény teljes keresztmetszetét bemutató tárlat vendégeskedik az osztrák fővárosban, párbeszédbe állítva a műveket az Albertina állandó gyűjteményéből válogatott munkákkal. A Viehof kollekció, s így a kiállítás fő vonulatát azoknak a művészeknek az alkotásai képezik, akik a múlt század 60-as éveitől kezdve a nemzetközi avantgárd művészet fontos műhelyeivé tették a Rajna-vidék nagyvárosait, Kölnt és Düsseldorfot. A tárlaton a 60-as évek többek között Joseph Beuys, Gerhard Richter és Sigmar Polke által képviselt társadalomkritikus művészete éppúgy nagy figyelmet kap, mint a 80-as években a szcéna kiemelkedő szereplőinek számító Martin Kippenberger, Albert Oehlen és Katharina Sieverding munkássága, vagy a 21. század első negyedének figuratív és absztrakt festészete, amit mások mellett Neo Rauch, Daniel Richter, Isa Genzken és Katharina Grosse művei reprezentálnak.

Damien Hirst: Rajzok

Albertina Modern, Bécs, október 12-ig

A brit Damien Hirst napjaink legismertebb – és legvitatottabb – képzőművészei közé tartozik. Ezen a tárlaton – első alkalommal – grafikai munkássága kerül a középpontba. 

A kiállítás az első vázlatoktól az utóbbi időszak nagy konceptuális munkáihoz készített előtanulmányokig 120 rajz segítségével mutatja be a művész ezirányú munkásságát, a kiállítás sztárjai azonban mégsem közülük kerülnek ki. Bemutatják ugyanis a Hirst által konstruált rajzológépet is, aminek segítségével a látogatók saját műveket is alkothatnak s azokat haza is vihetik. (Erre a nyári hónapokban hétfő délutánonként, szeptember-októberben pedig kedd délutánonként van, illetve lesz lehetőség.) A grafikai anyagot tucatnyi szobor és objekt is kiegészíti, melyek között megtalálhatóak a Hirst legismertebb munkái közé tartozó, formaldehidbe zárva „halhatatlanná tett” cápák és bárányok is.

Summer Exhibition 2025

Royal Academy of Arts, London, augusztus 17-ig

Régebben világszerte nagy divatja volt az úgynevezett open entry kiállításoknak, azaz az olyan tárlatoknak, amelyekre szakirányú végzettségtől, művészeti „előélettől” függetlenül bárki jelentkezhetett és a beküldött munkákból egy zsűri választott. Ma már kevesebb az ilyen tárlat, de a legrégebbi közülük, a londoni Királyi Művészeti Akadémia nyári tárlata, 1769 óta minden évben megrendezésre kerül és változatlan népszerűségnek örvend. Az idei kiállítás a Dialógusok címet viseli; az Akadémia tagjaiból álló zsűri, élén az iráni születésű brit építésszel, Farshid Moussavival, több, mint 1200 művet ítélt bemutatásra alkalmasnak. Ezek túlnyomó többsége a helyszínen vagy akár online is megvásárolható. Az amatőr alkotók munkáinak némelyike már 50 fontért elérhető, a befutott művészek munkái 100 ezer font feletti árakon hozzáférhetőek. A bevétel 30%-a a – közpénzeket egyébként nem kapó – Akadémia bevételeit gazdagítja. A legismertebb idei kiállítók, így Marina Abramović, El Anatsui, Marlene Dumas, William Kentridge, Mimmo Paladino , Kiki Smith, Jenny Holzer és Georg Baselitz az akadémia külföldi tiszteleti tagjai közül kerülnek ki, de a „rendes” tagok között is olyan sztárművészek alkotásaival találkozhatunk, mint Tracey Emin, akinek monotípiáját már az első napon megvásárolták 150 ezer fontért.

Jenny Saville: A festészet anatómiája

National Portrait Gallery, London, szeptember 7-ig

Az 55 éves brit Jenny Saville ma a világ egyik legkeresettebb női képzőművésze. E hét végéig még látható első ausztriai egyéni kiállítása a bécsi Albertinában, s közben már meg is nyílt legújabb tárlata a brit fővárosban. Saville még a 90-es évek elején, a Glasgow School of Arton tartott nagy sikerű diplomakiállításával robbant be a köztudatba, s azóta is következetesen kitart a figuratív festészet mellett. Fő témája az emberi test; a klasszikus és modern festészet mesterei, köztük Leonardo, Raffaello, Schiele, Picasso, Bacon és Freud által inspirált alakjait egyszere idealizálja és dekonstruálja, ily módon egy teljesen egyedi stílust hozva létre. Művei erőteljesen megkérdőjelezik a női szépségről alkotott hagyományos elképzeléseket. A 45 kiállított festmény között szerepel az az 1992-es meztelen önportré is, mely 2018-ban a Sotheby’s-nél 9,5 millió fontért kelt el. Ezzel egészen néhány héttel ezelőttig Saville volt a világ legdrágább élő női képzőművésze.

Nyitott szemmel.  Az impresszionista Pissarro

Museum Barberini, Potsdam, szeptember 28-ig

Hasso Plattner magánmúzeuma különböző művészettörténeti koroknak és stílusirányzatoknak rendez jelentős kiállításokat, a „hazai pályát” számára mégis az impresszionizmus jelenti, mely irányzatot Plattner kollekciójában több mint 100 alkotás képviseli. Ezúttal Camille Pissarronak szentel az intézmény monografikus tárlatot. Igaz, tőle a gyűjtőnek „csak” hét festménye van, a Denver Art Museummal való együttműködésnek és a rangos kollekciókból, így a Metropolitan Museum, a Musée d’Orsay és a Van Gogh Museum mellett többek között a budapesti Szépművészeti Múzeumból való kölcsönzéseknek köszönhetően most mégis a művész alkotásainak szinte egyedülállóan gazdag, több mint 100 tételt felölelő válogatása látható Potsdamban. Pissarro az impresszionista mozgalom alapítói közé tartozott, akire fiatalabb pályatársai egyfajta apafiguraként tekintettek. A tárlat úgy mutatja be munkásságát, hogy annak a művész multikulturális hátteréből és nyitottságából is fakadó egyedi sajátosságai is nyilvánvalóvá váljanak a látogató számára. Pissarrot a nagyvárosokban és az általa rajongás szeretett természetben is az apró, hétköznapi dolgok érdekelték; inkább volt a mindennapok krónikása, mint például a Monet vagy Renoir képein megörökített „puccos” társasági eseményeké.

Claire Vasarely – Színnel teli élet

Fondation Vasarely, Aix-en-Provence, 2026. február 15-ig

A Vasarely Alapítvány most első alkalommal rendez retrospektív kiállítást a világhírű magyar származású képzőművész, Victor Vasarely hozzá hasonlóan magyar származású felesége, a Fonó Kláraként született Claire Vasarely alkotásaiból. A kiállításnak nem a művész személye az egyetlen magyar vonatkozása, hiszen a bemutatót az alapítvány a Vasarely-házaspár jóvoltából mindkettejük munkáiból jelentős kollekcióval rendelkező pécsi Vasarely Múzeummal együttműködve rendezte.

A tárlat, amelyet háromnyelvű – francia, angol, magyar – katalógus kísér, az első igazán jelentős lépés azon az úton, ami Claire Vasarely életművét kiemelheti nagynevű férje árnyékából és hozzájárulhat ahhoz, hogy elfoglalhassa méltó helyét a XX. századi művészet történetében. Claire Vasarely a „magyar Bauhausként” is ismert, Bortnyik Sándor által a weimari Bauhaus mintájára alapított budapesti Műhelyben kezdte pályafutását, ahol 1929-től tanult és ebben az évben ismerkedett meg Victor Vasarelyvel is, akivel két évvel később már Párizsban kötött házasságot. Claire Vasarely a Műhelyben a médiumok széles skáláját fedezte fel a plakátoktól és reklámgrafikáktól kezdve a divattervekig és textilmotívumokig. A különböző médiumok és technikák munkáiban később gyakran együtt jelentek meg. Figyelmének középpontjában a figuráció és az absztrakció kölcsönhatásának vizsgálata állt, ami kora művészetének egyik központi témája volt. A tárlaton gazdag dokumentációs anyag is segíti e jelentős alkotó munkásságának alaposabb megismerését.

Címlapkép forrása: Barberini Pisarro. Részlet a kiállításról, © David von Becker, a Museum Barberini, Potsdam jóvoltából

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ